Atlétika
Krizsán Xénia
„A füredi Anna-bálon, szól a zene szó…” A Zerkovitz dal és az MTK
MTK legendárium 17. rész. Szekrényessy Attila sorozata.
Az MTK alapító Szekrényessy Kálmán (1846-1923) nem csupán a Balaton és Magyarország, de egész Európa kiemelkedő sportolójaként volt ismert az 1880-as és 90-es években. 1924-ben így említik a lapok: „A mai sportvilág már hírből is alig ismerte Szekrényessy Kálmán nevét, akinek úszóbravúrjaitól visszhangzott a nyolcvanas években egész Európa.”
Neve és személye elválaszthatatlan volt Balatonfüredtől, melyet jól bizonyít az 1909-es hírlapi beszámoló, mely Szekrényessyt, mint balatoni kuriózumot említi: „Az ember megnézi Füreden az új fenyőültetvényeket, megismerkedik Szekrényessy Kálmánnal, a híres úszóval, ellátogat a Jókai üres villájába és eszik méregdrága fogast.”
Halálakor még a sportközvélemény reménykedett, miszerint: „reméljük, hogy az utókor nem lesz hálátlan személye iránt.” Tévedtek. A kommunizmus évtizedei után a felejtés vulkáni hamuja alól kellett kiásni egész élethistóriáját, nem mindennapi pályájával egyetemben.
Szekrényessy Kálmán előkelő, nemesi családban született. Atyja az első pesti közjegyző, színműíró az első sporttudósító, Széchenyi István belső munkatársa és munkásságának folytatója, kit a korabeli közvélemény a „kis Széchenyi” megtisztelő jelzővel illetett. Édesanyja – az első hazai női országgyűlési képviselő – Slachta Margit nagynénje, Szekrényessyné Slachta Etelka az ismert reformkori (napló)írónő volt.
Munkásságáról címszavakban a következők mondhatók el: Ő volt az első magyar úszó, a magyar úszósport alapítója, első sportlapalapító, első Balaton-átúszó, az egyik első hazai léghajókonstruktőr, az első modern hazai úszóverseny rendezője, a Dunán 1200 férőhelyes tribünt építve, német és török szolgálatban álló titkosszolgálati tiszt, az első magyar úszóedző, a magyar női úszósport alapítója, az első fővárosi kerékpár-közlekedési szabály kidolgozója és engedélyeztetője, a magyar sportdemokrácia megteremtője, több hazai sportág meghonosítója, több tucat magyar hírlap alapító főszerkesztője, az Irodalmi Társulat titkára, a sport fogalmának első hazai definiálója, író, színműszerző, az MTK és számos hazai sportegyesület alapítója, elnöke és tiszteletbeli elnöke, hadászati szakíró, számos kitüntetés tulajdonosa, világutazó, a nemzetközi hadszínterek elismert dzsidáskapitánya, számos európai és ázsiai csata hőse, a velocipéd kifejezés magyar megfelelőjének az iramgép szónak megalkotója, a Magyar Léghajózási Egylet titkára, tizenhárom nyelvet beszélő nyelvi polihisztor, szépíró, országgyűlési képviselőjelölt, a magyar sportfogadási rendszer megalkotója, vegyész, nemzetközi hírű sportvadász, elismert filatéliai gyűjtő, Kossuth bizalmasa, Klapka és Görgey barátja, Türr István rokona, a Függetlenségi és 48-as Párt politikusa, az első hazai női úszóverseny szervezője, műfordító, az első magyar úszóegyesület a Magyar Úszók-Egylete alapítója, negyvennégyszeres bajnoki cím birtokosa, a német úszósport egyik úttörője, a Balatoni Egylet ötletadó alapítója, erőgép és kerékpár szavunk megalkotója stb.
A Balatonátúszást követően Szekrényessy Kálmán magánélete is jelentős fordulatot vett, ugyanis a népszerű sármőr „férfiasan is tetszetős bronzzal bevont arczával”, kék szemével, „aczélos izmaival, dülledő mellkasával” köztudottan megmozgatta a gyengébbik nem szívét. 1880 nyarán épp ebből indult ki minden bonyodalom, ugyanis egyszerre négy hölgy harcolt kegyeiért…
A szerelmi quintettből Szekrényessy csupán egy hölgy után epekedett, mely meghiúsult szerelem melankolikus történetét kései ismertségi körének egyik alakja, Zerkovitz Béla is feldolgozta a „Füredi Anna-bálon” kezdetű nótában.
