Vívás: „Aki ezen az ágon túljut, megérdemli az érmet” – Somody Soma

Egyesületünk tehetséges párbajtőrözője, Somody Soma fantasztikusan teljesít idén, hiszen a junior Európa-bajnokságon egy bronz- és egy aranyérmet, a junior világbajnokságon pedig két bronzérmet szerzett. Somával a múlt heti plovdivi világbajnokságról beszélgettünk.

– Kezdjük az egyénivel! Minek köszönhető ez a fantasztikus menetelés?

– Nagyon jó volt a szállásunk, és nagyon jó körülmények között várhattuk a világbajnokságot. A verseny előtt volt lehetőségünk néhány edzésen átmozgatni. Ugyan a buszút hosszúnak bizonyult, a verseny előtt ki tudtam pihenni magam, és rendkívül motivált voltam.

– Hogy alakult az egyéni?

– A csoportkörben csak egy vereséget szenvedtem, ami már biztató volt, de így is az úgynevezett „halálágra” kerültem. Már akkor mondtam, hogy aki ezen az ágon túljut, megérdemli az érmet, mert tele volt nagyágyúkkal, mint például a világelső Mencarelli, vagy az Európa-bajnok Cohen. A csoportkör alatt még viccelődtem is, hogy a junior világelső Mencarellit meg ne kapjam az egyenes kieséses szakasz elején, mert láttam, csak három asszót nyert a csoportban. Mégis így történt, de határozott, agresszív vívással sikerült legyőzni. Ezután a koreai vetélytársat is búcsúztattam, majd az Eb-győztes Cohen jött: az ilyen ellenfelekkel szemben nagyon ott kell lenni fejben, mert könyörtelenül kihasználják a hibákát. Szerencsére remek állapotban voltam mentálisan, és őt is sikerült megverni. Ezután a kanadai vívóval nagyon megszenvedtem, pedig papíron ő volt a leggyengébb ellenfél, majd a finn elleni mérkőzés a négyért is sikerült. Az elődöntőben a svájci Brochard ellen léptem pástra, akit az Európa-bajnokságon sikerült legyőznöm. Most neki jött ki jobban a lépés, de azért ilyen nehéz ág után fejben és fizikailag is elfáradtam, ám így is nagyon elégedett vagyok a bronzéremmel, nem számítottam rá. Nagyon örülök neki, hogy ilyen ágról sikerült dobogóra állnom, mert az ellenfeleim névsorát látva senki nem állíthatja, hogy ez a szerencsének köszönhető.

– Lendületet adott, hogy az egyenes kieséses szakasz elején a junior világelsőt győzted le?

– Abszolút. A győzelem nem lepett meg, az inkább, hogy viszonylag sima volt a találkozó, és már az első harmad végén 10-5-re vezettem. Azt gondoltam, ha őt el tudom verni, akkor tényleg bárki jöhet, és ez önbizalmat és további motivációt adott.

– Van benned hiányérzet az elődöntő miatt?

– Megvolt az esély azok után, hogy Cohent és Mencarellit is elkaptam. Az a helyzet, hogy a nap végére a jobb kezem teljesen elfáradt, kezdett benne ínyhüvelygyulladás kialakulni, ami nehezítette a dolgomat. Ez az Európa-bajnokság óta zavar, ezért most próbálok minél többet pihenni és regenerálódni. Ugyanakkor Brochard ellen nem ez volt a gond: nagyon ügyesen vívott, és nagyon vissza akart vágni az Európa-bajnokság miatt, le a kalappal előtte. Remélhetőleg a felnőttek között visszavágok neki.

– A csapatbronz már csak hab volt a tortán?

– Mi voltunk az egyik esélyesei a versenynek, hiszen eddig idén minden viadalon érmes helyen zártunk. Balszerencse, hogy már a négy között összekerültünk Egyiptommal: állíthatom, hogy ez volt az igazi döntője a világbajnokságnak. Nagyon kellemetlen ellenük vívni, sokat húzzák az időt, igyekeznek mentálisan is fárasztani az ellenfelet. Ezzel együtt örülünk a bronzéremnek, hiszen Izrael ellen is nagyon kemény asszót kellett megnyernünk, hogy esélyünk legyen dobogóra állni.

– Sikerült átmenteni az egyéni formát a csapatversenyre is?

– Az elején picit nehezebben ment, de szép lassan belejöttem, és úgy gondolom, az egyik húzóembere voltam az együttesnek. Ahogy eddig, most is remekül összedolgoztunk a srácokkal, igazi csapatként működtünk, tehát mindenki hozzátett ahhoz, hogy dobogóra kerüljünk.

– Már most kijelenthetjük, hogy ez volt a legjobb éved?

– Tavaly gyakorlatilag még sehol nem voltam a juniorranglistán. Műteni kellett a jobb térdemet, és nem volt az igazi a teljesítményem. Picit emiatt összetörtem, mert az egész évem ráment a sérülésre. Nagyon örülök, hogy ilyen mélyről talpra tudtam állni, és hihetetlen, hogy az utóbbi két világversenyt négy éremmel zártam.

– Mi vár még rád az idén?

– Négy verseny még hátravan, de ezek előtt igyekszem picit pihentetni a kezem, és mentálisan feltöltődni. Vár még rám még az U23-as és junior válogató, az isztambuli felnőtt világkupa, és az U23-as Európa-bajnokság. Utóbbi kettő esetében még ki kell harcolnom a csapatba kerülést, ami remélem sikerülni fog.

– Mik lesznek a célok a jövő évben így, hogy az idei szezon ilyen jól sikerült?

– Jelenleg hetedik vagyok a világranglistán, de ha kivesszük a másodéves juniorokat, akkor a harmadik helyen állok. Célnak azt tűztem ki, hogy a világkupákon stabilan a nyolcban legyek, és valamennyi ideig vezessem a világranglistát. A felnőttek között szeretnék ismét világkupákon indulni, ahol a főtábla lesz a cél. A budapesti Grand Prix-n sikerült a 32 közé jutni, ott a világranglista ötödik helyezettjét is búcsúztattam, ehhez hasonló bravúrokat szeretnék bemutatni.

Fotó: Magyar Vívó Szövetség

Ezt olvastad már?