Taekwondo
Salim Sharif
Szívvel, lélekkel
Faluvégi Dorottyával, az MTK Budapest női kézilabdacsapatának jobbszélsőjével értékeltük az alapszakasz első felét.
A szemtelenül fiatal Faluvégi Dorottya, kölcsönbe érkezett a Ferencvárosi TC-től. Csibe – ahogy társai nevezik – a magyar kézilabdasport egyik legnagyobb ígéretének számít, kihagyhatatlan tagja a junior válogatottnak.
– Hogyan értékelnéd a csapat őszi szereplését? Megfelelt az előzetes várakozásaidnak?
– Nagyon nehéz őszünk volt, és ebben közrejátszott az is, hogy nagyon magas elvárásokat támasztottak a csapattal szemben.
– Az újságírók? A szakma?
– Nem, elsősorban inkább a klub részéről éreztem ezt. Nagy volt a nyomás, hogy a tavalyi szereplést feledtessük, és hogy a hazai meccsek közül minél többet megnyerjünk. Vova (Golovin Vlagyimir, vezetőedző – a szerk.) persze próbálta levenni ezt a fajta terhet a vállunkról.
– Apropó, Vova. Hogyan tudtál alkalmazkodni a munkamódszereihez?
– Soha ennél könnyebb feladatom nem volt, minthogy hozzá alkalmazkodjam. Minden nap élmény vele. Nagyon odafigyel a csapatra, minden játékosra, személyenként is.
– Melyik meccsre emlékszel vissza legszívesebben az őszi szezonból?
– A Mosonmagyaróvár ellenire. Csapatként játszottunk, a szívünket, lelkünket kitettük a pályára, és az utolsó percig küzdöttünk. Pedig nem volt könnyű dolgunk, sokszor úgy éreztük, hogy nemcsak hatan, hanem heten, nyolcan vannak ellenünk.
– Nálad ki volt az ősz legjobbja?
– A CSAPAT. Így, csupa nagybetűvel.
