Vova marad

Megállapodott az edző és a klub.

Rövid-, közép- és hosszú távú terveket tett le – közel félszáz oldalas terjedelemben – az MTK Budapest sportszakmai vezetése elé, a női kézilabdázók stábja. Paál László, szakosztály-igazgató és Golovin Vlagyimir, vezetőedző felvázolta, miként lehetséges, eredményesebb együttest kovácsolni a jelenleg az NB I kilencedik helyén álló együttesből.

Nemcsak a felnőttek szakmai munkáját kívánják hatékonyabbá tenni, hanem komoly lépéseket terveznek az utánpótlásban és egyéb területeken is.

A vezetőedzővel azután ültünk le beszélgetni, hogy a klub elfogadta elképzeléseit.

– Mi hangzott el a tárgyaláson?

– Amikor nyolc hónappal ezelőtt a klubhoz szerződtem, akkor már benne volt a levegőben, hogy hosszabb távon is velem terveznek, és bevallom, ez nekem sincs ellenemre. Azonban mindkét félnek szüksége volt arra, hogy megismerje a másikat, és ez mostanra meg is történt – kezdi Vova. – A tervezés, az élet minden területén, így a sportban is a legfontosabb, legkifizetődőbb tevékenységek közé tartozik. Olyan nagy múltú egyesületnek, mint az MTK Budapest, szüksége van rövid-, közép-, és hosszú távú stratégiára, és ezt készítettük el Paál Lacival.

– Össze lehet foglalni a terjedelmes dolgozatot néhány mondatban?

– Nem könnyű, de vannak sarokpontjai – kezdi sorolni: – Olyan első osztályú csapat kialakítása, mely a következő néhány évben, egy helyezést képes előbbre lépni a bajnoki tabellán, a versenyrendszer átalakításától függetlenül. Szeretnénk az NB I-ben olyan tényezővé válni, hogy – persze a Győr és a Fradi kivételével – hazai pályán mindenkivel fel tudjuk venni a versenyt, a győzelem, vagy a pontszerzés esélyével. Visszahoznák korábbi játékosainkat edzőnek, és még számtalan olyan lépést tervezünk melyek mind a klub, a szakosztály hasznára válnának.

– Szerepelnek a koncepcióban új játékosok is?

– Igen. Az MTK mostani kézilabda-szakosztálya még csak két éve jött létre, hiszen előtte a BSE, és más egyesületek színeiben játszottak, de olyan tradíciói vannak a klubnak, melyek vonzóak lehetnek a fiatal, tehetséges, hazai játékosoknak. Itt biztonság és nyugalom van, nincs kapkodás, nem maradnak el a fizetésekkel.

– Kiemelted a „hazai” szót. Csak magyarokban gondolkodtok?

– Többségében igen. Olyan – viszonylag – fiatal, magyar játékosokat keresünk, akik adott esetben, tudásuk alapján, nálunk rendszeresen játszhatnának, de jelenlegi egyesületükben kiegészítő, vagy perememberek, a padon ülnek. Külföldiek csak akkor jöhetnek szóba, ha bizonyos poszton semmilyen kilátás nincs arra, hogy itthonról erősítsünk. Emellett persze, a saját utánpótlásunkat is figyeljük, onnan is szívesen hozunk fel játékost.

– Mi lesz a mostani kerettel?

– Ez nagyon összetett, bonyolult kérdés, de mindenki a maga sikerének kovácsa. Az én elvem az, hogy adjuk meg e tehetségeknek a lehetőségeket, és bizonyítsanak! Ha motiváltak, és a tavaszi szezonban úgy teljesítenek, ahogy én elvárom, és a klub is elégedett velük, akkor maradnak. Ha valaki nem felel meg az elvárásoknak, attól elbúcsúzunk.

– Ehhez a munkához nagyobb stábra is szükség lesz.

– Természetesen megfelelő létszámú szakembergárdára van szükség. Ezen is dolgozunk. Az anyagban szerepel az a követelményrendszer is, mely rájuk vonatkozik. Mérhető, ellenőrizhető munkát várunk azoktól, akik esetleg csatlakozhatnak hozzánk.

– Mi a helyzet a teremmel?

– Itt, az Elektromos Sporttelepen mindenben segítenek nekünk, a gondolatainkat is kitalálják, már-már baráti a kapcsolat, de amíg elkészül a saját csarnokunk, addig az utánpótlásnak, alkalmanként a felnőtteknek is szüksége lehet edzéslehetőségre. Ennek a megoldását is keressük. Ahogy azon is dolgozunk, hogy a Takács Gabriella által két éve – professzionális módon – vezetett szivacskézilabda „részleg” lehetőségeit is bővítsük, és egyre több gyerek gondolja úgy, hogy nálunk szeretne élsportolóvá válni.

– Azzal, hogy eldőlt a sorsod, és az MTK Budapest vezetőedzőjeként folytatod a munkád, megváltozott a klub követelményrendszere? Van-e kitűzött helyezés a mostani és a következő egy-két-három bajnokságra?

– Konkrét helyezéssel kapcsolatos elvárás nincs. Azt akarja látni a klub, hogy haladunk, hogy értelmes munkát végzünk, hogy van bennünk jövő. Én pedig azt szeretném látni, hogy merre tartunk, mert ha az irány jó, akkor a többi már csak rajtunk múlik.

Ezt olvastad már?