Keresés

Kiskanállal a hegyet (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2019.11.14 Frissítve: 2019.11.14 Ritmikus gimnasztika

Az MTK Budapest 13 éves ritmikus gimnasztikázója a nyáron először rendezett moszkvai junior-világbajnokság egyik legfiatalabbjaként szalaggal hatodik helyen végzett, nemrégiben pedig a klubvilágbajnokságon járt, ahol szintén az előkelő hatodikként záró csapat tagja lehetett. Kocsis Evelin és edzője, Deutsch-Lazsányi Erika mesélt a sikerekhez vezető, olykor összeszorított fogakkal megtett útról.

Egészen kicsiként nem álmodott világbajnoki döntőről, csupán olyan elfoglaltságot keresett magának, amelyben jól érzi magát. Sőt még csak nem is a ruhákba szeretett bele (ma már azokat is imádja), egyszerűen a sportág miliője ragadta el. Megismerkedett a szerekkel, és hamar rájött, azokkal egyre érdekesebb és varázslatosabb dolgokat lehet művelni. Ahogy mondja, elkezdte feszegetni a határait. Ez vonzotta leginkább. Na meg az, hogy szerepelhet. Virger Ágnes irányítása mellett a Passé RG SÉ-ben ismerkedett meg a ritmikus gimnasztika alapjaival a most 13 éves Kocsis Evelin, majd nagyjából három évvel később – amikor számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel akar foglalkozni – a fejlődése érdekében került az MTK Budapestbe. Attól kezdve a hazai szövetség technikai bizottságának és a klub ritmikus gimnasztika szakosztályának elnöke, Deutsch-Lazsányi Erika vette át a felkészítését.

Ági megkeresett, hogy van nála egy kislány, aki nagyon elhivatott az RG iránt – meséli edzője.  – Úgy gondolja, sokkal többre hivatott annál, mint amit az ő, főleg szabadidő jellegű egyesületében tud neki nyújtani. Megnéztük, és nem volt kérdés, hogy jön. Hazudnék, ha azt mondanám, elsőre láttuk benne, hogy világbajnoki döntős lesz, de igazi kis pufók energiabomba volt, nagyon szép belső mozgásharmóniával. Aki ma bele akar szeretni az RG-be, azt hagyni kell. Meg kell adni az esélyt mindenkinek. Evi is így csöppent a megváltozott környezetbe, a versenysport mókuskerekébe. Ekkor derült ki, hogy mekkora versenyszellem lakozik benne. Soha nem elégszik meg azzal, ami könnyen elérhető. Ebben a ciklusban olyan irányú szabálymódosítással találkozott, amely a bátor, gyors, dinamikus gyerekeknek kedvezett. Ennek és talán az egyesület jó alaphangulatának köszönhető, hogy ma itt tart. Megdolgozott a sikerért és az elismertségért, mára mondhatni: a csodálatért. Hiszen, amit ez a kislány nap mint nap edzésmunkaként letesz az asztalra, azt csak csodálni lehet.

Evelin első sikerei nem várattak magukra sokáig, legszívesebben az első nemzetközi versenyére emlékszik vissza – harmadik lett Moszkvában –, ám hasonló büszkeséggel idézi fel első Magyar Kupa győzelmét is. Nem tagadja, a remek eredmények hatására még motiváltabb lett, és egyre komolyabb célokat tűzött ki maga elé. Ilyen volt, hogy kiválóan szerepeljen a nyáron először rendezett junior-világbajnokságon. A magyarok kombinált csapatversenyben és együttes kéziszercsapat összetettben elért hatodik helye mellé, Evelin szalaggal egyéniben is hatodik lett.

Elképesztően örültem, először fel sem tudtam fogni – idézi fel Evelin a junior-vb-t. – Nagyszerű érzés volt a világ legjobbjaival egy szőnyegen állni. Az sem riasztott el, hogy a mezőny nagy része két évvel idősebb volt nálam. Csak magamnak kívántam bizonyítani. Tudtam, hogy mit akarok, és sikerült elérnem. Ez annak fényében még boldogabbá tesz, hogy a verseny előtt kis sérüléssel küszködtem.

