Atlétika
Krizsán Xénia

Tenisz: „Ez volt életem legsikeresebb nyara" – Gálfi Dalma (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2021.10.05 Frissítve: 2021.10.05 Tenisz

A korai sikerek után kanyargós út vezetett Gálfi Dalma első Grand Slam-főtáblás szerepléséig. A 23 éves játékos nemrég hazánk előszámú női teniszezője lett a világranglista alapján, pedig elmondása szerint nagyon mélyről kellett visszajönnie. Klubunk kiválósága az eurosport.hu-nak adott nagyinterjút.

– Az első és legfontosabb kérdés: hogy érzed magad? Rengeteget játszottál az elmúlt időszakban, amelynek meg is lett az eredménye. Elfáradtál?

– Eléggé elfáradtam, az elmúlt két hónap nagyon sűrű volt. A testem is jelzett, hogy kicsit le kéne állnom, mert sok lesz. Valenciában fel kellett adnom az első mérkőzésemet, de beszéltem a fizioterapeutámmal és az edzőimmel, akik azt mondták, hogy jól döntöttem, mert még azelőtt feladtam, mielőtt valami komolyabb sérülést szenvedtem volna.

– Nagyon mozgalmas lesz a programod a következő hónapokban is. Mik a tervek még idén?

– Most egy kicsit rendbe hozzuk a testemet, és inkább edzések lesznek a mérkőzések helyett. Itthon készülök Magyarországon két-három hétig. Kell egy kis edzés is, mert arra az elmúlt két hónapban nem nagyon volt lehetőség a sok torna miatt. Utána pedig megint elindulok és november végéig meg sem állok, szóval sűrű lesz az év vége, igen.

– Az év elején még sérüléssel bajlódtál, a nyáron viszont teljesen megfordult az élet és talán mondhatjuk, hogy életed legsikeresebb időszakán vagy túl. Mi történt?

– Igen, én is úgy gondolom, hogy ez a nyár életem legsikeresebb nyara volt. Az évet makacs hátsérüléssel kezdtem, az elején még nem is tudtuk, hogy pontosan mi lehet a baj. Pár hónapnak el kellett telnie, hogy rájöjjünk a megoldásra, valamint arra, hogy miként tudjuk rendbe hozni. Azok a hónapok nekem nagyon hosszúnak tűntek, mintha évek teltek volna el. Nagyon mélyről kellett visszajönnöm, de az, hogy elkezdhettem újra teniszezni fájdalommentesen, az egy komoly löketet adott. Élveztem, hogy nincsen semmi fájdalmam, tudok teniszezni, és azt csinálom, amit szeretek és ebben nem akadályoz semmi.

– Rájöttetek a hátfájdalmak okára? Visszatérő probléma, vagy sikerült orvosolni végérvényesen?

– Ez egy olyan dolog, amellyel valószínűleg életem végéig napi szinten foglalkoznom kell. Az ember – aki nem élsportoló – ezzel simán együtt tud élni. Nyitott gerincem van, a tenisz pedig nem annyira segíti ezt a fajta deformációt. Oda kell figyelnem hogyan terhelem, hogy melyik izmokat kapcsolom be teniszezés közben, vagy csak simán edzés közben. Sok szakemberrel kell együtt dolgoznom, viszont magamra is vagyok utalva, mert versenyen saját magam végzem azokat a regenerációs nyújtásokat, amelyek segítenek és szinten tudnak tartani.

– Nyáron komoly áttörés jött, életed első WTA főtáblás győzelme, amely után rögtön elődöntőig meneteltél Budapesten. Korábbi interjúkban említetted, hogy edződdel Bastien Fazincanival volt hosszú beszélgetésetek, amely felnyitotta a szemedet...

– Az a beszélgetés egy nagyon fontos mérföldkő volt az életemben, mert tényleg rálnyitotta a szemem pár dologra. Rájöttem, hogy el kell fogadnom az olyan napokat, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzeltem. Például nem úgy megy a játék, nehezebb felkelni, vagy nehéz rávenni magam a teniszre. Meg kell bíznom az edzőimben, mert a legjobbat akarják nekem. Ki van jelölve az út, amit ismerek, hiszen sokat beszéltünk róla, sokat elemeztük. Azt az utat kell járnom, teljesen mindegy, hogy könnyebb, vagy nehezebb az adott nap. Nem szabad letérnem róla.

– Hat évvel ezelőtt ráléptél már egy útra, hiszen junior Grand Slam bajnok lettél. Idén pedig sikeresen kvalifikáltál a US Open főtáblájára. Hogy élted meg a kettő közötti időszakot?

– Ez a hat év egy nagyon hullámzó időszak volt az életemben. Nyilván, amikor megnyertem a junior Grand Slamet, akkor úgy éreztem, hogy a csúcson vagyok, és tényleg bármi megtörténhet. Elkezdtem játszani a felnőtt korosztályban is, ahol szintén jöttek a sikerek. Nyomás nélkül tudtam teniszezni, és úgy tűnt, hogy ez nem is olyan nehéz, mint ahogy azt mondják. Amikor viszont kinőttem a juniorkorosztályból, akkor szembesültem vele, hogy most már csak a felnőtt mezőny van. Kezdett bennem tudatosulni, hogy odaérni nem is annyira nehéz, viszont ott maradni a felnőttek között brutálisan nehéz már egy szinten. Az elején még a többiek nem ismerték a játékomat, aztán bekerültem a köztudatba, és már jobban felkészültek belőlem az ellenfelek, ez pedig nem segített, hogy megtartsam az akkori 136. helyezésemet a ranglistán. Emellett természetesen voltak magánéleti problémáim és sérüléseim is. Úgyhogy megerősödtem ezalatt a hat év alatt, és ezért is tudok ott lenni most, ahol vagyok, mert ezek a negatív dolgok megerősítettek.

– Kilencedik nekifutásra sikerült a Grand Slam főtáblára kerülés. Nagy kő esett le a szívedről?

– Már az is nagy dolog, hogy Grand Slamen kvalifikációt játszhattam, de például Fucsovics Marcival is beszélgettünk tavaly a Roland Garros után – ahol a selejtező döntőjében kaptam ki – hogy neki is tizenötödik alkalommal sikerült feljutnia. Akkor úgy éreztem, hogy még belefér egy pár, de reméljük nekem nem kell annyiszor! (nevet) Ez is motivált, hogyha ő meg tudta csinálni, akkor én is képes vagyok rá, ha küzdök és nem adom fel.

A teljes nagyinterjú ITT olvasható.

(A kiemelt képek forrása: AFP és Magyar Tenisz Szövetség)

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!