Vova: „Nem alszom jól.”

A hét közepén újabb vereséget szenvedett az MTK Budapest női kézilabdacsapata. Ezúttal a Siófok KC otthonában kapott ki Golovin Vlagyimir együttese. Kíváncsiak voltunk a vezetőedző véleményére, az Érd elleni, vasárnapi mérkőzés előtt.

Szomorú látni, amikor mosolytalan. Már köszönéskor hallani, hogy rekedt, nyilván rengeteget kiabált Siófokon, irányítva a csapatot, mely – úgy tűnt – törött vitorlával közelített a kikötőhöz, nem is ért révbe. 33-23-as, tízgólos zakó lett a vége, a női NB I ötödik fordulójában zajlott mérkőzésnek. Az MTK Budapest – így a fehérváriak legyőzésével szerzett két ponttal – a tabella tizedik helyén áll, mindössze a pont nélküli Mosonmagyaróvár és Budaörs előtt.

– Hogy alszol?

– Nem jól. – kezdi Golovin Vlagyimir, de ahogy szokta, a pozitív oldaláról közelít az ügyhöz. – Örülök a két pontnak, mert amikor a sorolás után mérleget vontuk, hogy mely ellenfelektől csenhetünk pontokat, a Fehérvár KC – hazai pályán – köztük volt. Az ellenük nyújtott teljesítmény igazolta vissza azt a munkát, amit a lányok a felkészülés során elvégeztek.

– Hogy állsz hozzá az első három forduló teljesítményéhez?

– Nem voltunk esélyesek sem a Debrecen, sem a Fradi ellen, de a játékunk elfogadhatatlan, kritikán aluli volt. Ennek ellenére akadtak jó pillanataink, hiszen Dunaújvárosban, az első félidőben vezettünk, és abból kisülhetett volna bravúr, de a második játékrészünk káoszba fulladt, így el is veszítettük az önbizalmunkat, anélkül meg nem megy semmi.

– A Fehérvár ellen mégis azt láttuk, amit Dunaújvárosban az első harminc percben…

– Ez az. Hatvan percen keresztül összpontosítottunk, tele hittel, önbizalommal, a sokkal erősebb ellenféllel szemben.

– Nincs itt ellentmondás?

– A kézilabda, játék. Bármi történhet. Siófokon sem nekünk állt a zászló, de azt nem gondoltam, hogy tíz perc alatt elintézik a dolgot. Hiába kértem kétszer is időt, nem változott a helyzet. Maradtak a kihagyott helyzetek, az eladott labdák, így tálcán nyújtottuk a lehetőséget a hazaiaknak, hogy megnyugtató előnyt építsenek fel, amit végig meg is tartottak, amihez gratulálok.

– Korai még erről beszélni, de változhatnak a bajnokság előtt kitűzött célok?

– Senki nem beszél nálunk a kiesésről. fel sem merül. Ha most ránézek a tabellára, már meg tudom állapítani, hogy melyik lesz a végén az első nyolc. Sok mérkőzés van még hátra, nem szabad egyik csapatot sem leírni, de nem érdemes a serleget sem odaadni senkinek.

– Hogyan tovább?

– Dolgozunk, ahogy eddig, sőt annál is komolyabban. Jönnek olyan meccsek, melyeken pontot, pontokat kell szerezni. Az első három forduló erősen megfogta a lányokat. Nyilván tudják, hogy ennél sokkal többre képesek, így bűntudatuk van, szégyellik magukat. A sport azért szép, mert a következő fordulóban lehet javítani.

– Mondjuk az Érd ellen, vasárnap?

– A tavalyi bronzérmesről beszélünk akkor is, ha átalakult a keret. Nekünk ehhez a meccshez is úgy kell hozzáállni, hogy csak a végjátékban dőljön el, hogy 3-5 perccel a dudaszó előtt még esélyünk legyen a győzelemre, a pontszerzésre.

– Mit kell ehhez csinálni?

– A feladat, hogy küzdjünk, de játsszunk is!

Ezt olvastad már?