Atlétika
Vári Péter

Keresés

MOL Emlékkönyv: Aki kitaposta az utat Babos Timinek (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2020.04.27 Frissítve: 2020.04.27 Tenisz

A MOL Csapat ászainak testvéreivel készült interjúsorozatban a Babos Timi útját tudtán kívül egyengető, elválaszthatatlan baráttá váló nővér, Babos Zsu.

– Hogy mikor dőlt el, hogy Timiből teniszező lesz? Elég korán: amikor apa hazahozta a kórházból az újszülött kislányt, egy teniszütőre fektette rá – mondta nevetve a világbajnok, Grand Slam-győztes játékos, Babos Timi nővére, Babos Zsuzsa.

Ha a teniszben csak a tehetség és az elhivatottság számítana, azaz nem lennének fontos tényezők az anyagiak, az edzés- és játéklehetőség, illetve a kapcsolatrendszer, akkor talán két Babost emlegetnénk a magyar teniszsport legfényesebb csillagai között. A MOL Csapat egyik legrégebbi tagja, Timi mellett vélhetően nővére, Zsuzsa – vagy ahogy mindenki hívja, Zsu – is hasonló magasságokat ostromolna, mint nyolc évvel fiatalabb húga.

– Ez azért nem biztos, hogy így van, mert míg én inkább dolgos, szorgalmas játékos voltam, addig Timi őstehetség, ami egészen más kávéház – mondta a MOL Csapatnak szerényen Zsu. – Mondjuk inkább úgy, hogy én voltam a kísérleti nyúl, és mivel a kísérlet egészen jól sikerült, kitapostam az utat Timi előtt, aki ragyogó tehetségének köszönhetően magabiztosan haladt végig rajta.

Babos Zsu az édesapja irányítása alatt kezdett el teniszezni, és nagyon ígéretesen indult a pályafutása. Öles léptekkel haladt előre, 16 évesen már ITF-versenyeken járta a világot, és egészen a 17. helyig kapaszkodott fel a junior-világranglistán. Zsunak azonban a tenisz mellett más ambíciói is voltak, amikhez nagyon is jól jött a sport: az Egyesült Államok egyik legjobb egyeteme, a kaliforniai Berkeley ajánlott neki teniszösztöndíjat. Zsu végül Division I. egyetemi bajnokként és két diplomával a zsebében távozott Amerikából, de 24 évesen már nem akart visszatérni a profi teniszcirkuszba, aminek megvolt a maga oka.

NEHÉZ KENYÉR ÚTTÖRŐNEK LENNI

A Babos-szülők egy sportközpontot vittek Sopronban – egy ideig a központon belül is lakott a család –, ahol a lányok édesapja, Babos Csaba elsősorban teniszedzőként működött közre. Úgy döntött, játékost farag a lányából – de csak az egyikből.

– Sokáig hallani sem akart arról, hogy Timiből is játékos legyen, pedig kicsi korától kezdve folyamatosan ott totyogott a pálya szélén. Soha nem felejtem el, ahogy Timi könyörgött, hogy „Apa, hadd pátogtassak (sic!) én is!" De apa inkább úszni küldte Timit, amit csinált is becsülettel, az edzéseken valahogy mégis mindig megjelent, és végül csak bekönyörögte magát. Tízéves volt, amikor dönteni kellett, hogy úszó vagy teniszező legyen belőle, de apa ekkor még egyáltalán nem kapacitálta, hogy teniszezzen.

– Mivel elég jelentős a korkülönbség közöttünk, Timi kislányként végignézhette, micsoda szenvedés elindulni az úton. Láthatta, milyen tizenhat évesen egyedül utazgatni, mert költségkímélés miatt apa csak az igazán koccos helyekre kísért el. Borzasztó helyeken léptem pályára, Indiában játszottam például egy tehénürülékkel borított pályán, ahol minden játékos azért imádkozott, hogy ne essen az eső. De nem volt mese, mert úgy kellett válogatni a versenyek közül, hogy oda kellett menni, ahol pontokat is lehetett gyűjteni, és talán egy kis pénzt is lehetett közben keresni. Így játszottam Beninben, ahol konkrétan halálfélelmem volt, és a Fülöp-szigeteken, ahol azt mondták, még nappal sem biztonságos az utcára lépni. Borzasztó nehéz volt – idézte fel az emlékeket Zsu.

– Bár akkor apa még nem tudta, ez az egész azért volt igazán hasznos, mert mellettem ő is nagyon sok mindent megtanult, amit aztán Timinél hatékonyan tudott kamatoztatni. Nem sporttechnikai dolgokra gondolok, hanem szervezési, irányítási feladatokra, költségmegosztásra, és úgy általában a Tour beható ismeretére. Mondhatjuk, hogy én voltam a kísérleti nyúl, aki kitaposta az utat Timinek.

