„Mindenkinek nagyon hiányzik a labda”

Női kézilabdacsapatunk vezetőedzőjével, Golovin Vlagyimirral beszélgettünk a kialakult helyzetről, illetve értékeltük a csonka szezont.

– Mit szóltál az elnökség döntéséhez?

– Elfogadtam. Az elsődleges szempont nyilván a vírus elleni védekezés volt. Sok kritika érte az elnökséget, de nem gondolom, hogy szándékosan valaki mellett, illetve ellen döntöttek volna. Nem lehetett olyan döntést hozni, amely mindenkinek megfelel.

– Gondolom, tartod a kapcsolatot a lányokkal. Ők hogy viselik a kialakult helyzetet?

– A bajnokság lefújásáig sokkal lelkesebben dolgoztak, de azóta is becsülettel végzik a személyre szabott edzéseket – ezt sportórák segítségével tudjuk ellenőrizni. Mindenkinek nagyon hiányzik a labda, most csak a futás és az erőnléti gyakorlatok mennek. Nyomasztóan hat a lányokra ez a helyzet, már alig várjuk a pillanatot, amikor végre újra tudunk találkozni és kézilabdázni.
– A mostani volt a szakosztály történetének legsikeresebb szezonja. Mik voltak a kiugró szereplés fő összetevői?

– Egyrészt Szani (Szöllősi-Zácsik Szandra – a szerk.) érkezése nagyon nagy lökést adott. Ha van olyan vezér a csapatban, aki a kritikus szituációkat rendre megoldja, az megnyugtatja a társakat, és ezáltal ők is jobb teljesítményt képesek nyújtani. A fentiekből adódóan sokszor felszabadultabban játszottunk, mint az előző években. Másrészt nagyon jó társaság jött össze, a pályán kívül is gyakran összejárnak a lányok. Persze kellett kis idő, hogy összerázódjon a keret az idény elején, de végül mindenki megtalálta a helyét a közösségben, és így sokkal könnyebb volt csapatszinten előrelépni.

– Van benned bármiféle hiányérzet?

– A kötelezőnek tűnő mérkőzéseket, amelyeken mi voltunk az esélyesek, sajnos ritkán tudtuk hozni. Sokkal görcsösebbek voltunk, mint a többi találkozón, amikor nem nekünk állt a zászló. Az elmúlt pár évben az ilyen ki-ki meccseket, amelyek általában a bennmaradásról döntöttek, rendre meg tudtuk nyerni. Ebben a szezonban azonban nem, ezért sem tudtuk stabilizálni helyünket a középmezőnyben.

– Ki vagy mi okozta a legkellemesebb csalódást?

– Csapatsportról lévén szó nem szívesen emelnék ki senkit, de Tóth Eszter második helyen végzett a góllövőlistán, évről évre jobban teljesít, és irányítóként nagyon sokat tett hozzá a csapat sikereihez. De nagyon szép emlék például a Győr és a Fradi elleni meccs: bebizonyítottuk, hogy tudunk taktikusan játszani, van bennünk erő és hit. Nem tudjuk, mit hozott volna a hátralévő hat mérkőzés, de valóban úgy tűnt, ez volt minden idők legjobb MTK-ja. Le kell zárni ezt a szakaszt, és bízzunk benne, hogy a következő idényben is legalább ilyen sikeresek leszünk! 

– Hogyan tovább?

– Lesz némi játékosmozgás: Eszti például Mosonmagyaróváron folytatja, ez már nyilvános, igyekeztünk gondoskodni a pótlásáról. Tizennégy felnőttjátékossal vágunk neki a 2020/21-es szezonnak: az ő feladatuk lesz bebizonyítani, hogy nem az idei, hanem a jövő évi a legerősebb MTK. Sok nyitott kérdés van még, az EHF például még mindenképpen szeretné befejezni a Bajnokok Ligáját – értelemszerűen az idei keretekkel –, ami jelentősen érintheti az átigazolási szabályokat. Az olimpia évében általában csak szeptember közepén kezdődik a bajnokság, de ezt most abszolút felülírta a vírus. Bízom benne – bár a hírek alapján ez most nem tűnik valószínűnek –, hogy gyorsan lezajlik ez az egész, és a megszokott időben el tudjuk kezdeni a következő évadot!

Ezt olvastad már?