„Valamiből muszáj erőt meríteni” (LAPSZEMLE)

Babos Tímea az origo.hu-nak nyilatkozott.

Nehéz másfél éven van túl Babos Tímea. Régi edzőjével befejezte a közös munkát, majd sokáig nem talált megfelelő szakembert maga mellé – a problémák pedig játékán is meglátszottak. A nemrég még világranglista 25. helyezett magyar teniszező most nagyjából a 120. hely környékén áll, és azt mondja, megindult kifelé a gödörből. A magát öntörvényűnek, de egyenesnek tartó népszerű sportoló az Origónak adott interjújában beszélt arról, hogyan élte meg a nehézségeket, és bevallotta azt is, hogy néha önbizalomhiánnyal küzd.

Sűrű programja és háromnapos nyári szünete miatt telefonon van csak ideje interjút adni, és habár másodpercre be van táblázva, kimerültségnek még csak a nyomát sem hallani a hangjában.

– Autóban ül, hol értem el?

– Éppen úton vagyok a Balatonról Budapestre, minden tökéletes a beszélgetéshez. A macskám viszont itt van az autóban, elnézést, ha néha esetleg belenyávog.

– Nem lesz ezzel gond. Milyen fajta?

– Mr. Gofri egy angol rövidszőrű cica, még csak öt hónapos, nem régóta vagyunk együtt.

– Viszi magával a versenyekre is?

– Még nem, de már megvan az útlevele, csak egy-két oltása hiányzik, és az a terv, igen, hogy viszem majd magammal.

– Ennyire szereti az állatokat?

– Imádom őket, és ők is imádnak engem! Gofrit a szülinapomra vettem magamnak, előtte is volt cicám 10-12 évig, utána lett két kutyám, miattuk a macska meglógott, ezért lett most Gofri.

– Könnyen összeszoktak?

– Az első hét szörnyű volt, pont itthon voltam két hetet, akkor el tudtam hozni. Velem aludt, az első két-három éjszakán át ment a rinya, nem igazán lehetett aludni tőle, de lassan kezd normalizálódni a helyzet.

– Ilyen türelmes?

– Az állatokkal és a gyerekekkel igen, magammal szemben nem annyira.

– Ez mit jelent pontosan? Azonnal akarja a sikert, vagy bántja magát, ha valami nem jön össze?

– Inkább az utóbbi. Ha nem sikerül valami, rögtön elkezdem magam ostorozni, büntetni. Nem abban az értelemben vagyok türelmetlen, hogy túlságosan sürgetném a dolgokat, hanem inkább minden áron jobb akarok lenni. Talán szimplán csak maximalista vagyok.

– És a tenisz? Ahhoz van türelme?

– Nem mondanám (nevet). A pároshoz, párosban nagyon türelmes vagyok, egyéniben nem annyira, de ott meg inkább az önbizalomhiányom jön elő.

– A sok kritika miatt? A szurkolók kegyetlenek tudnak lenni.

– Mondhatom, hogy az elmúlt időszakban megtanultam kezelni a kritikákat, de gondolom, hogy minden élsportolónak nehéz ez. Észrevettem, hogy általában azok hallgatnak inkább, akik szeretnek és nagyon drukkolnak, ők nem ócsárolnak. A rosszakarók viszont azonnal írnak, ha sikertelen vagyok, és csak akkor keresnek meg, ha kudarc ér, ők gratulálni nem tudnak.

Hány olyan üzenetet kapok, hogy egy-egy meccs miatt a halálomat kívánják, mert elbuktak miattam egy fogadást, és jobb lenne, ha eltemetném magam. Sajnos ez az élsport velejárója. 20-21 évesen, de még másfél-két évvel ezelőtt is többet foglalkoztam vele. Most leginkább az bánt, hogy nem látják, mit csinálok, mennyit dolgozom, csak azt, hogy a verseny végén felveszem a csekket.

De hogy mennyi kiadásom van, hogy mennyi munkát ölök bele, mennyi áldozatot hozok, és mennyi nehézségen megyek át, azt nem látják. Van persze segítségem a menedzselésben, a médiaügyekben is, de a legtöbb dolgot magam intézem, az utazásaimat, szállásfoglalást például. Meg kellett tanulnom, hogy hogyan értékeljem mindazt, amim van, és ha mélyen vagyok, akkor ez adjon erőt. Rengeteg olyan dolgot értem el, amit magyar még soha, mégis sokszor azt érzem, hogy ez nem elég. Az elmúlt másfél év nehézségei után viszont muszáj volt erőt meríteni valamiből.

A teljes cikk ITT érhető el.

Forrás: origo.hu

Ezt olvastad már?