TE CSABI, NÉZD MÁR MEG EZT A GYEREKET!

Az ösvény tehát adva volt, de első körben csak egyvalaki akart végigmenni rajta: maga Babos Timi. Édesapja egyelőre nem, és édesanyja is csak kislánya állandó unszolása miatt vitte egyre többször teniszezni Timit.

– Olyan tizenegy-tizenkettő lehetett, amikor elkezdett játszani egy helyi klubban. Gyorsan kiderült, hogy őstehetség, ahogy az is, hogy igazából fogalma sincs, mi történik a pályán. A képzettség, a tudatosság hiányzott a játékából, de olyan győzni akarás munkált benne, hogy egy idő után elkezdte megverni a nála sokkal képzettebb játékosokat is. A családi anekdota szerint anyu egyszer csak odaállt apu elé, és azt mondta neki: Csabi, gyere már el, nézd meg ezt a gyereket! Apa el is ment egy versenyre, és elhűlve nézte, hogy neki, egy teniszedzőnek milyen képzetlen a kislánya. Nem voltak szép, kimunkált mozdulatai, lövése sem volt a taktikáról, de közben nem ismert elveszett labdát, és olyan szenvedéllyel játszott, ami végül aput is magával ragadta. Amint elkezdett komolyabban foglalkozni vele, kiderült, hogy Timi erre született. Elképesztően tehetséges lány volt, aki csak úgy szívta magába a tudást. A dolog innentől sínre került.

EBBEN A KISLÁNYBAN ÖT FIÚ VESZETT EL

A nagy korkülönbség miatt Zsu és Timi között csak később alakult ki a mai napig fennálló bensőséges viszony („kellett egy kis idő, mire összenőttünk”), arra azonban jó volt a nyolcévnyi távolság, hogy a nővér így sokkal tisztábban emlékszik Timi gyermekkorára, mintha kortársak lettek volna.

– Timi igazi örökmozgó volt. Emlékszem, a gyerekorvos azt mondta róla anyunak, ebben a kislányban öt kisfiú veszett el. Így is volt: soha nem érdekelték a babák, nem járt rózsaszín holmikban, és inkább fiúkkal barátkozott a kezdetektől. Nem királylányosat játszott a lányokkal, hanem ment a fiúkkal az erdőbe fára mászni meg bújócskázni. Mondok egy példát. Volt a központban egy meredek lépcső, ami mellett egy akadálymentesítő rézsű volt. Timi nem a lépcsőn akart lemenni, hanem a meredek rámpán, és hát ahogy kell, óriásit esett rajta, alaposan lehorzsolta az orrát. Anyuék rohantak vele az ügyeletre, és megeskették, hogy soha többet nem csinál ilyet. Begyógyult a seb, és láss csodát, Timi másnap újra a rézsűn próbált lemenni, méghozzá hasonló végeredménnyel. Harmadszor viszont már nem esett el!

– Amikor végeztem az egyetemen, Timi tizenhat éves volt, és bár fontolgattam, hogy visszatérek én is a Tourra, végül úgy döntöttem, nem teszem. Nem fért volna bele, hogy mindketten ugyanazt az álmot üldözzük, és ráébredtem arra is, hogy Timi sokkal inkább való a Tourra, mint én. Megvan benne az a keménység, amivel mindent csak egy megoldandó feladatnak lát, és lelkileg is sokkal alkalmasabb volt a megpróbáltatások elviselésére, mint én. Ha konfliktus van, abba szó nélkül beleáll, és valahogy sokkal kevésbé érdekelte, mit mondanak vagy mit gondolnak róla. Eltökélt volt és végtelenül céltudatos.

– Timi felépítésénél apa már támaszkodhatott a mellettem szerzett tapasztalatokra, amiknek köszönhetően minden könnyebben ment. Először is helyi szponzorok mellett már nagyon korán Timi mellé állt a MOL, ráadásul apa egy egész kis csapatot szervezett, Jani Rékával és Sziklai Kristóffal nemcsak sokat utaztak együtt, a költségeken is tudtak osztozni, így mindig lehetett velük edző.

Zsu hangsúlyozta, semmiféle irigység nincs benne a dolgok alakulása miatt, mert úgy érzi, minden úgy volt jó, ahogy történt, és Timi minden sikerére nagyon büszke: – Timi erre született, neki ezt kellett csinálnia. A karaktere, a személyisége és a már említett hihetetlen céltudatossága mind azt mutatja, hogy minden úgy volt jó, ahogy volt.

KI NYÚLJA LE A MÁSIK RUHÁIT?

