Atlétika
Krizsán Xénia
Tovább a megkezdett úton
Barna Évával, az MTK Budapest női kézilabdacsapatának átlövőjével értékeltük az alapszakasz első felét.
A Spanyolországot, Izlandot, és számos NB I-es klubot megjárt Barna Éva, a rutint képviseli a csapatban. Börni – ahogy társai hívják – igazi vezére a csapatnak, és egyúttal példaképül is szolgál a fiatalok számára.
– Hogyan értékeled az őszt? Az előzetes várakozásaidhoz képest hogy alakult?
– Megmondom őszintén, sokkal jobban alakult, mint azt gondoltam. 3-4 olyan pontot is szereztünk, ami amúgy nem volt benne a pakliban. Úgyhogy alapvetően nagyon elégedett vagyok, és büszke a csapatra.
– Hogy sikerült alkalmazkodnotok Golovin Vlagyimir munkamódszereihez?
– Én Vovát már régóta ismerem, dolgoztam vele Kiskunhalason is. Talán nem mondok nagy újdonságot, nekem ő a kedvenc edzőm, akivel valaha dolgoztam. Nagyon szeretek edzésre járni, és minden nap tud még motiválni.
– Melyik meccsre emlékszel vissza a legszívesebben az őszi szezonból, és miért?
– Az utolsó, Vác elleni meccsre nagyon szívesen emlékszem vissza, és nem is azért, mert nekem személy szerint olyan jól ment volna, sőt, inkább közepes teljesítményt nyújtottam. Viszont, ahogy hajtott a csapat, egymásért küzdve, a négy hiányzó ellenére, arra büszkék lehetünk. Azok is, akik eddig kevesebb lehetőséghez jutottak, most bizonyították, hogy helyük van a csapatban.
– Hova várod a csapatot a szezon végén?
– Nehéz kérdés. Ha tudunk ugyanannyi pontot gyűjteni, mint tettük az ősszel, akkor szerintem meg lehet az első nyolc hely valamelyike. Szeretném elkerülni az utolsó négy helyet, mivel ott van egy plusz teher a játékosokon.
– Nálad ki volt az ősz legjobbja?
– Ignácz-Pethő Renáta, egyértelműen. Még ha nem is megy olyan jól a csapatnak, ő a bravúrjaival támaszt jelent, és a tudat, hogy ő áll mögöttünk, erőt ad, hogy talpra álljunk.
