„A”-csoportos levegő a Városmajorban

Az MTK Budapest női kosárlabdacsapata, éllovasként készült rangadóra kedd este, a tabella harmadik helyén álló Vasas Akadémia vendégeskedett fővárosi riválisa otthonában. Nem is az a „szokványos meccs” kerekedett belőle, de ezt nagyon köszönjük!

MTK Budapest – Vasas Akadémia 72-60 (26-10, 18-22, 16-16, 12-12)

A két együttes legutóbb, az előző szezon rájátszásában találkozott egymással, akkor, mint egyenrangú felek, két első osztályú klub mérkőzött meg, az éppen élvonalban maradást jelentő 9. helyért az MTK és a Vasas. A két nyert mérkőzésig tartó párharcot a piros-kékek nyerték, így az MTK Budapest idén a második vonalba esett vissza, ahonnan kiemelkedve, minden mérkőzést komolyan véve küzd a feljutásért. A mostani ellenfél, az NB I/A-ban maradt Vasas „B” csapata kellett volna, hogy legyen.

Alighanem a tavalyi összecsapás, a fővárosi együttesek rivalizálása – némileg a kék-fehérek visszavágási vágya – miatt csinált presztizskérdést a találkozóból a Vasas, ugyanis három játékost leszámítva, nagyjából a teljes „A” keretet elhozták az amatőr bajnokság aktuális mérkőzésére. A kispadoknál ténykedő két szerb kosárguru, Krivacsevics Dragoljub és Sztevan Csupics már csak hab volt a tortán, jöhetett az idei szezon legnagyobb rangadója.

Nagy-Bujdosó Nóra sérülése miatt nem vállalta ezt a fordulót sem, Szabó Vivien pedig térdműtétből lábadozik. Nem ígért sok jót az MTK Budapest szerb trénere, Sztevan Csupics számára mindez, hiszen egyetlen magas emberére, Turóczi Nikire, a szokottnál is nagyobb terhelés várt.

Niki játékára azonban nem lehetett panasz, a rutinos center két triplával nyitotta a meccset, már ekkor úgy tűnt, nem érdekli a teher, csak nyerni akar. Az első negyedet egyetlen cserével játszották le a lányok, nagyjából öt percnél, Suppán Anna második faultja miatt ült le, helyére Szabó Bettina érkezett, aki egyből újabb hármast süllyesztett el a vendéggyűrűben. Ennél kiválóbb kezdésről nem is álmodhatott Sztevan Csupics, amihez hozzáértek a lányok, ponttá változott, újabb külső kísérletek mentek be, a Szabó Bettina-Turóczi Niki duótól. Erre már azonban az egykori MTK Budapest játékosnak, Zsilinszky Lillának volt válasza, valószínűleg ismerős volt számára a gyűrű, mert új csapata legeredményesebbje lett.

Olyan energia áradt a heves iramú mérkőzésből, amihez foghatót idén még nem tapasztaltunk. 26 dobott és 10 kapott ponttal, jól megérdemelt taps közepette jöhettek rövid pihenőre a lányok.

A második negyed nagyjából mindent hozott, amit ember el tud képzelni. Kezdésként Ambrus Szandra két vendégakciót hatástalanított, viszont támadásban egyre fogyott az MTK Budapest játékosainak ereje. Kifejezetten kemény játék folyt a pályán, egymásnak feszültek minden lepattanóért a játékosok, kiharcolt faultok röpködtek egyik és másik gyűrű közelében egyaránt. Azonban ebből a Vasas jött ki jobban, a fáradó hazai játékosok keze könnyebben ingott meg egy-egy büntetőnél, így le is olvasztott félidőre 4 pontot hátrányából a vendégegyüttes.

Sajnálatos módon húzódott, közel félórásra a második negyed, két vendégjátékost is, súlyosabbnak tűnő sérülés miatt kellett hosszasan ápolni. A játékrész végéhez közeledve Turóczi Niki az egyik ütközés után levegőért kapkodott, amely nem csekély aggódással fokozta, az amúgy is indulatos, heves mérkőzés izgalmait.

