Karate
Sterck Laura

Vívás: nem tudok elszakadni a sporttól – Sákovicsné Dömölky Lídia (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2024.03.15 Frissítve: 2024.03.15 Vívás – tőr/párbajtőr

Nyolcvanévesen még tőrt ragadott, ma már „csak” sétával és úszással tartja magát fitten az olimpiai és ötszörös világbajnok vívó, Sákovicsné Dömölky Lídia, aki nemrég ünnepelte 88. születésnapját. Lídia néni a Sportalnak adott interjút.

– Nem a legkecsegtetőbb hölgykor ez, viszont nagyon sok szépsége van, nagymamaként ki lehet teljesedni. Persze az én unokáim már „nagyok”, négy fiú, hárman közülük egyetemisták, egyikük dolgozik. Van az emberben némi kettősség: egyrészt büszke vagyok rájuk, hol tartanak, másrészt nagyon jó volt, mikor még a szárnyaim alatt voltak. Sajnos dédunokáim még nincsenek, de nagyon remélem, hogy ezt is meg fogom érni. És hát a vívástól nem tudok elszakadni, drukkolok a maiaknak, figyelem a versenyeket, és ha hívnak, ki is megyek – mondta a Sportalnak Sákovicsné Dömölky Lídia, aki 60 évvel ezelőtt, Tokió­ban Ágoston Judittal, Juhász Katalinnal, Marosi Paulával és Rejtő Ildikóval szerzett olimpiai bajnoki címet, de két ötkarikás ezüstéremmel is büszkélkedhet a tőrcsapat tagjaként (1960, 1968).

Ma már csak szurkolóként szorít vívóinknak, de nem is olyan régen még maga is vitézkedett a páston.

– Veteránként még élveztem a versenyzést, szomorú vagyok, hogy megsérültem, és azóta nem vívhatok, de bevallom, nem tudnám megmondani, hogy ez hány éve volt. Rejtő Ildikóval és Kelemen Verával még nyertünk veterán Európa-bajnokságot, ami remek befejezés volt – mesélte Lídia néni, akinek az öccse, László is veterán magyar bajnok, az Egyesült Államokban élő 92 éves bátyja pedig Amerika-bajnok volt.

Miután felhagyott a vívással, sétával és úszással igyekszik őrizni a fittségét.

– Nyáron mindennap lemegyek az uszodába, télen, amikor különös lelkierő kell a felöltözéshez is, heti háromszor. Általában minimum 500, maximum 1000 métert úszok, öreganyósan – folytatta nevetve.

A csapatban négyszeres, egyesben egyszeres világbajnok korábbi klasszis életében hamarosan újabb fontos évforduló is aktuális lesz: a tokiói olimpiai siker 60. évfordulója.

– Az első, ami eszembe jut Tokióról, az a nagy büszkeség, azért is, mert a tokiói csapatnak a férjem volt a szövetségi kapitánya, és összesen négy aranyat szereztek a vívók, ami a legjobb ötkarikás szereplésünk eddig. Számomra nagy jelentősége volt a kevésbé sikeres egyéni szereplésem után ilyen csodás együttessel újra pástra lépni és Rejtő Ildikó egyéni győzelmét követően megnyerni az aranyérmet a csapattal. Az is felejthetetlen, hogy a döntő mérkőzésen az utolsó győztes találatot én érhettem el.

A tokiói aranycsapat tagjai közt életre szóló kötelék szövődött.

– A múlt héten éppen Juhász Katinál találkoztunk a még élőkkel. Sajnos Ágoston Judit és Marosi Paula már itt hagyott minket, beszéltük is, hogy biztos örülnek fent, ha látják, hogy együtt vagyunk és emlékezünk rájuk – mesélte klubunk korábbi kiválósága, aki az 1955-ös római világbajnokságon csapatban és egyéniben is aranyat ünnepelhetett.

Forrás: sportal.hu

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!