Tenisz: előbb a munka, utána az eredmény (LAPSZEMLE)

A legfontosabb fejben megtartani az egyensúlyt, vallja Fucsovics Márton, a legjobb magyar teniszező, aki idén a tenisz Mekkájában, Wimbledonban élete legjobb eredményét érte el. A 29 esztendős nyíregyházi születésű játékossal a kezdetekről és a sikerekhez vezető útról beszélgetett a Ma7 hetilapja.

– Ha jól tudom viszonylag fiatalon, már ötévesen elkezdtél teniszezni, hogyan kerültél a tenisz közelébe ilyen korán, mesélnél erről? –

– Közös családi síelés alkalmával az egyik ismerősünk ajánlotta a szüleimnek, hogy a szülővárosomban, Nyíregyházán tenisztanfolyam indul gyerekeknek, így elvittek Gyuricsku Enikőhöz, aki akkor kezdett edzősködni és gyerekeket tanított. Akkor már volt saját ütőm, amit valakitől ajándékba kaptam, és otthon a lakásban „falaztam”, onnantól kezdve pedig a nyíregyházi Bujtosi Szabadidő Csarnok igazi nagy teniszpályáján játszhattam, ami nagy öröm volt számomra. Ennek a helynek aztán a későbbiekben további jelentősége lett az életemben.

– Már nagyon fiatalon megmutatkozott a tehetséged, de nemcsak a teniszben, hanem a kosárlabdában is. Végül miért a teniszt választottad?

– Az általános iskolás éveim alatt teniszeztem, kosárlabdáztam és fociztam is párhuzamosan. Ma sem értem, hogy a szüleim hogy bírták energiával, szinte minden nap vittek valamilyen edzésre vagy versenyre. Magát a versenyzést szerettem nagyon, azt, hogy mindig jobb legyek valakinél. Ma már tudom, hogy a versenyzésben az a legjobb, ha jobb vagy az előző napi vagy heti teljesítményedtől. Nem tudom már pontosan, hogy miért, de a végén csak a tenisz maradt, talán az iskola miatt.

– Első top 100-as elleni sikeredet a felnőttek között a Davis-kupában szerezted meg a lett Ernest Gulbis ellen, valamint ezek után először kvalifikáltál ATP-torna főtáblájára. Hogyan élted meg ezeket a sikereket?

– Valóban, azt az összecsapást éppen Nyíregyházán a városomban ugyanabban a létesítményben rendezték meg, ahova annak idején ötévesen beírattak teniszezni. Sok néző előtt, az óvónéniktől kezdve szinte mindenki ott volt, aki ismert, igazán felemelő volt. 540. voltam az ATP ranglistán, Gulbis meg 80. Elég nagy siker volt, az volt az első ötszettes győzelmem.

– Az első tornagyőzelem után stabilan a 200 legjobb teniszező között jegyeztek a ranglistán. A folyamatos fejlődés, mennyire ösztönzött arra, hogy még többet dolgozz?

– Úgy gondoltam, hogy a TOP 100 felé vezető utat itthon fogom megtalálni, és hozzá azt az embert is akit keresek Sávolt Attila személyében. A menedzseremmel Joó Györggyel szerettünk volna kapcsolatot találni Attilához, aki TOP 100-as teniszező volt, ismerte az ATP Tour világát, a helyszíneket, az edzőket, játékosokat. Tudtam, hogy ő képes lesz engem inspirálni, neki mindent elhiszek, és mindent megcsinálok az edzésen. Attila feszes tempót diktált, ütemezetten dolgoztunk, mérnöki pontossággal edzésről edzésre, versenyről versenyre, aminek meg is lett az eredménye. Új szemléletet alakított ki bennem: először a munka, aztán az eredmény. Amióta szétváltak az útjaink, azóta is ezt követem. Jó edző-játékos párost alkottunk, mindenütt üdvözöltek bennünket, örültek nekünk a tornákon.

– Az idei éven a wimbledoni Grand Slam-tornán sikerült bejutnod a negyeddöntőbe, ami pályafutásod legjobb eredményének mondható. A világelső Novak Djokovics ellen léphettél pályára a legjobb nyolc között. A mérkőzés után a szerb világelső is dicséretekkel halmozott el. Miként értékelnéd ezt az eredményt?

– Szeretnék még hasonlót. A közeli-távoli cél a Grand Slam döntő, ugyanúgy, mint mindenkinek a touron. Csak rajtam múlik.

Forrás: Ma7

Ezt olvastad már?