Tét a legjobb nyolc

Publikálva: 2020.01.16 Frissítve: 2020.01.16

Interjú Sterbenz Tamással.

A TFSE-MTK Budapest női kosárlabdázóinak szakmai vezetője, Sterbenz Tamás mosolyogva érkezik az interjúra. Az örömre minden oka megvan, hiszen a lányok, a 12 csapatos NB I A-csoportjában, hét győzelemmel és hét vereséggel a hatodik helyen állnak.

– Milyen tervekkel vágtatok neki a bajnokságnak?

– Mindenekelőtt annyit, hogy nyáron többen felhívtak, hogy biztos, hogy józanul döntöttünk-e, amikor az A-csoportos indulás mellett döntöttünk. Azt hiszem, erre csattanós választ adtunk – kezdte a Sterbenz Tamás, aki főállásban a Testnevelési Egyetem általános rektorhelyettese, egyetemi docens, majd így folytatta: – A játékospolitikánk az volt, hogy a feljutott TFSE együtteséből minél több játékost tartsunk meg! Öt ilyen van. Fontos szempont volt, hogy az MTK Budapest nemcsak a nevével és az infrastruktúrájával, hanem játékossal is jelenjen meg. Így került hozzánk két olyan – korábbi MTK-s – sportoló, akik a folytonosságot képviselik, Bernáth Réka és Maugli (Süle Krisztina beceneve. A szerk.) Ehhez a kerethez kerestünk olyan külföldieket – deklaráltan maximum hármat –, akik a magyar kosárlabdaközeget kevésbé ismerik, és új csatornákon keresztül találjunk rájuk. Így került hozzánk a két Jenkins, akikkel kapcsolatban lényeges volt, hogy tapasztaltak legyenek, és ők Ausztráliában már ezt a kitételt teljesítették. Az utolsó szempont pedig az volt, hogy minél több hallgató szerepeljen a Testnevelési Egyetemről, illetve az egyetemi válogatottból, az Universiade keretből. Így jött össze a keret.

– Milyen célokat fogalmaztatok meg a bajnokság elején?

– Gyúrjuk össze a keretet jó csapattá, akik méltón méltóképp képviselik az TF-et és a két együttműködő sportegyesületet! Ezt mondtuk ki tavaly nyáron. Öt éve szerveztük át a női kosárlabda-szakosztályt, és akkor is indulhattunk volna az A-csoportban, de csak mutatóban volt TF-es játékosunk, így nem akartunk a legmagasabb osztályban szerepelni. Most újra kiharcoltuk az indulás jogát, és az MTK Budapesttel kötött együttműködésünkkel minden feltétel teljesülhetett.

– Milyen hozadéka volt a két klub közötti megállapodásnak?

– Az MTK Budapest oldaláról az egyik hozzáadott érték a létesítmény, a másik pedig az utánpótlás. A TF-en a leány utánpótlás nincs olyan szinten, hogy versenyképes legyen. A TFSE pedig az indulási jogot harcolta ki, és a szakmai stábot biztosítja, büszkeségünkre edzőink friss diplomás szakemberek, akik rögtön az élvonalban bizonyítják rátermettségüket.

– Hogyan tovább?

– Az MTK Budapest ügyvezető elnökével éppen január közepén egyeztettem arról, hogy a lelkesedés már tavaly megvolt, de mostanra kiderült, hogy ez jó út, és ha lehet, akkor szeretnénk bővíteni az együttműködést.

– A bajnokságban elért pillanatnyi pozíció értékét emeli, hogy új, eddig ismeretlen „hazai” pályán kell játszani a meccseiteket. Hogyan akklimatizálódtak a játékosok?

– A TFSE-MTK sikerei segítették a megszokást, az új hely „belakását”. Ha alsóházi helyen állnánk, akkor nyilván élesebb lenne a dolog, de mindenki látja a perspektívát abban, hogy segít. Nagy Dóra kulcsszerepet vállal az együttműködésben, hiszen intelligenciájával, tapasztalatával több bonyolult helyzetet is könnyebben tudunk megoldani. Nekünk fontos, hogy a csapat érezze, hogy a TF-hez kötődik, így lényeges volt a városmajori helyszín, hiszen egy villamos-megállónyira vagyunk egymástól.

– Mennyire alakult ki törzsszurkolói közönség a meccseken, hiszen már tavaly megkezdődtek a Facebookon a toborzások?

– Ebben még látok fejlődési potenciált, de annak örülök, hogy az MTK régebbi drukkerei közül is egyre többen érzik magukénak a csapatot. A legfontosabb feladatunk, hogy a saját egyetemistáinkat tereljük a csarnok felé meccsnapon. Igaz, ez nem egyszerű, mert mi más rendszerben oktatunk, mint például az ELTE, így szombaton és vasárnap a hallgatóink lehet, hogy éppen maguk is versenyeznek saját sportágaikban.

– Hogy értékeled az edzők munkáját?

– Nagyon lényeges szempont, hogy az edzőink nem olyan régen szerezték meg az MSC minősítést az egyetemen (Az MSC a háromosztatú felsőoktatási képzés második képzési ciklusa. Az első az alapképzés, a harmadik a doktori képzés. A szerk.), és frissen végzettekként viszik a csapatot, várton felül teljesítve.

– A hétvégén a Ceglédet fogadjátok a Városmajorban. Velük kapcsolatban szép emlékeitek lehetnek.

– Jó volt látni – egyben meg is lepett –, hogy lányaink a Sopron és a DVTK ellen is olyan lendülettel vettették magukat a küzdelembe, hogy meg kell nyerni az összecsapást. Ha ennek ellenére kikaptak, akkor is az okokat keresték, miként lehetett a mérkőzést elveszíteni. Náluk nem létezik a „tisztes helytállással” elszenvedett 30 pontos vereség, mert úgy gondolják, hogy minden meccset meg lehet nyerni. Ez jó mentalitás. A Cegléd – papíron – erősebb nálunk, de ősszel megmutattuk, hogy a kosárlabdát pályán játsszák, és idegenben is nyertünk. Most pedig azt látom, hogy ez kulcsmérkőzés, ha a nyolcban szeretnénk végezni.

– Ha már szóba került a helyezés? Van vezetői elvárás a TFSE-MTK Budapest együttesével szemben?

– Jelenleg a tabella közepén állunk. Hét győzelem és hét vereség áll a nevünk mellett, a Magyar Kupában pedig a nyolc között vagyunk. Ezekkel az eredményekkel erősödik az álom, hogy jó lenne az első nyolcban lenni az alapszakasz végén. Ha így lesz, akkor a play-off újra lehetőséget ad, hogy nagyobb csapatok ellen mérethessük meg magunkat. Ha nem jutunk be, az sem tragédia, mert akkor azokkal küzdünk meg, akiket a bajnokság előtt az igazi versenytársainkként jelölték meg. Ennek ellenére ma azt mondom, hogy minden erőnkkel a legjobb nyolc közé törekszünk.