A cél, még meleg kézből átadni az örökséget (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2019.07.30 Frissítve: 2019.07.30 Kajak-kenu

Wichmann Tamás a 24.hu-nak vallott életéről, pályafutásáról.

Klubunk legendája elsőként gyermekkora kulisszái mögé engedett bepillantást az olvasóknak.

– Dolgos munkáscsaládba születtem. A Móricz Zsigmond körtér mögött, a Vásárhelyi Pál utcában laktunk, kis házmesterlakásban. Édesanyám vitte a prímet a családban. Csodálni való habitusa volt. Tele szeretettel, előítéletmentesen mindenki iránt. Háztartásbeliként dolgozott, de csinált ám mindent a ház körül, ahogy a szükség hozta. Édesapám géplakatosként kereste a kenyérre valót. Jóvátételből építették a vagonokat, a mozdonyokat. Nagybátyáim asztalosok voltak, az egész rokonságom mesteremberekből állt.

A kilencszeres világbajnok Wichmann felidézte, miért választotta a kenut.

– 1961-ben szó szerint odatévedtem a kajak-kenuhoz. A balesetem ellenére sportoltam, a Beloianniszba jártam ökölvívóedzésre, de megszűnt a szakosztály. Fél évig nem maradt sportolási lehetőségem, persze a grundon, a haverokkal folytatott ádáz focicsatákon kívül. Unokabátyám eljött hozzánk egy téli napon. Levitt a klubba. Minden új gyerek kajakozni akart. A nagyobbak, erősebbek előretolakodtak, nekik jutott kajak, nekem nem.

A 71 éves sportoló elárulta, miként telnek mindennapjai.

– Ezért tudok itt lenni. Nem kell gondolkoznom a megélhetésen, nem vagyok rászorulva senkire. Ha jó idő van, gyakran kijárok az újpesti vízitelepre, meg ide, a Kolonics György-központba , az MTK-ra, nézem a gyerekeket. Tegeződöm mindenkivel, mindig akad kivel beszélgetni. Így van ez jól. A kedélyállapotom jó, a sporthoz, családomhoz való tartozásom kiváló. Hat felnőtt gyerekem van, és hat unokám. Nem vagyok valami jó nagyapa, sajnos, mert nem minden este én olvasom a mesét. De amikor találkozunk, van a gyerekeknek nagypapatudatuk. Odabújnak, beszélgetünk és ez átmelegíti a szívemet, simogatja a lelkemet. Ahol tudok, segítek nekik. Ott lennének még dolgok. Ez az egyik végső cél. Mert az okos emberek azt mondják: a tudást, a tapasztalatot, a javakat mint örökséget lehetőleg még meleg kézből add tovább.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják.