„Újra élvezem a kosárlabdázást!”

Az U20-as női kosárlabda-válogatott összetartását várta, mikor az ünnepek utáni első edzését követően beszélgettünk Jankó Flórával, az MTK Budapest hátvédjével. Karrierje eddigi szakaszai, idei-, változatos szerepkörei, iskola és jövő egyaránt szóba került.

Flóra, idén alapemberré vált a felnőttek között, dacára annak, hogy még csak junior korú. Kereken tíz ponttal meccsenként, az NB I/B legjobb dobói között 25. helyen áll, 28. a liga lepattanózói között, átlagosan pedig közel egy blokkot is kioszt az ellenfél támadóinak.

– Gratulálok az újabb válogatottságodhoz, mit lehet tudni a következő pár napról?

– Székesfehérvárra utazom, összesen három edzés lesz ezen a kétnapos összetartáson, szóval csak rövid időt leszek távol.

– Most már sokadik korosztályban kerülsz a nemzeti keretbe. U17-es válogatottként világbajnoki bronzérmet szereztél, de idén nyáron, a 3X3-as, U18-as válogatottal Európa-bajnokok lettetek. A két éremből valamelyiket magasabb polcra teszed?

– A 3x3-as Eb meghatározó volt az életemben. Abbahagytam a kosárlabdázást, mégis behívtak ebbe a válogatottba. Először a selejtező alkalmával kértek meg, hogy álljak vissza, menjek el edzeni. Aztán a győzelemmel végképp eldöntöttem, hogy újra kosarazni fogok. Egészen meg is változott a játékom, meg a kedvem is újra megjött a kosárlabdázáshoz. Ezért azt hiszem, ennek a sikernek örültem a legjobban eddig.

– Az idei játékodon abszolút látszik is a változás, szinte lehetetlen elképzelni, hogy ez a Jankó Flóra ugyanaz a leány, mint aki pár hónappal ezelőtt, abba akarta hagyni a kosarazást. Nemcsak jól, de láthatóan élvezettel is játszol.

– Ennek az egyik oka a közösség. Nagyon jó társaságban voltam a válogatottban és itt az MTK-nál is ezt érzem. Másrészt az edzői támogatás is sokat számít, és ebből annyit kaptam, hogy az is természetesen segített abban, hogy megváltozzon a játékhoz való hozzáállásom.

– Hogyan élted meg ezeket a sikereket?

– A 3x3-as aranyérem után leszállt a rózsaszín felhő, két-három hétig gyakorlatilag semmire sem tudtam figyelni. Borzasztó, de egyben nagyon jó érzés is volt, csak hát zajlott az élet, ültem az iskolában, teltek az órák, én viszont úgy éreztem nem is vagyok ott. Az U17-es vb után nem volt ennyire erős, furcsán hangzik, de azután megint kicsit elment a kedvem a játéktól. Az öt-öt elleni kosárlabdázás egészen más, sokkal intenzívebb a felkészülés, több a játékos, akikből válogatni lehet. Fárasztó is volt, ráadásul nem is kaptam annyi lehetőséget, szemben az idei Eb-vel.

– Ha már terhelésről esik szó, idén a junior és a felnőtt csapatban egyaránt fontos láncszem vagy. Ezt a dupla készülést, hogyad tudod kezelni, pláne suli mellett?

– Nehéz, olyan szempontból, hogy hétvégén minimum két meccsem van, és ha idegenben van csak az egyik, az már bonyolít a helyzeten. Sok utazással jár, buszon tanulással, ami vagy sikerül, vagy nem, de egyelőre nem megy az iskola rovására, össze tudom egyeztetni a kettőt.

– Mennyiben más idén a szereped a saját korosztályodban, mint a felnőttek között?

– Az NB I/B-s csapatban, Sztevan is azt várja el tőlem, hogy védekezésben hozzam a maximális tudásomat, és azt gondolom, hogy ezt hozom is. A felnőtteknél úgy érzem védekezésből építkezek főként, ezzel tudom a többieket is segíteni, hogy a pontszerzés is könnyebben menjen, csapat szinten. A juniorok között tudom, hogy nekem kell erőltetni játékokat. A többiek nem fognak dobást vállalni szoros állásnál például, itt kicsit vezérszerepet veszek fel, és védekezésben „pihenhetek”, hogy a támadásoknál – ezekben a kiélezett helyzetekben is akár – legjobbat nyújtsam.

– Kényes téma a tanulás, de mégis közeledik az érettségi, az egyetemi évek. Tervezgeted a jövődet?

– Igen, fakultációt is már ennek megfelelően vettem fel, belegondoltam, hogy mit szeretnék tanulni, és már most erre készülök. Turizmus és vendéglátás érdekelne, ezért is az angolra fókuszálok leginkább, meg persze az érettségi tárgyakra. Szeretnék előrehozott érettségit is tenni, hogy jövőre kevesebb nyomás legyen rajtam.

– Eltökéltnek tűnsz a jövőddel kapcsolatban, a kosárlabdának hol lesz a helye?

– Amikor elkezdtem kosarazni, már akkor szerettem volna játékos lenni, aztán pedig majd edzőnek menni. Ezt nagyjából három évig gondoltam így, aztán rájöttem, hogy más szerepe van a kosárlabdának az életemben. Most úgy gondolom, hogy ameddig bírja a szervezetem és élvezem is, addig csinálom, de nem szeretnék ebből megélni. Még eldől, hogy egyetem mellett, hogyan tudom vállalni a játékot, egyelőre viszont még szeretnék játszani.

Ezt olvastad már?