Torna: „Egyből visszarázódtam” – Schermann Bianka a világkupákról

Az MTK Budapest tornásza, Schermann Bianka hosszú idő után remekelhetett újra rangos, nemzetközi versenyeken.

Az elmúlt hetekben két világkupaversenyen is járt az MTK Budapest nemsokára 18 éves tornásza, Schermann Bianka. A hosszú idő után újra nemzetközi porondra lépő kiválóságunk ugrásban, valamint talajon indult Várnában, majd Kairóban, és előbbi szeren az előkelő második helyen zárt az egyiptomi fővárosban. A sikerek apropóján beszélgettünk vele.

– A világkupákat megelőzően mikor jártál legutóbb nagy nemzetközi versenyen?

– Nem is tudom… Tavaly egyáltalán nem volt lehetőségem eljutni, és szerintem a 2019-es világbajnokság volt az utolsó.

– Akkor már éppen ideje volt…

– Igen, és eléggé izgultam is. A készülés közben és a kiutazáskor nem realizáltam, hogy mennyi időt hagytam ki. Amikor megérkeztünk, csak akkor tudatosult bennem, hogy milyen régen nem voltam hasonló eseményen. Kicsit féltem, hogyan fog sikerülni, de amikor odaálltam, akkor már éreztem, mit és hogyan kell csinálni. Egyből visszarázódtam.

– Ezt mutatja a várnai verseny ugrás döntőjében elért hatodik hely?

– Örülök, hogy jól sikerült. Emlékezetes verseny marad. Már csak azért is, mert a szer döntőjében ott volt az üzbég legenda, Okszana Csuszovityina, aki már jóval túl a negyvenen a nyolcadik olimpiájára készül. Ő ugrott előttem. Meglepő volt a közvetlensége. Manapság a tornászok nem nagyon foglalkoznak a másikkal, ő viszont odajött, és megkérdezte egyesével, hogy zavar-e, ha mézet tesz a lóra? Szokatlan volt, hogy egy ilyen nagy tornász tőlem, a „kicsitől” kérdezi.

– És zavar a méz?

– Talán, ha zavarna, akkor sem mondtam volna meg, de igazából nekem még segít is.

– Kairóban már talajon is döntőztél, az ugrás mezőnye pedig bár nem volt annyira népes, mint Várnában, ez semmit nem von le a második hely értékéből.

– Azért is örültem, mert nem volt lehetőség három ugrásra a bemelegítéshez, mint általában. Ahogyan kijöttünk az edzőteremből, már a versenyugrásokat kellett bemutatnunk. Ez így sokkal nagyobb kihívás, és szerintem a pontszámomon is ez látszott meg. A Jurcsenko egész csavarban hajlott a térdem, így ha kevéssel is, de lemaradtam az első helyről. Ezzel együtt is elégedett vagyok mindkét világkupa-szerepelésemmel.

– Az utóbbi hónapokban betegséggel és több sérüléssel is küzdöttél. Hogy vagy most?

– Megint összehoztam valamit! (Nevet.) Szerdán volt az utolsó iskolai vizsgám. Aztán bementem edzeni kissé fáradtan, de szerettem volna átmozgatni magam. Ugráson Jurcsenko szaltót akartam csinálni, viszont kicsit régen gyakoroltam, és legutóbb Kairóban is másfajta ló volt, így nem éppen úgy sült el, ahogyan terveztem. Visszafejeltem a lónak az aljába. Csúnyán eltaláltam az élét. Most eléggé be van dagadva a fejem, de azt hiszem, nincs komolyabb gond.

– Akkor még az is lehet, hogy ezt az elemet felveszed a repertoárodra?

– Az a baj, hogy nem fogadják el, mert a szabály szerint csak a kezem érintheti egyszer a lovat. (Nevet.) Egyébként tökéletesen menne – csak ne lenne olyan fájdalmas.

– Hol lesz a következő verseny?

– Ha minden igaz, akkor már jövő héten, Belgiumban. Szeretnék indulni, de kérdés, mennyire tudom magam visszahozni másfél hét után, hiszen most a vizsgákra koncentráltam, melyek összességében jól sikerültek.

– Mi a helyzet a másik két szerrel?

– Én legutóbb is csak az infókat kaptam, hogy talajon és ugráson vagyok beírva. A tanulás miatt a világkupák előtt is kevesebbet tudtam edzeni, így a felemáskorlátot és a gerendát kicsit hanyagoltam. De ugyanúgy négy szerrel tervezek, mivel számomra az összetett a fő vonal. Nem vagyok szerspecialista. Ezzel együtt ugráson jó esélyeim lehetnek, ha folyamatos marad a fejlődésem, és a talaj is erős szerem – még ha ez legutóbb nem is annyira látszódott.

– Sok minden hátráltatott az utóbbi időben, így még az olimpiai szereplésedre is várni kell. Tartalék vagy.

– Kovács Zsófia az elsőszámú tornász. Ilyen esetben azért a kellő motivációt nem könnyű megőrizni, de mindig is volt egy tartalék, aki az utolsó pillanatig gyakorolt, és közben senkinek nem kívánta, hogy bármi problémája adódjon a felkészülése során. Ez most én vagyok.

Ezt olvastad már?