Vívás: „Olyan volt, mint egy film” – Gárdos Gábor (LAPSZEMLE)

Szatmári András edzője, Gárdos Gábor a Nemzeti Sportnak nyilatkozott a milánói világbajnokság sikereit követően.

– Pokolból jutott néhány nap alatt a mennybe – amilyen nehéz időszakon ment keresztül két tanítványa, Márton Anna és Szatmári András, ez nem is túlzó megállapítás. És akkor még nem beszéltünk a női kardcsapat világbajnoki aranyáról.

– Még a múlt hét első felében is a poklot jártam Milánóban. Ahogy Andris vívott a törökök elleni negyeddöntőben, meg ahogy Panka egyéniben. Akkor leültem a két „gyerekemmel”, hogy tisztázzuk a dolgokat – mondta Gárdos Gábor, az egyaránt csapatvilágbajnok Szatmári András és a női kardválogatott edzője.

– Hogyan zajlik egy ilyen beszélgetés?

– Andris és Panka is felnőtt ember, így is állok hozzájuk: elmondtam nekik, mi nem tetszik – szeretettel. Nem voltam elkeseredve, csak szerettem volna tisztázni a dolgokat.

– Ilyenkor a tanítványai csak ülnek és hallgatnak, vagy szóhoz is jutnak?

– Természetesen ők is elmondják, mi van bennük, ha úgy adódik. De sokszor meg sem kell szólalniuk. Andris rögtön másként működik, ha valahol furcsasággal szembesül, ha nem feltétlenül érzi a bizalmat, ez aztán Pankára is átragad. Mi hárman olyanok vagyunk, mint egy család, egymás szeretetéből, támogatásából kell merítenünk – ezt azon a beszélgetésen is elmondtam nekik. Ahogyan azt is, hogy nekem sem könnyű, nekem is sok furcsasággal kell szembenéznem, ám ezeket ki kell tudnunk zárni, és meg kell próbálnunk arra figyelni, amiért jöttünk.

– Vagyis megfeddte őket azért, hogy nem jól vívnak, hogy nem azt hozzák, amit tudnak?

– Amit Andris az egyéniben és a csapat selejtezőjében és Panka a hatvannégyes táblán mutatott, az olyan volt, mintha nem is Pézsa Tibor és Gárdos Gábor iskolájából jöttek volna. A gondolatok nélküli vívás nem ránk jellemző. 

– Elkeseredett volt?

– Igen. Ki lehet kapni, hiszen van olyan, hogy jobb az ellenfél, de amit láttam tőlük, az nem vereség volt, hanem szégyen – rám nézve.

– Milyen Gárdos Gábor, amikor nem jól muzsikálnak a tanítványai?

– Milánóban olyan állapotban voltam az első három napon, hogy senki sem akart hozzám szólni, de én sem akartam senkivel sem beszélgetni. Ilyenkor magammal sem vagyok jóban.

– És akkor jön a negyedik nap, amikor Szatmári András elkezd vívni a magyar kardcsapat tagjaként a nyolcas táblán. Úgy, ahogy tud.

– Kevés edző él át ilyen változást, ha ehhez hozzáteszem a női kardcsapat menetelését, azt mondhatom, tényleg olyan volt az egész, mintha egy filmben lennék – hihetetlen!

Ezt olvastad már?