Atlétika
Jancsik Tamás

Tenisz: szó sincs arról, hogy feladná (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2022.08.11 Frissítve: 2022.08.11 Tenisz

Babos Tímea az év elején még abban reménykedett, hogy sérülése után gyorsan visszatérhet a nemzetközi elitbe, azonban több nehézséggel szembesült, és úgy érzi, a szerencse is elkerülte. Most azonban nem áll messze attól, hogy ott lehessen a US Openen. Négyszeres páros Grand Slam-győztes teniszezőnk a Nemzeti Sportnak adott interjújában arról is beszélt, mi ad erőt neki ebben az időszakban.

– Az év elején az ön visszatérésével nyitott a Magyar Tenisz Szövetség háttérbeszélgetés-sorozata, s akkor még arról beszélt, nagyszerű formában érzi magát. Mégsem jön ki a lépés azóta sem – mi történt a szezon elején?

– Akkor el is kezdtem újra versenyezni, de az elején sajnos sok szoros meccset elveszítettem – mondta a világranglistán jelenleg 290. Babos Tímea a Nemzeti Sportnak. – Utána fokozatosan javult a játékom, de amikor március elején már úgy éreztem, tényleg jól megy a tenisz, beszakadt a vádlim, és ismét ki kellett hagynom egy rövidebb időszakot, ami nagyon rosszul jött.

– Mi okozta a sérülést?

– A kisebb ITF-challengertornákon kevésbé jó a pályaminőség, nem olyan magas szintűek a körülmények, ráadásul meg kellett szoknom a saját testemet is, hiszen amióta lefogytam, kevesebb kilóval sokkal többet futok, és akkor ezt még nem bírta a szervezetem. Visszatekintve úgy érzem, mentem gőzerővel előre, szinte pihenő nélkül, talán túl görcsösen is, mert nagyon akartam a jó és mihamarabbi visszatérést.

– Hogy élte meg ezt az időszakot?

– Balszerencsésnek éreztem magamat, hiszen nem tudtam elindulni párosban Dohában és Dubaiban, majd az Egyesült Államokban sem, így rengeteg pontot veszítettem. Erre az évre Jessica Pegulával egyeztem meg, ő lett volna a párospartnerem, és őszintén gondolom, hogy jók lehettünk volna együtt, ezért borzasztóan sajnálom, hogy egyelőre el kellett engednem ezt az együttműködést. Jess nyilván tudta, hogy megsérültem, így megbeszéltük, ha ott leszek, ahol szeretnék, visszatérünk az együttműködés kérdésre, de akkor és ott nem volt értelme erőltetni a közös munkát. Lelkileg nagyon nehéz volt, hiszen rengeteget dolgoztam, úgy éreztem, hogy sínen vagyok, aztán bumm, szó szerint megszakadt az egész – megint. Miután újra tudtam versenyezni, sajnos nem alakultak jól a dolgaim. Nagyon sok döntő szettes mérkőzést vesztettem el olyan játékosok ellen, akik vagy megnyerték a tornát, vagy a következő hetekben mutattak kiemelkedő formát. Voltak lehetőségeim, győzhettem volna több meccsen is, de nem így lett, így nemhogy előrementem, hanem hátra. Éreztem, hogy közel vagyok, mégsem sikerült áttörnöm a falat, ami nagy nyomást tett rám, ezért sokszor görcsösen teniszeztem. Ez persze az önbizalmamnak sem tett jót, így ördögi körbe kerültem, amelyből többször elszalasztottam a kiutat. Ráadásul szerencsém sem volt, sőt.

– Azért nem lehetett egyszerű feldolgozni a visszaesést, hiszen a versenyek szervezettsége, színvonala sem ugyanaz.

– Ez így van, de nem sokkolnak a körülmények, nem esik le a korona a fejemről, hiszen nem is gondolom, hogy lenne rajta. Jártam minden nagy tornán, játszottam óriási, telt házas stadionokban, de nem felejtettem el, honnan jöttem, és tudom, hogy ezeken az eseményeken egyszer már végigrágtam magam, ráadásul nagyon hamar. Most is azt szeretném, hogy minél előbb ott lehessek a legnagyobb WTA-tornákon. Egyébként azok közül sem mindegyik olyan szuper, míg vannak olyan ITF-versenyek, amelyek kifejezetten jól össze vannak rakva.

– Mi ad erőt ebben a helyzetben?

– Szeretek teniszezni, és vissza akarok kerülni oda, ahol voltam, és ahová úgy érzem, hogy képességeim alapján még mindig tartozhatok. Ez még bennem van, és a motivációmmal sincs gond, ezért csinálom és dolgozom nap mint nap. Tartozom magamnak ennyivel, mert ha szögre akasztanám az ütőm, életem végéig ostoroznám magam, hogy túl hamar megfutamodtam.

– Mi csak a mérkőzéseit látjuk – milyen háttérmunkát végez mostanában?

– Edzek folyamatosan édesapámmal, erőnléti edzéseim is vannak, figyelek az étkezésre, járok fizioterápiára, napi hat-nyolc óra munkát fektetek magamba. Amikor felkészülés van, edzek, kompromisszumok nélkül, amikor meccsem van, akkor játszom. Tizenkettőből tizenegy hónap ugyanígy néz ki az évben, ez nem változott.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: nso.hu

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!