Tenisz: jó formában van Fucsovics Márton (LAPSZEMLE)

Teniszezőnkkel a Magyar Tenisz Szövetség munkatársa beszélgetett, Marci szereplése a három ATP 1000-es versenyen, valamint a soron következő salakos megméretések kerültek szóba.

Első számú férfi játékosunk három ATP 1000-es tornán vett részt egymás után, és ezeket pozitív mérleggel zárta. Az összkép is kiváló – ezt az esztendőt tekintve –, hiszen jól sikerült a januárja, és bár a februárja kevésbé, a március ismét fontos győzelmeket hozott. Ennek köszönhetően az ATP Race-en, vagyis a csak idei eredményeket figyelembe vevő világranglistán a 27. helyen tanyázik, és bár a hagyományos rangsorban egyelőre a 75. pozíciót foglalja el, a neve mellett álló 722 pontból 360-at 2023-ban szerzett, tehát időarányosan nagyon is jól áll. Kíváncsiak voltunk, ő is így gondolja-e, mielőtt belekezd a hosszú salakos menetelésbe, amely egészen a május 28-án kezdődő Roland Garros-ig tart.

‒ Hat győzelem és három vereség lett a mérleged a három egymást követő ezres tornán, a selejtezős mérkőzéseket is beszámítva, illetve százötven világranglistapont. Elégedett vagy?

‒ Ez egész jó, igen, azt mondhatnám, hogy elégedett vagyok. Én tavaly év végéhez szoktam viszonyítani a mostani eredményeimet, és nagyon előremutatóak, nagyon örülök, hogy pozitív mérleggel tudtam zárni az ezreseket. Régen az ezres tornákon nem mindig játszottam jól, nem voltam túl eredményes, de most ezen a három versenyen szerintem igen.

‒ Nem volt köztük egyetlen olyan sem, amelyikről nyert mérkőzés nélkül kellett volna távoznod. Az elsőn, Indian Wellsben a televízión keresztül úgy látszott, hogy kifejezetten jól játszottál. Belülről is így tűnt?

‒ Igen, jól játszottam, ott elkaptam a fonalat. A második körben De Minaurt vertem, aki top20-as játékos, ott, azon a meccsen lendültem át a holtponton.

‒ Mitől voltál holtponton?

‒ Előtte játszottam Dubajban, kikaptam az első körben, még előtte Dohában, kikaptam az első körben, sérült voltam, a lábammal nem tudtam rendesen edzeni. Indian Wellsbe kimentünk, kemény öt-hat napot edzettünk, az első fordulóban döntő szettben győztem, ott egy kicsit még dadogott a játék, de megnyertem, top50-es játékost vertem, az amerikai J.J. Wolfot, és a második fordulóban jött De Minaur, aki az előző héten az acapulcói 500-as tornát nyerte, bekerült a top20-ba, tizennyolcadik volt a ranglistán. Rég vertem meg ilyen magasan rangsorolt játékost, ezért mondtam, hogy átestem ezzel a holtponton.

‒ Utána Molcan, majd a top10-es Fritz ellen is jól ment a játék, bár utóbbitól vereséget szenvedtél a nyolcaddöntőben. Azzal a felvetéssel egyetértesz, hogy az ellene nyújtott teljesítmény a következő ezresen, Miamiban a szintén top10-es Runével szemben elegendő lehetett volna a győzelemhez?

‒ Igen, nagyon jól játszottam Fritz ellen, visszanéztem a meccset, és teljesen pariban voltam vele, akár elég lehetett volna, de ilyenkor azt szoktam mondani, hogy minden mérkőzés más, és minden verseny más. Miamiban teljesen más körülmények voltak, Rune ellen esti meccset játszottam, és jól játszott az ellenfél.

‒ Nem sok hiányzott a harmadik top10-es csatádhoz a harmadik ezresen, Monte-Carlóban sem, hiszen ha a selejtező sikeres megvívása után megvered az ATP-31. van de Zandschulpot, megint egy a legszűkebb elithez tartozó sztár jött volna szembe a negyedik helyezett Ruud személyében. Mi hiányzott a holland ellen?

‒ Szinte semmi. Majdnem megnyertem a meccset, meccslabdákhoz jutottam, abszolút fölötte voltam, jól játszottam… Nem volt könnyű jól játszani, mert eléggé tördelte a játékot, külső pályán játszottunk, nem volt olyan jó a ritmus, a hangulat, de összeszedett voltam. Az egyik meccslabdánál volt lehetőségem, egy viszonylag könnyű tenyerest üthettem, amit meghúztam, de pont abba az irányba indult, és vissza tudott jönni a labdamenetbe. Itt van bennem egy kis hiányérzet, hogy ezt nem tudtam értékesíteni, aztán elbuktam a tie-breaket, bennem volt már két meccs, kicsit fizikálisan is és mentálisan is visszaestem a döntő szettre.

‒ Hogy érzed, hogy ment az átállás a salakra?

‒ Miami után hazajöttem, körülbelül hat napot tudtam itthon készülni, azt mondhatnám, hogy egész jól, hiszen két meccset nyertem, majdnem hármat, egy majdnem top30-ast tudtam majdnem megverni, és ez volt az első verseny. Nekem általában nehezen megy a salakra való átállás, de most egész jól éreztem magam ezen a felületen.

‒ Mi a program a következő hetekre, a salakos szezonra?

‒ München, Madrid, Róma, Genf, Párizs. Mindenhol főtáblán vagyok.

‒ Mi újság az edzőkérdéssel? Korábban azt nyilatkoztad, hogy tavaszra hozol egy döntést ezzel kapcsolatban, hogy Nagy Péterrel és Palágyi Miklóssal dolgozol-e tovább.

‒ Szerintem nagyon jól működünk együtt, jó a közös munka, mindkettőjükkel fogom folytatni, ugyanebben a felállásban. Peti többet fog velem utazni, ő egy kicsit közelebb áll hozzám, mi együtt nőttünk föl, Miki pedig inkább itthon irányítja az edzéseimet. Szerintem ez jó húzás volt, most így jól érzem magam, remélem, ők is.

‒ Akkor tekinthetjük ezt immár nem ideiglenes, hanem végleges felállásnak?

‒ Év végéig igen. Hogy jövőre mi lesz, majd meglátjuk.

Forrás: Magyar Tenisz Szövetség

Ezt olvastad már?