Atlétika
Krizsán Xénia
Kibabráltak velünk a Kisbocsok
November elején zajlott a Nemzeti ifjúsági és gyermek csapatbajnokság Szombathelyen, melyen három MTK-s csapat szerepelt. Az ifjúsági mezőnyben bronzérmet nyertünk és hatodik helyet szereztünk, míg a gyermekek között a tizenharmadik pozícióig jutottunk.
Nagy reményekkel vágott neki ifjúsági (U18) első egységünk a 23 csapat közti hattáblás tornának, ugyanis a játékosok értékszáma alapján első kiemeltek voltunk. Az első fordulóban még gond nélkül sikerült hozni a kötelezőt, a másodikban azonban a tavalyi év után, idén is megtréfáltak minket a Miskolci Kisbocsok. A szűk vereségnek nagyobb jelentőséget adott, hogy a korábbi évekkel ellentétben idén nem az olimpiai pontszámítás (vagyis az összes játszmában szerzett pont összege) döntötte el a helyezéseket, hanem a csapatgyőzelmi pontok. Ezt követően már nem nagyon fért bele hiba, az 5. fordulóban is győzni kellett volna a második kiemelt, ám egyszer szintén botló Géniusz ellen. A mérkőzés nagy küzdelmet hozott, de sajnos megbüntette magát, hogy az utolsó két táblán, papíron esélyesebbként kikaptunk, így 2,5 – 3,5-re ezt a meccset is elbuktuk. Az utolsó két fordulóra, így nem maradt más cél, mint a dobogó alsóbb fokainak elérése. Ez két, magabiztos győzelemmel sikerült, az utolsó fordulóban az addig hibátlan Haladás legyőzésével a Géniuszt sikerült bajnokká tenni, mi pedig 2014 után újra bronzérmet nyertünk a legnagyobb hazai utánpótlás-csapatversenyen.
A csapat tagjai Marosi Levente, Fodor Balázs, Egyed Judit, Kovácsy Barnabás, Márta Dominik és Juhász Ágoston. Levente a bronzérem mellé az első tábla legjobb pontszerzőjeként különdíjat is kapott. Balázs és Dominik utoljára indulhattak ezen a versenyen, hiszen kiöregszenek a mezőnyből.
A csapatkapitány, a tavaly még ugyanitt elsőtáblásunkként részt vevő Juhász Ármin a következőképpen értékelt: – Alapvetően meg vagyok elégedve az eredménnyel, a táblapontok alapján mi nyertünk volna, sajnos az új szisztéma nem nekünk kedvezett. A csapattal jól sikerült a felkészülés, mindenki komolyan vette a versenyt. Szeretném kiemelni Marosi Levente és Márta Dominik teljesítményét, ők voltak a csapat húzó emberei.
A második csapatunktól kilencedik kiemeltként nem volt elvárható, hogy a díjazott első hat hely valamelyikén végezzen, azonban a csapatgyőzelmi számítás miatt tudtuk, hogy könnyebben borulhat a papírforma. Végül amennyire első csapatunk a vesztese lett ennek, a második legalább annyira győztese. A gárda hiába futott bele két nagyobb pofonba is menet közben, négy, küzdelmes győzelem és egy, nehéz döntetlen elég volt arra, hogy hatodik helyen zárjunk, az összes többi budapesti klubot magunk mögé utasítva, leszámítva persze első csapatunkat. Kiemelendő, hogy rajtunk kívül csak a Tapolca és a Barcza tudott második ifi csapatot is nevezni, de ők a mezőny végén zártak, így kijelenthető, jelenleg mi vagyunk az egyetlen klub, amely kétszer hatfőnyi ütőképes ificsapatot képes kiállítani az országban.
A csapat tagjai: Gehér Koppány, Virág Bálint, Birovecz Ben Jordán, Fodor Kornél, Koltai Dóra és Barsi Botond. Berta Sándor csapatkapitány lelkesen beszélt csapata szerepléséről: – A legnagyobb érdeme a csapatnak a küzdés volt. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ennyire megvolt a csapatszellem, különösen a Tapolca elleni meccsünket emelném ki, ahol 2-0-ról fordítottunk 3,5 – 2,5-re. Eszméletlen élmény volt ez számomra, csapatkapitányként. Minden mérkőzés előtt kitűztünk valamilyen célt, ami talán csak a Paks ellen nem jött be. 9. kiemeltként 6. helyen zártunk megelőzve például a Kőbányát és a Paksot.
A gyermekek (U10) között a 17 indulót számláló mezőny 10. kiemeltjeként tudtuk, hogy nincs reális esély az élmezőnyben szereplésre, egyáltalán a csapat kiállását is sikerként kell elkönyvelni. Ezért nagy köszönet jár Tóth Karinának, akinek bár kicsit erős volt még a mezőny, mégis vállalta, hogy játszik a csapatért. A 13. hely és az utolsó fordulós erőnyerés enyhe csalódás, de elsősorban nem is ebben a korosztályban kell mindent megnyernünk. A csapatkapitányi teendőket Terbe Zsuzsi látta el kiválóan.
