Üdv a klubban, Réka!

Az MTK Budapest újonnan igazolt, ’97-es születésű rúdugrójával, Kiss Rékával beszélgettünk.

A BHSE versenyzője volt, egy hónapja öltözött kék-fehérbe. Komoly eredményekkel büszkélkedhet, de többre vágyik. 2014-ben, a Bakuban rendezett ifjúsági olimpiai válogatón negyedik, Nandzsingban, az ötkarikás játékokon hetedik lett. Többszörös korosztályos magyar bajnok, 2015-ben a juniorok között nyert, de már a felnőtt dobogón is állhatott. Egyéni legjobbja 380 cm, de ahhoz, hogy még jobb legyen, a két ünnep között sincs megállás, most is a SYMA csarnokban, edzés előtt értük utol.

– Mit tudhatunk rólad?

– Budapesten élek, négy idősebb fiútestvérem van, velük, és a szüleimmel lakom, együtt a nagy család. Sportos família a miénk, két bátyám is válogatott rúdugró, harmadik rendőrnek tanul, de atletizál mellette. Apukám, 16.69-es válogatott hármasugró volt, 2008-ban, az ő bíztatására kezdtem a rúdugrást. Előtte is sportoltam már, öttusáztam, teniszeztem, úsztam, és tornáztam, sok mindent kipróbáltam, de végül a rúdugrás maradt. Anyukám, 800-as középtávfutó volt, komoly, 2.06-os időeredménnyel büszkélkedik. Nagyon büszke vagyok rájuk, de apukám a példa mindannyiunk előtt. Az öt évfolyamos, nyelvi előkészítős, Sylvester János Református Gimnázium, negyedik évfolyamán tanulok. Szeretem az irodalmat, talán bölcsészeti irányba mennék tovább, esetleg később tanár lennék, de erősen vonz a rendőri szakma, és a pszichológia is, képlékeny még a dolog. Ezt befolyásolhatja a sport is, hogy mennyire tudom összeegyeztetni azt, a tanulással.

– Családi indíttatásból választottad az atlétikát, és azon belül rúdugrást. Hogyan indult?

– Apukám vitt oda első edzőmhöz, Etédi Bandi bácsihoz, vele kezdtem. Később, átkerültem Szabó Dezsőhöz, a Honvédba, idén május óta pedig az orosz, Borisz Volkovval dolgozom. Most érzem a legjobban magam.

– Hogyan értékeled az elmúlt időszakodat?

– 2013-ban voltam először az EYOF-on (European Youth Olimpic Festival – Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál – A szerk.), mesterem nem utazhatott velem, edző nélkül nem igazán sikerült, 13. lettem, de büszke vagyok rá, hogy kijutottam, és nincs bennem rossz érzés, szerettem ott lenni. 2014-ben, az ifjúsági olimpián elért hetedik hely is előkelő pozícióban szerepel a rangsoromban, nem gondoltam, hogy nyolcba kerülök. Elrontottam a selejtezőt, csak 350-et ugrottam, nem is értettem az egészet. Aztán a döntőben már 370 sikerült, de abban is maradt még. Közel volt a dobogó, a szlovén lány, 390-nel lett bronzérmes. Tömött stadionban versenyeztünk, féltem kicsit, megijesztett a nagy hangzavar, mintha hangyabolyban lettem volna, de azért jó érzés volt. Ott sem volt mellettem edző, a hosszútávfutó mesterrel tréningeztem. A 2015-ös évem nem sikerült jól, a tavaszi alapozás közben mandulaműtéten estem át, több sérülés is hátráltatott, edzőváltásom is volt, a válogatott viadalunk pedig elmaradt. Nem jutottam ki világversenyre, annak örültem, hogy hoztam, amit tudok. Nehéz éven vagyok túl.

– Előző klubod a BHSE. Miért döntöttél úgy, hogy átigazolsz az MTK Budapest-be?

– Sok oka van ennek. Családi hagyomány nálunk az MTK-ban atletizálni, ez is motivált. Új, dinamikus atlétikai-szakosztály és csapat van kialakulóban, melyhez szívesen csatlakozom. Ezek miatt is döntöttem a váltás mellett, és november vége óta, a kék-fehérek versenyzője vagyok.      

– Milyen célok lebegnek a szemed előtt a 2016-os, vagy akár a későbbi esztendőkre?

– Szeretném megcélozni a 2020-as olimpiát, az lenne egyik nagy állomása a pályafutásomnak. De addig is, van munka bőven. Meg kell tanulnom a jó technikát, hogy megfelelően ugorjak. A legfontosabb, hogy türelmes legyek. Jelenleg, a szemem előtt a jövő évi junior-világbajnokság lebeg. Mindent megteszek, hogy sikerüljön jól ugranom, de azt is tudom, ha nem jön össze, előbb-utóbb kijön az eredmény. Edzőmmel nagyon alaposan, az alapoktól elkezdtünk mindent újra összerakni, nem könnyű, de szeretem. Gyorsaság, erő, technika – ez a három, ami a legfontosabb a rúdugrásban. Azt gondoljuk, a technikámon kell a legtöbbet csiszolnunk.   

– Apropó edzők. Kik azok a szakemberek, akik segítették a felkészülésedet a versenyekre?

– Mindenkinek sokat köszönhetek, akik foglalkoztak velem. Szabó Dezsőnél kezdtem, segítette a fejlődésemet. 2015 május eleje óta mesterem, az orosz Borisz Volkov. Nincs egyesülethez kötve, a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség – A Szerk.) hívta ide. Szeretem, teljesen más munkát követel, de tudom, hogy ő kell a fejlődésemhez. Mellette edzéstársaim – Kriszt Annamária, a testvérem, Kiss Levente, és Kecskés Levente – azok, akik motiválnak még, jó velük együtt dolgozni.

– Épül az Új Atlétikai Centrum, a Lantos Mihály Sporttelepen. Mit tudsz erről?

– Meglátogattam már, és néztem, ahogyan épül. Nagyon tetszik, várom, hogy elkészüljön. Tudom, hogy kék lesz, az a kedvenc színem, szóval jó helyre igazoltam – neveti el magát.

Archív interjú Rékával, 2011-ből.

Ezt olvastad már?