A kézilabdában eredmény kell, nincs idő nyafogni (LAPSZEMLE)

Golovin Vlagyimirral a Nemzeti Sport készített interjút.

Női kézilabdacsapatunk vezetőedzője, Golovin Vlagyimir a Nemzeti Sportnak nyilatkozott a juniorválogatottal szerzett világbajnoki arany apropóján. Vova elmesélte többek közt, hogyan került annak idején Magyarországra.

– Valerij Melnyik volt a Veszprém edzője, az ő közvetítésével nyolcan kerültünk Komlóra 1992 nyarán, a felkészülési időszakban. Ott tréningeztünk, és az edzőmeccseken mindig mi játszottuk a harmadik félidőt. Nagyon el akartuk adni magunkat, ami nekem, irányítóként nem volt könnyű: ha jobbra vagy balra passzoltam a labdát, vissza már nem jött, mert mindenki azonnal gólt próbált lőni… De egy Szolnok elleni meccsen megtetszett a játékom Zsiga Gyulának, aki akkor volt ott edző, és magával vitt. Huszonkét esztendős voltam, ami azért érdekes, mert nemsokára hoztak egy rendelkezést Oroszországban, hogy huszonöt éves kor alatt nem szerződhettél külföldre. Szóval ha akkor nem írok alá Szolnokra, ki tudja, hol lennék most…

Vezetőedzőnk őszintén mesélt a kezdetekről, illetve gyermekkoráról.

– A Szovjetunióban nem volt egyszerű az élet. Anyukám vegyipari gyárban dolgozott, ami nem tesz jót az egészségnek, apám meg karmesterként folyton úton volt, de amikor megszülettem, anyám hazaparancsolta, úgyhogy belőle is gyári munkás lett. Ő vitt le úszni, ám amikor látszott, hogy nem leszek nagy úszó, elmúlt a lelkesedése. Kézilabdázni már anyu vitt le, aztán kiderült, hogy van érzékem hozzá, s akkor apukát is elkezdte érdekelni a sportág. Egyikük sem erőltetett semmit, csak drukkolt. Annyit akartak, hogy normális gyerek legyek: anyukámmal mindent meg tudtam beszélni, sohasem mondta, hogy ezt vagy azt csináljam, csak felvázolta a lehetőségeket, a döntés az enyém volt. Persze a mai eszemmel már tudom, hogy ügyesen terelgetett a helyes irányba. És most én is ezt próbálom a tizenkét éves lányommal, mert neki is meg kell tanulnia döntést hozni, aztán együtt élni a következményekkel, és nem siránkozni.

Természetesen szóba került a debreceni világbajnokság, illetve a juniorválogatott is.

– Különlegesek voltak, és próbáltam is hagyni őket kibontakozni, és egyéniségekként kezelni őket. Minden mérkőzés előtt bömbölt a zene az öltözőben, a gyúrónk, Csiga bá' szerintem megsüketült – de ők így vezették le a feszültséget. Az első meccsen például, amikor mentem be a taktikai eligazításra, Klujber Ketin még nem volt cipő, kérte is az elnézéseket. Elütöttük a dolgot egy viccel, és onnantól egyszer sem vette fel idejében a cipőjét – talán babona volt, talán egy kis szabadság, de ha neki erre volt szüksége, miért ne adtam volna meg? De az is megesett, hogy Lakatos Rita mondta meg Dél-Korea ellen egy éles szituációban, milyen figurát kellene játszanunk, és gólt is lőttünk belőle.

A teljes interjút IDE kattintva olvashatják.

Ezt olvastad már?