Amit Evelin úgy hív, hogy „kis sérülés”, az tulajdonképpen a világbajnokság előtt öt héttel az izraeli versenyen elszenvedett lábközépcsonttörést jelent. A baleset napján egyből kórházba szállították, majd megállapították, hogy valószínűleg ugrott a vb-szereplés. Hazaérkezve a Sportkórházban már bizakodóbbnak tűntek az orvosok, de senki nem merte kijelenteni, hogy a fiatal versenyző ott lesz Moszkvában. Talán, mert senki nem hitt benne.

A baleset után szinte mindenki elengedte a világversenyt – emlékszik vissza Deutsch-Lazsányi Erika. – Igyekeztük felkészíteni a kihagyásra. Mondogattuk, hogy még fiatal, és lesz lehetősége máshol megmutatnia magát. Lényegében senki nem bízott a felépülésben. Két héttel a verseny előtt még nem állt lábra. Nyolc nappal az indulás előtt még nem ugrott. Ám számára nem létezett olyan forgatókönyv, hogy ne utazzon. Minden áldott nap egy lábon, mankóval BKV-zott el edzésre. Minden alkalommal ott ült, vagy egy lábon állt, és szalagozott, buzogányozott. Amit fekve lehetett csinálni, azt ugyanúgy hat órán keresztül gyakorolta. Megcsinálta.

Talán csak az első pillanatban futott át rajtam, hogy nem megyek – mondja a tornászlány. – Aztán el kezdtem gondolkozni, miként lehet gyorsan javítani a helyzetemen. Próbáltam a pozitív oldalát nézni, rengeteg segítséget kaptam. Eszembe sem jutott, mi történik, ha nem tudok elindulni. Ott akartam lenni.

És nemcsak oda jutott el, hanem a nyári szünet után, október végén a japán Takaszaki városában rendezett klubvilágbajnokságra is. A Pigniczki Fanni, Juhász Anna, Kocsis Evelin összeállítású MTK-csapat a remek év zárásának jutalmaként fogta fel a túrát. Aztán ami az elmúlt két évben éppen csak nem sikerült, most igen. A kupa döntőjébe négy klub az előző évi teljesítménye alapján kerülhetett, a házigazdák automatikusan, így gyakorlatilag a selejtezőből csak három együttes juthatott a nyolcas fináléba. Ez a magyar lányoknak sikerült, és ott a jól bevált hatodik helyen végeztek a sportági nagyhatalmak világsztárjait felvonultató mezőnyben.

Óriási élmény volt – lelkendezik Evelin. – Ilyen helyen nehéz megállni, hogy ne nézegessem egyfolytában a sportág felnőtt krémjét. Az edzők fel is hívták a figyelmem, hogy a verseny után csodálkozhatok rájuk eleget, most magammal legyek elfoglalva. Próbáltam szemellenzőt tenni, de mégis felejthetetlen, amikor gyakorlás közben elgurult a kéziszerük, és én felvettem, majd visszaadtam. Amikor megköszönték, akkor egy percre teljesen lefagytam. Azt gondoltam: úristen, ezt most tényleg én adtam vissza?! Ezek a pillanatok sarkallnak arra, hogy továbbra is teljes erőbedobással dolgozzak tovább. Nem tudom, rám mikor fognak így csodálkozni a kisebbek, de a célom, hogy népszerűsítsem a sportágat. Szeretném, ha Magyarország egyre előrébb jutna az RG-ben és ott akarok lenni a 2024-es olimpián.

Deutsch-Lazsányi Erika zárásként megjegyezte – annak ellenére, hogy úgy látja, a sportág hasonló korú lányai közül ilyenkor sokan akarják kiskanállal elhordani a hegyet, és az igazán vízválasztó életkor két-három év múlva érkezik el –, nagyon bízik abban, Evelin kitartása és hozzáállása a továbbiakban is példaértékű marad.

(Forrás: utanpotlassport.hu)

MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!