„Mintha egy család lennénk”

Andrijana Cvitkovic, az MTK Budapest horvát kosárlabdázója számolt be eddigi tapasztalatairól, a formálódó női kosárlabdacsapatról és a várva várt szezonrajtról.

– Augusztus eleje óta élsz Magyarországon. Mik az első benyomásaid, milyennek találod Budapestet?

– A legelső pillanatban lenyűgözött a város. Mikor a próbajátékom után kiderült, hogy itt maradok az MTK Budapestnél, anyukámmal és az ügynökömmel elmentünk vacsorázni a Bazilikához. Már az alagútból kijövet, meglátva a Lánchidat, teljesen rabul ejett a látvány. Azóta pedig egyre több emberrel találkozom, és meglepett, milyen kedvesek az emberek. Egyelőre minden nagyszerű, imádok itt lenni.

– Amit tudhatunk rólad, hogy horvát játékos vagy, aki nyolc évet töltött az Egyesült Államokban. Miként jött szóba, hogy Magyarországra szerződj, éppen az MTK Budapesthez?

– 15 éves koromban kerültem ki az USA-ba először, négy évig jártam ott középiskolába, majd még négy évet a Dayton Egyetemre. Itt találkoztam egyébként az ügynökömmel, Patonay Ádámmal. Amikor befejeztem az iskolát, azt tudtam, hogy vissza akarok jönni Európába, és játéklehetőséget szeretnék egy jó csapatban. Ádám keresett nekem csapatokat, mesélt az MTK Budapestről, úgy vélte, ez pont olyan hely lehet, ahol kiváló edző mellett fejlődhetek. Nagyon örülök, hogy így döntöttem, úgy érzem, máris elfogadtak a lányok és tényleg a lehető legjobb helyre érkeztem.

– A tengerentúli időket hogy értékeled? Ott tanultad meg mindazt, amit a játékról most tudsz?

– Horvátországban nagyon nehéz eljutni a legmagasabb szintre. Nincs sok csapat, jelenleg a bajnokság sem túl erős. Úgyhogy mindenképp jó döntést hoztam azzal, hogy az Egyesült Államokban folytattam. A középiskolai évek hasznosan teltek, megtapasztaltam, mennyivel fizikálisabb az ottani játék, és ezalatt a négy év alatt kellőképp felkészültem az egyetemi évekre.

– Hogy ment a beilleszkedés az elmúlt csaknem két hónapban?

– Próbálom magamat adni a csapat számára, ők pedig hihetetlenül kedvesek hozzám. Segítenek, megértenek, fordítanak, beszélgetünk. Ha magyarul beszélnek körülöttem, próbálnak mindig angolul bevonni engem is a társalgásba. Igyekszem a legjobbamat adni, a lehető legkeményebben dolgozni a pályán, a lányokkal a pályán és a pályán kívül is megismerni egymást, hogy még jobban működjünk együtt. Nagyon jól érzem magam.

– Ezt tartod akkor a csapat legfőbb erősségének? Hogy valóban csapatban tudtok működni?

– Alapvetően igen. Nagyon közel állunk egymáshoz, olyan, mintha egy család lennénk. És ez meg is látszott az eddigi meccseinken. Nehezen kezdtünk, de ahogy egyre jobban összeértünk, jobbak és jobbak lettünk.

– Említed a családias hangulatot. Nagy Dóra vezetőedző épp a napokban emelte ki a szereped és hogy  máris igazi családtagnak érzed magad, ami légiós esetében azért ritkaság. Akkor ezt jól látja?

– Abszolút. Örülök, hogy ő is így érzi, ez sokat jelent nekem. A lányokkal épp nemrég beszélgettünk arról, hogy a csapat kémiája és ez a családias légkör alapvetően tőle, Dórától ered. Mind egyetértettünk abban, hogy az ő személye bizonyos értelemben mindannyiunkat meghatároz, ő van a középpontban és remekül irányít minket.

– Az itteni edzésekről milyen véleményed van eddig? Mikben különböznek akár a tengerentúlon tapasztaltaktól?

– Úgy érzem, itt az edzők egyénileg is szeretnék, ha a játékosok sikeresebbek lennének, többet fejlődnének. Rengeteget segítenek, hogy a bennünk rejlő potenciált valóban ki is tudjuk hozni magunkból. Nagyon figyelnek a mentális és fizikai állapotunkra, hogy mindenki egyensúlyban érezhesse magát, hogy a lehető legjobbadat tudja nyújtani. Ezt egyébként Amerikában nagyon hiányoltam. Hiába volt meg mindenünk, modern felszerelés, berendezés, sokszor éreztem azt, hogy szigorúan csak a kosárlabda taktikai, szakmai oldalára figyelnek. Most az az érzésem, minden szempontból a legjobb helyen vagyok, ahol nemcsak jobb játékos, de jobb ember is lehetek.

– Mennyire ismered a magyar bajnokságot?

– Nem túlságosan, de annyit azért tudok, hogy Európában a jobb ligák közé tartozik. Tudom, hogy sok erős csapat szerepel az Euroligában és a Euro Cupban is. A lányok már meséltek csapatokról, most éppen a Szekszárdról, amely ellen kezdjük a bajnokságot. Róluk azt hallottam, hogy nagyon kemények, agresszíven védekeznek, fizikális játékra törekednek. Kíváncsi vagyok mindegyik csapatra, várom, hogy elutazzunk más városokba is és még többet tapasztaljak.

– Szombaton elkezdődik az idény, és erre egyre több alkalmatok lesz. Mit vársz ettől az évtől?

– Izgatott vagyok, alig várom a hétvégi meccset! Ez lesz az első igazi profi szezonom, kíváncsi vagyok, hogy mit hoz majd. Nyilvánvalóan még rengeteg munka vár ránk, a szezon során is biztosan sokat alakul a játékunk, de jó helyen állunk, hogy elkezdjük végre a bajnokságot.

Ezt olvastad már?