Atlétika
Jankovics Dániel
Taekwondo: A csalódott bajnok
Salim Omar hatalmas bravúrt hajtott végre, mégis keserűen értékelt.
Salim Omar alig 18 évesen, élete első olimpiáján ötödik helyen végzett. Bárhonnan is nézzük, hatalmas siker, amire méltán lehet büszke Omar, édesapja és edzője, Gergely, illetve bátyja és állandó edzőpartnere, Sharif.
Omar áprilisban robbant be a köztudatba, miután élete első felnőtt versenyén Európa-bajnoki címet nyert Szófiában, majd pár héttel később játszi könnyedséggel szerzett olimpiai kvótát ugyancsak a bolgár fővárosban.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy sokan már a tokiói olimpia egyik titkos esélyeseként kezelték Omart, az élet azonban közbeszólt. Egyrészt már az ötkarikás játékokra való felkészülése sem zajlott zökkenőmentesen, másrészt Omar sportfelszerelésével is adódtak váratlan problémák.
A fentiek fényében még inkább felértékelődik az ifjú taekwondós ötödik helyezése, Omar mégis vigasztalhatatlan.
– Igaz, hogy az olimpiai ranglista első- és második helyezettjével is meg kellett mérkőznöm Tokióban, mégsem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget a sorsolásnak, hiszen ezen a szinten már nincsenek könnyű ellenfelek. Az első körben – a későbbi aranyérmes – Vito Dell’Aquilával találkoztam. Emlékeztem rá az Európa-bajnokságról, tudtam, mire képes. Sajnos az első meccsre nagyon rányomta a bélyegét a felkészülésemet megkeserítő összes nehézség, és hiába igyekeztem mindent kizárni, végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy reméltem – idézte fel a 26-13-as vereséggel véget érő találkozót a Brüll Alfréd akadémista.
A vigaszágon a thaiföldi Ramnarong Sawekwiharee várt Omarra.
– Nagyon nehéz volt talpra állni az első vereség után. Akármi is álljon az eredményjelzőn, egyáltalán nem volt könnyű mérkőzés, főleg mentálisan. Hiába nyertem, nem igazán tudtam örülni, nem volt kerek az egész.
Omar 43-22-re legyőzte thaiföldi ellenfelét, így a bronzért küzdhetett. Ellenfele az olimpiai világranglista első helyezettje, Dzsun Dzsang volt. Az ekkorra már fizikailag és mentálisan is megtört Omar nem tudta megnehezíteni jóval esélyesebb ellenfele dolgát, így végül az ötödik helyen zárt az 58 kilogrammosok mezőnyében.
A következő pár hét a pihenésről és a feltöltődésről fog szólni, hogy aztán kettőzött erőbedobással folytassa a munkát a Brüll Alfréd Akadémia kiválósága.
– Igyekszem picit kikapcsolódni, a családommal tölteni az időt, aztán folytatódnak edzések, és minden eddiginél keményebben fogok dolgozni az álmaimért – árulta el a hogyan továbbról a 18 éves harcos. – Számos Európa- és világbajnokság vár még rám a következő években, de már most Párizs lebeg a szemeim előtt.
Bár Omart nagyon megviselte az elmúlt pár hét, mentálisan és fizikailag egyaránt, azért akadtak pozitívumok is, amelyekre építhet a jövőben.
– Ez volt számomra az elmúlt pár hét legnagyobb tanulsága: mindegy mi történt, rengetegen támogattak, biztattak, bátorítottak. Köszönöm mindenkinek, aki követte a meccseimet, aki szurkolt, aki üzenetet küldött, ezek mind nagyon sokat jelentenek számomra.