Ahogy Zsu fentebb is kitért rá, a nagy korkülönbség miatt kellett kis idő, mire a Babos nővérekből elválaszthatatlan testvérek, egymás lelki társai lettek: – Azt hiszem, tizenhat lehetett Timi, amikor eltűnt köztünk a korkülönbség. Korábban pont nehéz lett volna igazán összenőnünk, hiszen én kiskamasz voltam, ő meg kislány, így nem nagyon tudtunk egymással mit kezdeni. Aztán én kikerültem Amerikába.

– Amikor kamaszlány lett, szinte egyik pillanatról a másikra lettünk nagyon jóban. Persze ehhez az is kellett, hogy Amerikából hordtam haza a menő cuccokat, amiket annak rendje és módja szerint ellopkodott – mondta nevetve Zsu. – De nincs ezzel gond, most már én lopkodom az ő cuccait, ugyanis közös szenvedélyünk a cipőgyűjtés. Elképesztő mennyiségű cipője van Timinek, és mindegyik gyönyörű.

– Testvérek és barátok is vagyunk, igazából az egyetlen téma, amiről nem beszélünk, a tenisz. Divatról, zenéről és persze pasikról dumálunk, mint két barátnő. Azt hiszem, Kiki mellett én vagyok a legközelebbi barátnője, aminek az is az oka, hogy míg az ATP Touron a srácok között sok a jó kapcsolat, a csajoknál ez nem így van. Ott nagyon kevés az igazi barátság, ehelyett inkább megy a folytonos könyöklés. Azt szoktam mondani, ha sok macska van egy helyen, akkor mindegyiknél kint vannak a karmok – mondta nevetve Zsu.

– Mindketten megjártuk a hadak útját, sokat voltunk egyedül, ami elég kemény csajt csinált belőlünk, de én úgy gondolom, sokan félreértik Timit. Határozott, a saját igazát mindig keményen védő lány, aki gyakran indulatosnak is tűnhet, de közben a szíve aranyból van, és aki közelebbről megismeri, önkéntelenül is megkedveli.

VILLÁMKÉRDÉSEK

Nehéz ügy, mert bár együtt nőtt fel a két Babos lány, a korkülönbség miatt csak akkor lettek igazán bensőséges kapcsolatban, amikor már nem egy fedél alatt laktak. De azért Zsu is fel tudott idézni néhány gyermekkori sztorit.

Divat

– A kisgyerek mindig utánoz valakit, természetes, hogy Timi rám akart hasonlítani. A frizurájától az első sminken át az öltözködésig mindenben hatással voltam rá, és a ruháimra is mindig lecsapott, ha tehette. Aztán ez is átfordult.

Egy fontos kép

– Amikor nagyjából tízéves volt, kértem Timitől egy dedikált fotót. Megígértettem vele, hogy csak akkor adhatja át, ha egyszer igazi, vérbeli teniszező lesz. Az első top 100-as szezonja végén ott várt az ajándék.

Zene

– Tankcsapda, Tankcsapda, Tankcsapda. Én is nagyon szerettem, sőt a mai napig hallgatom futás közben, így természetes, hogy Timi is óriási rajongója lett már egészen pici korában. Rockban nagyjából mindenevő volt, mostanában pedig a Halott Pénz a nagy kedvence.

Mese-film

– Könnyű kérdés: Micimackó. Emlékszem, volt egy óriási mackója, amit elég sokáig mindenhova magával vitt. Később a Gyűrűk ura volt a kedvenc filmje, pontosabban a trilógia második része volt a favorit.

Kaja

– Anya tiramisujáért kicsi kora óta él-hal. Nagy kedvenc a tárkonyos szárnyasragu, illetve a pörkölt nokedlivel, ezeket már gyerekkorában is imádta.

Babona

– Minden teniszező babonás, vagyis mondjuk inkább úgy, hogy vannak dolgok, amikhez ragaszkodik. Ennek vannak extrém megnyilvánulásai is: hogy hova ül a padon, hányszor pattintja le a labdát adogatás előtt, vagy mikor mit eszik. Timinél csak egy ilyen van: ha egyszer egy ruhában rosszul játszott, azt soha többet nem veszi fel. Van harminc ugyanolyan teniszruhája, de tudja, melyik közülük az, amelyikben nem ment.

A legbüszkébb pillanat

– Tizenöt évesen úgy nyert korosztályos Európa-bajnoki címet egyéniben, hogy el sem akarták engedni a versenyre, mert elég súlyos sérülést szenvedett előtte. Erre Timi – a mezőnynél egy évvel fiatalabban – úgy verte rommá a mezőnyt az összefércelt bokájával, hogy megkönnyeztem. Ez az én kishúgom!

MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!