Vívás: „Rendkívül pozitív hétvégét zártunk” – Szatmári András (GALÉRIA)

Publikálva: 2023.05.18 Frissítve: 2023.05.18 Vívás – kard

Kardozónk, Szatmári András nagyszerű hétvégét zárt, hiszen csapatban aranyérmet szerzett, egyéniben pedig hatodik lett a madridi, olimpiai kvalifikációs világkupán. Szatyit a hétvége történéseiről, valamint a közelgő világversenyekről beszélt.

– Kezdjük az egyénivel! Hogy élted meg, hogy a negyeddöntőig jutottál, és a hatodik helyen végeztél?

– Elégedett voltam, de azért maradt bennem hiányérzet. Megvertem a világ egyik legjobbját, Oh Szang Ukot, de után a gyengébb, francia Pianfettitől kaptam ki. Mindenképp remek dolog, hogy idén immáron harmadszorra ott voltam a legjobb nyolcban, ráadásul a mutatott vívásom is jó volt. Sajnálom, hogy nem szereztem érmet, de bizakodó vagyok a jövőt illetően.

– A negyeddöntő után úgy fogalmaztál, hogy sokat kivett belőled az Oh elleni meccs, ezért sem sikerült a következő kör.

– Igen, nagyon megterhelő volt az az asszó, de ettől függetlenül meg lehetett volna a dobogó is. Éreztem magamban az erőt és az önbizalmat is, de nehéz volt újra átállítanom magam a negyeddöntőre, hiszen a nyolcaddöntő fizikálisan és mentálisan is fárasztó volt. Az Oh elleni meccs elején 7-2-re, majd 12-9-re is vezettem, de a koreai fordított, mégis sikerült 14-12-ről nyernem. Húsz perccel később már újra a páston álltam, előtte tíz perccel pedig a call roomban. Próbáltam megfelelően koncentrálni Pianfetti ellen is, ami az asszó második felére sikerült is, de akkor már csak kapaszkodni tudtam, és késő volt.

– Hogy sikerült a világbajnok Oh ellen 14-12-ről visszajönni?

– Jó kérdés, ezen mindig elgondolkozik az ember. Kardvívásban a másodperc töredéke alatt változnak a dolgok, ezért nagyon gyorsan kell felkészülni mindenre. Úgy érzem, nagyon jó volt a hajrában a koncentrációm, jó akciókat tudtam összehozni, és megfelelően reagáltam az ellenfél támadásaira. Ha mindig ugyanígy vívnék, minden versenyen lenne esélyem nyerni, de emberek vagyunk, nem ennyire egyszerű a sportág. Ugyanakkor az mindenképp biztató, hogy hihetetlen magas szintű asszót tudtam hozni.

– Az egyéni után a vasárnapi csapatverseny elején picit lassan indult be a szekér, a vártnál talán nagyobb falat volt a törökök legyőzése.

– Így van. Én is fáradtnak éreztem magam, és Áronon is láttam, hogy picit fáradtabban mozog a szokottnál. Nem szabad lebecsülni egyik csapatot sem, mindegyik válogatott dinamikus és egyre képzettebb technikailag. A Törökország elleni asszó elején a koncentráció és az erő nem olyan volt, mint szerettük volna, de a fontos pillanatokban sikerült váltani, ez pedig megalapozta a csapat sikerét.

– Ehhez képes az olaszok elleni összecsapást végig kézben tartottátok.

– Végig vezettünk, és ugyan a hajrá picit szorosabb lett, nem kellett izgulnunk, tudtuk, hogy Áron be fogja fejezni az utolsó asszót. Az volt az egyik legjobb teljesítményünk, szinte teljesen a mi akaratunk érvényesült. Az olaszok elleni mindig óriási presztízscsata. Idén még nem kaptunk ki tőlük, remélem ez így is marad.

– Az Egyesült Államok elleni finálé is simának tűnt sokáig, amit végül 45-42-re sikerült megnyernetek az ellenfél nagy hajrája után.

– Az amerikaiak elleni utolsó asszóban már borzasztóan fáradtnak éreztem magam mentálisan és fizikálisan is. A döntő előtt két óra szünet volt, picit leültünk, és úgy éreztem, lejött rólam némi teher, hogy döntőbe jutottunk, ráadásul nem Dél-Korea ellen kell pástra lépnünk. Ott volt a lehetőség, a legnagyobb riválisok kiestek, vagy kiejtettük őket. Egész nap stabilan vívtam, a döntő első két felvonása is jól sikerült, még a harmadik eleje is, utána azonban jött a komoly hullámvölgy, amikor csak a kardom volt fent a páston. Sajnálom, hogy nem sikerült ez a meccs, és egypontos hátránnyal adtam át a képzeletbeli stafétát Áronnak, de éreztem, hogy a győzelem így sincs veszélyben, ami ez igaz is lett. Ez volt az egyetlen asszóm, ami nem sikerült aznap, viszont így, hogy sikerült megszerezni az aranyérmet, nem sokáig fogok keseregni ezen, mert rendkívül pozitív hétvége volt.

– Mit jelent ez az aranyérem az olimpiai kvalifikáció szempontjából?

– Azt, hogy csapatban az első helyen állunk egy verseny után. Az egyénit nem igazán nézzük, hiszen az a legfontosabb feladat, hogy csapatban kijussunk. Ilyen szempontból a lehető legjobban kezdődött a kvalifikációs sorozat. Ezzel együtt még sok verseny van hátra, nem szabad elbíznunk magunkat, de nagyon jó alappal folytathatjuk az olimpiai kvótáért folytatott harcot. Bízom benne, hogy az Európa-bajnokság és a világbajnokság után is hasonló pozícióban leszünk, és akkor három egyéni indulónk lehet Párizsban.

– Mi a terv az Európa- és világbajnokságig?

– A héten két nap pihenőnk volt, de szerdán már újra edzettünk. Folyamatosan megy a felkészülés, illetve lesz edzőtábor is az Európa-bajnokság előtt. Remélhetőleg ott is szép eredményt érünk el, utána pedig Telkiben lesz három hetünk, hogy felkészüljünk a világbajnokságra.

– Mik a célkitűzések a két világversenyen?

– Szeretném, ha csapatban sikerülne bejutni a döntőbe, főként ezen lesz a hangsúly. Egyéniben az a cél, hogy jól vívjak, mert ha ez sikerül, akkor reális cél lehet az érem, ráadásul ez az egész csapat önbizalmának is jót tenne.