Most Szekrényessy visszaemlékezése, ill. Zerkovitz szövege alapján idézzük fel az épp 140 esztendővel ezelőtti történet eseményeit…
Szekrényessy Kálmán 1880 júliusában, az Anna-bál előtt érkezett Füredre, hogy nemzetközi fogadásnak megfelelően ússza át a Balatont. Ekkor ismerte meg a tizennyolc esztendős Háczky Laura földbirtokos leányt, aki iránt szerelemre lobbant.
Szép holdfényes balatoni estén ment végbe találkozásuk az Anna-báli vigalom idején, amikor egy asztalnál ültek, melyre a bajnok így emlékezett: „Egy hosszú asztalnál történik ez, melyhez épp most lépett egy ifjú leányka az igen vagyonos, előkelő család szemefénye, egyedüli örököse.” [Zerkovitznál: „Ketten ültünk egy asztalnál ő és én magam.”]
Szekrényessy, az önérzetes bajnok – saját állítása szerint – a leány vagyoni helyzete miatt nem kívánt közeledni a „dúsgazdag örökösnő” felé. [Zerkovitznál: „Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.”]
Mindezek ellenére végbement a bemutatás s körülöttük (a bál tetőpontján) folyamatosan hallatszott (ahogy Zerkovitz fogalmazott) a „szép muzsika szó”, és különös jelmezű táncosnők kavalkádja vette őket körül, ahol a Dankó-féle banda szolgáltatta a zenét.
Dankó prímás előtt nagy becsben állt a Szekrényessy név, hisz Kálmán atyja volt korábban az ország legjelentősebb cigányzenekarainak mentora és kizárólagos patrónusa (menedzsere). Ennek lehetett következménye, hogy a prímás Szekrényessy és partnere előtt hegedűjével tisztelgett és alázattal kívánta eljátszani Laura nótáját: [Zerkovitz szerint: „Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány, megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?”]
Ami ezután következett, az nem példátlan, vagyis, hogy egy leány tartózkodjon a nyilvánosan lezajló, szerenád jellegű bókolástól. Zerkovitznál sem a leány („halkan, csendben”) elmondott válaszában rejlik a drámaiság: [„De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt: Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem.”] A lírai fordulat sokkal inkább egy megindult szerelemi kapcsolat utóbb anyagi érdekek mentén történő lezárásában rejlett.
Annak ellenére, hogy „Háczky Laura a vármegye leggazdagabb örökösnője volt […] akiért hét vármegye dzsentri fiatalsága törtetett,” mégsem rejtette véka alá érzelmeit és udvarolni kezdett a leánynak., amit a széptevők nem néztek jó szemmel. Ennek ellenére szerelem bontakozott ki köztük.
A felhőtlennek induló idill egén azonban hamar viharfelhők gyülekeztek, ugyanis – ahogy arról az országos lapok is beszámoltak – feltűnt a színen Szekrényessy két évvel korábbi hódolója, a feltűnő szépségű orosz grófnő, kiről a lapok is elfogódott hangon szóltak: „Füreden egy korosabb, de azért ritka szépségű idegen hölgy vonta magára a közfigyelmet. Miután Szekrényessy a távúszó volt kísérője, a fürediek azt hiszik, hogy az az orosz hercegnő volt, aki miatt a vakmerő bravúrúszás voltaképp történik.”
A magyar úszósport születésnapját jelentő Siófok-Füred közötti távúszás már e szerelmi háromszög árnyékában zajlott, hol a grófnő kesztyűt, Laura csokrot nyújtott át a bajnoknak. Kálmán többek között azért sem közelített erőteljesen Háczky Laurához, nehogy „Füreden [Laura előtt] beszélhessenek” a titkos orosz imádóról.
Laura nem teljesen értve Szekrényessy visszafogottságát, igyekezett mind jobban imponálni a bajnoknak. Ennek volt köszönhető a női szandolin (kajak) sport születése, ti. augusztus 16-án nagyobb vízi utat tett meg, melyről utóbb Kálmán versben és több cikkben is megemlékezett.
