Vívás: javulhat a helyzet a nemzetközi versenynaptár megismerése után (LAPSZEMLE)

A tökéletes sport a jelenlegi járványhelyzetre: maszkban és kesztyűben űzik, és aki másfél méternél közelebb jön, leszúrják. Komolyra fordítva a szót, vívásban is nehéz eldönteni, mit szabadjon és mit ne, hogy mikor kezdődjenek a versenyek, erről beszél az alábbi interjúban Tamás Henriette, a honi szövetség főtitkára.

Május 4-étől, hétfőtől léptek hatályba a sportrendezvényekkel és edzésekkel kapcsolatos új intézkedések: a kormányrendelet értelmében sportrendezvény nézők nélkül, zárt körülmények között Magyarország egész területén megtartható, illetve megengedett a sportegyesületek által szervezett, valamint az amatőr sport, a szabadidős sport és a tömegsport célú edzésen való részvétel. A Magyar Vívó Szövetség egyelőre nem közölte álláspontját a hivatalos honlapján, így erről kérdezték az Utanpotlassport.hu-n Tamás Henriette főtitkárt.

− A profi alkalmazkodás érdekében a szövetség olyan bizottságot hozott létre, amelyet sportszakemberek és keretorvosok alkotnak: egész héten azon dolgoztak, hogyan kezdődhetne meg a lehető legbiztonságosabban a munka idehaza. Meghatározásra kerültek azon módszerek, amelyek segítségével biztonságban folyhatnak a tréningek. Mindezt az elnökségnek még jóvá kell hagynia, a válogatottak felkészülése addig szünetel.

− Közel két hónapja tart a kényszerpihenő. Milyen mértékben eshetett vissza a sportolók erőnléte ez idő alatt?

− Egyelőre a mesterek sem tudják, mekkora formahanyatlást kell kompenzálniuk a vívóknak. A nemzetközi versenynaptárról egyelőre nem közölt információt a nemzetközi szövetség, okosabbak leszünk, ha már látjuk a módosításokat, hiszen a felkészülési ciklust ennek alapján lehet ütemezni. Az újrakezdés első hetei leginkább arról szólhatnak, hogy fizikailag stabilizálják magukat a versenyzők.

− Nemrégiben a kadét fiú kardválogatott vezetőedzője, Ravasz Etele úgy fogalmazott, a válogatott szintű fiatalokat nem most kell megtanítani vívni, így hat-nyolc hét kemény munkával visszanyerhetik a formájukat.

− Van realitása annak, amit mond, egy-két hónap alatt el lehet érni a versenyformát. Azt viszont nem tudjuk, hogy ez mire lehet elég a nemzetközi porondon, mivel olyan szituációval állunk szemben, amellyel korábban még mi sem találkoztunk. A mesterek ugyanakkor pontosan tudják, melyik versenyzőjüknek mire van szüksége ahhoz, hogy kellőképpen felkészüljön.

− Jelenleg a klasszisoknak sem egyszerű megtalálniuk a motivációjukat, de mi a helyzet a jóval tapasztalatlanabb utánpótláskorúakkal?

− Gyakran beszélgetünk erről a kollégákkal, ez valóban fejtörést okoz. Visszakanyarodnék az előbb elmondottakhoz: a helyzet jobb lesz, miután megismerjük a nemzetközi versenynaptárat, hiszen célt kell kitűzni eléjük, enélkül nagyon nehéz megértetni, miért kell most dolgozniuk. A juniorok és a kadétok szezonzáró eseménye április elején a Salt Lake City-i korosztályos világbajnokság lett volna, de ezt is elhalasztották. A nemzetközi szövetségtől megkaptuk az állásfoglalást, amely szerint mindenképpen meg szeretnék tartani az erőpróbát, erre bármikor sor kerülhet ősszel. Egyelőre azonban nem tudni, mikor. A szervezet biztos, hogy a fair play szellemében cselekszik: mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy újra ütőképessé váljon.

− Önnek melyek voltak az utóbbi hónapok legfontosabb tanulságai?

− A kitartásunkat és a türelmünket tette próbára a járvány. Leginkább az olimpia miatt: a kvalifikáció hajrájába érkeztünk, amikor gyakorlatilag megállt az élet, és megtudtuk, hogy elhalasztják a játékokat. Tisztában voltunk azzal, ki milyen formában van, mire lehet képes, ekképpen nagyjából azt is meghatároztuk, mennyire lehetünk sikeresek Tokióban. Mentálisan mindvégig erősnek kellett maradni, úgy tűnik, sikerrel, fegyelmezetten vettük ezt az akadályt is.

Ezt olvastad már?