Kézilabda
Török Lilly
Szurkolói szemmel
A keddi, Paksi FC elleni összecsapással kapcsolatban is arra kértük egyik szurkolónkat, fogalmazza meg gondolatait a találkozóval kapcsolatban. Farkas Károly írását olvashatják.
Irány a vas és acél városa – idén már ötödször. A mérleg pozitív, az eredmények ismertek. A feszültség már a villamoson érezhető – 380 volt – volt.
„Ne Tovább!” a létesítmény neve, ahol a kemény mag gyűlt az éji vadra, amely, ebben az esetben az atomváros hullámzó teljesítményt nyújtó csapata. Legutóbbi, ellenünk játszott találkozójukon, a hullámok hátán lovagoltak, reméltük, most alul lesznek. Rossz hír, hogy ők elhagyták a karantént, csatársorunk viszont bevonult a betegszobára. Elfogyasztottuk az utolsó italokat, könnyítettünk a szervezeten, nehogy megint a körforgalomban kelljen megállnunk, elfoglaltuk a helyeinket és a starter jelt adott az indulásra.
A hangulat visszafogott volt, szolid optimizmussal néztünk a mérkőzés elé. A stadionba időben megérkeztünk, mivel a Dunaújvárosba vezető utat most megállás nélkül tettük meg. Reméltük, hogy a DVTK elleni meccsnél jobban teljesít a csapat, de sajnos nem így történt. Átütőerő nélkül, láthatóan fáradtan játszottunk, Hegedüsnek kétszer is nagyot kellett mentenie.
Szünet után sem változott a helyzet, az egész félidő alatt, egy lövés és két fejes ment az ellenfél kapujára, igaz, az egyik gólt ért. A paksiak a magyar csapatokra jellemző módon, szerencsénkre az utolsó percekben már nem koncentráltak kellőképpen, ezért gólt kaptak. Ezzel a Baki Ákos fejessel az utolsó másodpercben megnyertük ezt a fontos mérkőzést, és ötpontos előnyre tettünk szert üldözőinkkel szemben. Az összecsapás végén, győztes csapatunkat nagy ovációval éljeneztük meg.
A hazafelé vezető úton, a góllövő dicséretén kívül, főleg a hétvégi, Ferencváros elleni meccsről beszélgettünk, mindenki elmondta, mire számít, három nap múlva meglátjuk, mi valósul meg elképzeléseinkből.
Farkas Károly