Szekrényessy ezt követően a Háczkyék középiszkázi kúriájába kezdett járni, hol jó hatást tett a háziakra. Itt újabb bonyodalom kibontakozásának lehetünk tanúi, ugyanis Laura (Kálmánnal egyidős) nevelője, a „tündérszépségű nagynéni,” Pap Amelie is ringbe szállt a férfi kegyeiért.
Amikor Kálmánt külföldre szólították katonai kötelezettségei, Háczky Laura, mint friss szerelmes hiába próbálta marasztalni. A több hónap után hazatérő Szekrényessy már sértett leányt és lassan változó érzelmi közeget talált.
Újabb érzelmi huzavona, majd újabb külföldi út következett, ezúttal Kálmán részéről inkább menekülés gyanánt, melyről 1881 májusi visszatértekor Kossuthtól még rózsát is hozott Laurának: „A kertbe leérvén az illatos rózsabokrok egy virágát téptem le emlékül – vigyem annak, akit legjobban szeretek – mondá Kossuth.”
A három évig tartó bizonytalanság és intrika utóbb anyagi szempontok mentén oldja meg a helyzetet, mikor Laura (mint akinek „szíve sincs”), érzelmeit félre téve, gazdag férjet választott, herényi Gothard Sándor csillagász, fizikus, földbirtokos személyében.
Az esküvőről a következőket írta a sajtó: „A templom szorongásig megtelt, ott volt a falu népe, hogy lássa a szép hajadonnak boldog esküvőjét.”
„A fiatal pár kocsin vonult a vőlegény jószágára,” a férj tizenkilenc szobás palotájába. Vagy ahogy Zerkovitz megénekelte e szomorú szerelem végét:
„Egyszer aztán hallottunk egy igen nagy csodát,
Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt,
Fehér kocsi várta őket a templom előtt,
Nem is láttak a faluban ilyen esküvőt.
kilenc szobás palotába vitték az új párt,
Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt,
De a kislány így sem boldog, könnyes a szeme,
Mert a kertből felhangzik az ismerős zene.”
Az „ismerős zene” pedig nem egyéb, mint a régi szerelem emléke, az elszalasztott boldogság lehetősége, amit Háczky Laura Szekrényessy Kálmán oldalán talán meglelhetett volna…
Háczky Laura - mint ahogy Szekrényessy Kálmán előre megírta - férje csapodársága miatt boldogtalan házasságban élt és el is vált, vagy ahogyan Zerkovitz írta, gazdagsága ellenére is boldogtalan maradt, majd elszegényedve, egykori szerelmét siratva élt, hisz szívtelenül a gazdagságot választotta a szerelem ellenében, Gothard Sándor tizenkilenc szobás kastélyát, Szekrényessy pesti lakása helyett...
Szekrényessy sokat szenvedett, sok esztendőnek kellett elmúlnia, hogy feldolgozza szívbéli kedvesének elvesztését: „Azután évek következtek: a búnak, nyomornak, bánatnak, könnyeknek és megkísértéseknek borzasztó évei.”
Fájdalmának enyhítésére (Zerkovitz szerint is) külföldre utazott, előtte azonban megfordulva a Somló vidéken értesült az asszony boldogtalanságáról, válásáról, elszegényedéséről, melyet Zerkovitz lírai formában így kommentált:
„Messze földre mentem én, hogy elfeledjem őt,
Búcsúzóul megállok a fogadó előtt.
Benézek és mit látok a tomboló tanyán?
Az édes kislány játszotta egy kopott zongorán:
Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.”
Háczky Laurának, ha „szívébe tekintett” bőven volt alkalma megsiratni döntését, büszkeségét. A saját élete romjain (perben férjével, fiával, haragban atyjával, nagynénjével, vagyonát vesztve), miközben a hírlapok hasábjain Szekrényessy sikerivel szembesülhetett, ki teremtő munkássággal a háta mögött élte napjait és hetven esztendősen megható versben búcsúzott hűtlen szerelmétől, akihez lélekben még mindig hű maradt…
Szekrényessy végül 1888-ban vette feleségül fehérkőaljai Ramazetter Kornélia Margitot, a híres sümegi kékfestő unokáját, kin keresztül – Türr István révén – a Bonaparte dinasztiával is rokonságba került...
