„Cukrász valószínűleg nem leszek”

Női kézilabdacsapatunk kapusával, Győri Barbarával értékeltük a szezont.

– Hogy viseled a bezártságot?

– Változó. Vannak jobb és rosszabb napok. Az iskolai elfoglaltságaim teszik ki napjaim nagyrészét, csinálom a Vova és Léna (Golovin Vlagyimir és Jelena Abramovics – a szerk.) által kiadott edzéseket, és igyekszem kreatívan eltölteni a szabadidőmet: festek, falidíszeket csinálok, több-kevesebb sikerrel. Próbálkoztam a sütéssel is, de cukrász valószínűleg nem leszek.

– A K&H liga felfüggesztésének pillanatában a hetedik helyen állt a csapat, amely a szakosztály történetének legjobb helyezése. Mi volt az idei sikeres szereplés kulcsa?

– Egyrészt nagyon fontos volt Szani (Szöllősi-Zácsik Szandra) érkezése, az ő rutinja mindenkit megnyugtat a pályán. Másrészt nagyon összeért a csapat, civilben is gyakran összejárunk, és ez az összhang látszott a meccseken is. Élveztük a játékot, általában azokon a mérkőzéseken teljesítettünk igazán jól, amikor abszolút felszabadultan tudtunk játszani.

– Kimondhatjuk, hogy pályafutásod legjobb szezonján vagy túl?

– A tavalyihoz képest mindenképpen előrelépés volt. A magánéletben is olyan személy vagyok, aki a folytonosságot, a biztonságot, a megbízhatóságot keresi, így számomra nagyon nagy pluszt adott, hogy az idei már a második szezonom volt a csapatban. Megkaptam a bizalmat Vovától, és igyekeztem is élni vele.

– Melyik volt a legjobb meccsed a szezonban?

– Sok jó meccsünk volt, de a Fradi elleni kiemelkedik mind közül: egyben voltunk, jó volt a pályán lenni. Kisvárdán is nyerni tudtunk a téli szünet előtt, de egy-két kivételtől eltekintve szinte bármelyik hazai meccsünket említhetném.

– Apropó, Ferencváros! A zöld-fehérek már hét góllal vezettek a 10. percben, innen álltatok fel, és hoztátok döntetlenre a találkozót. Honnan jött ez a feltámadás?

– A Fradi elleni meccsek – a két csapat közötti szoros viszony miatt – mindig különlegesek, mi is görcsösek voltunk, nagyon meg akartuk mutatni, mit tudunk. 4-11-nél aztán ez a teher lekerült a vállunkról, elkezdtük élvezni a játékot, jól éreztük magunkat a pályán, és persze ezen a ponton valószínűleg a fradisták is elhitték, hogy megnyerték a meccset.

– Van benned hiányérzet? Bármi, amit utólag másként csinálnál?

– A Békéscsaba elleni meccs volt az abszolút mélypont, de említhetném akár a Mosonmagyaróvár ellenit is, ahol szinte végig vezettünk, és az utolsó öt percben fordítottak. Sajnálom, hogy lefújták a szezont, mert a Magyar Kupában jó esélyünk lett volna a legjobb négy közé jutni.

– A kapusok közötti összhang minden csapat életében meghatározó. Hogy érzed, ti milyen párost alkottok Suba Sárával?

– Jól kijövünk, remek a viszonyunk. Támogatjuk egymást, akármelyikünk is van épp a pályán, a másik igyekszik a legtöbbet segíteni neki a padról. Más stílust képviselünk, ami előnyös a csapatnak, így gyakorlatilag az aktuális ellenfél határozza meg, hogy épp melyikünk véd.

Ezt olvastad már?