Atlétika
Szabó Beatrix
Macon, ahonnan világhódító útjára indult a magyar kajak-kenu sport (LAPSZEMLE)
A magyar kajak-kenu sportot a hat arany-, öt-öt ezüst és bronzéremmel sínre tevő 1954-es vb győztesei közül már csak négyen élnek – közülük a K–4 1000 méteren első kvartett két tagjával, Vagyóczki Imrével és dr. Nagy Lászlóval beszélgettünk.
– Július 26-án, a születésnapja mellett a maconi világbajnoki győzelmet is megünnepli?
– Persze! Hatvanöt évvel ezelőtt kajak négyes 1000 méteren győztünk, a kvartettből hárman élünk, Kovács László, Nagy László és én. Sajnos Szigeti Zoltán már elhunyt, de ilyenkor azért összejövünk. Idén is, mindig mondják a srácok, hogy megajándékoztak egy aranyéremmel. (A három kajakos 26-án Balatonfűzfőn ünnepelte a vb-győzelem 65. évfordulóját és Vagyóczki Imre 87. születésnapját – a szerk.)
– Mikor derült ki, hogy mocorog önben valami?
– Az Elzett Sportkörben kajakoztam, két későbbi világbajnok társammal, az Elektromosban sportoló Kovács Lászlóval és Nagy Lászlóval úgy láttuk, hogy csapathajóban lenne esélyünk. Mindhárman az MTK-ba, illetve az akkori Bástyába igazoltunk, nem sokkal később Szigeti is odakerült az Építőkből.
– A kajak-kenu manapság – nem utolsósorban a hagyományoknak köszönhetően – roppant népszerű. Hogyan képzeljük el a sportágat a háború után, az ötvenes évek elején?
– A mai értelemben vett versenysporthoz hasonlóról nem beszélhetünk, viszont a kajakozás vagy a túrakenuzás, de az evezés is roppant népszerű volt. A Római-parton nyüzsögtek az emberek.
A teljes interjút IDE kattintva olvashatják.