Az első negyedhez hasonlóan, álomszerűen indult a második félidő is. Szabó Bettina szerzett labdát, majd váltotta azt két pontra, amelyet további két sikeres mezőnykísérlet követett. Védekezésben váltottak a lányok, hogy bírják szusszal, illetve a magassági hátrányukat is kicsit leküzdjék, zónavédekezésre álltak át. A már jól ismert, kőkemény védekezés jellemezte a Csupics tanítványokat, Zsilinszky Lilla elvétve tudott betalálni, Ambrus Szandra külön kiemelendő, hiszen több ízben védekezett emberfeletti módon, az egykori MTK Budapest kosarason. Ismét a fáradtság, a rövid cserepad okozott gondot a kék-fehéreknek, az utolsó percben, két Vasas hárompontos kissé megtörte, az addig jól záró zónavédekezést.

A döntetlenre végződő harmadik negyed egyik legérdekesebb momentuma, a Vasas Akadémia cseréje volt, mely után hat piros mezes vendég kosaras maradt pályán. Sztevan Csupics heves jelzésének meg lett az eredménye, technikai következett, amely után az MTK Budapest büntetőzhetett.

Záróakkordjaihoz érve, a mérkőzés egyre inkább terelődött nyugodtabb mederbe. A Turóczi Nikit komoly erőpróba elé állító vendégcenter, Dobos Ágnes kipontozódását, pár perccel később Zsilinszky Lilla ötödik faultja követte, az ellenfél két kulcsemberét elveszítve, némileg csökkentek az izgalmak. Ekkora azonban – a meccsen már negyedik alkalommal – újabb ápolás következett. Szabó Bettina rosszul ért földet és kapott fejéhez, ám folytatni tudta a játékot. 12-14 pontos, megnyugtató előny birtokában, és a fent említett, legfőbb veszélyforrások kiesése sem adott okot a teljes kiengedésre.

Az utolsó pillanatig küzdöttek a lányok, mind a heten, akik pályára léptek kedd este. Nem túlzás azt állítani, hogy több szempontból is le kellett küzdeniük, már a meccs kezdete előtt kialakult hátrányukat, ami egyszerre érthető létszám-, fizikum- és rutinbelinek is. Ennek ellenére múlták felül fővárosi riválisukat, tízzel több lepattanóhoz jutottak, 33 alkalommal állhattak büntetővonalra (a Vasas játékosok 16 büntetőt dobhattak), míg a vendégek 27, a hazai kék-fehérek „mindössze” 19 alkalommal szabálytalankodtak.

A Vasas Akadémia – szemben Sztevan Csupics 7 pályára küldött játékosával – 12 kosárlabdázót rotálhatott, nem véletlen, hogy az MTK Budapest szerb trénerének, egyik első, a lelátóra is kihallatszódó mondata tanítványainak a „Nagyon büszke vagyok rátok!” volt.

Ugyanez, pár perccel később a szakosztály igazgatója, Nagy Dóra száját is elhagyta, való igaz, nem véletlenül:

– Az első keményebb mérkőzésünk volt idén, amin ráadásul nem tudtunk teljes létszámmal jelen lenni, szemben az ellenféllel, akik szinte a legjobb játékosaikkal játszhattak. Mindössze három játékos az NB I/A-ból, akik naponta együtt edződnek nem jött el, nálunk pedig hiányzik Nagy-Bujdosó Nóri, aki meghatározó játékosunk, sőt hetek óta Szabó Vivi sem áll rendelkezésre, akinek meg kellett műteni a térdét. Mindezek ellenére, nagyon keményen küzdöttek a lányok, jó és okos játékkal sikerült a bravúr. Csak gratulálni tudok a lányoknak.

Ahhoz azért komoly bátorság szükségeltetne, hogy arra a következtetésre jussunk ebből a mérkőzésből, hogy „A”-csoportos szinten kosaraznak, már most a lányok (már a szerk.). Ugyanakkor arra mindenképp rávilágít, hogy az idei közegben, NB I-es ambíciókkal szinte nem is rendelkező, helyenként egyetemi, amatőr csapatok ellen mérkőzve, 30-40-50-60 pontos győzelmeket aratva, egyszer csak szembejött Góliát, akitől egy percig sem ijedtek meg a lányok. Gondolhatnánk pedig, hogy beleszoktak a jóba, elkényelmesedtek, így az első komoly erőpróbakor térdre rogytak.

Nos, nem így történt. Nem, mert ennek a csapatnak van tartása, van akarata, célja, amiért ha kell, meghal a pályán. Van kiváló edzője, aki éles meglátásaival, taktikai arzenáljával, és pazar motiváló eszközeivel, szintén megtesz mindent játékosaiért.

Hajrá lányok, így tovább!

Ezt olvastad már?