Szezonértékelés Krizsán Xéniával

Az MTK Budapest hétpróbázójával beszélgettünk a lassan véget érő szezonról, Rióról, valamint a jövőbeli terveiről.

– Sikerült a szezon során az előzetes elvárásoknak megfelelni?

– Teljesen más szezon volt ez, mint a többi, mivel olimpiai év volt és próbáltuk oda időzíteni a formát. Ez az Eb-vel kezdődött, ami tulajdonképpen a főpróba volt. Az ott megszerzett negyedik helyezésemmel elégedett voltam, viszont az elért pontszámmal nem. A versenyen persze jó hangulatban voltam és kiváló felkészülésnek bizonyult Rió előtt. Az olimpián hasonló pontszámot értem el, mint Amszterdamban, de ennek nem így kellett volna történnie. Ugyanakkor összességében a 16. hely egyáltalán nem rossz, mentálisan és fizikálisan is jól fel voltam készülve, az olimpia nyomása sem volt negatív hatással rám és jól éreztem magam a verseny alatt.

– Tehát összességében Rióra szerettétek volna időzíteni a formát, nem pedig Amszterdamra, ahol reálisabb esély volt az éremre?

– Már az Eb nevezési listájára nézve lehetett látni, hogy ott az első nyolcba be lehet kerülni, ezért ez a verseny is roppant fontos volt, így próbáltuk a csúcsformát mind a két eseményre időzíteni.

– Egyáltalán hétpróbában mennyire lehetséges formát időzíteni, tekintve, hogy több számból áll?

– Lehet csúcsformát időzíteni. A folyamatos sok edzés után általában kicsit visszaveszünk, így kipihentebbé válik a szervezet, ami segít abban, hogy robbanékonyabb legyek az adott verseny alatt. Tehát azért vannak lehetőségek, de a hétpróbában az elég nehéz és nagyon ritka, hogy valaki mind a hét számban ugyanakkor teljesít a legjobban. Ha nagyon jól ki is jön a lépés, akkor is becsúszhat egy szám, ami nem úgy sikerül, mint ahogy eltervezed. Én még egyelőre várok egy olyan versenyre, ahol minden számban a legjobbamat tudom nyújtani.

– A hétpróba sajátossága még, hogy ugyanazokkal az emberekkel veszed körül magad két napig minden versenyen és a képernyőkön keresztül úgy látszik, nagyon jó kapcsolatot ápolnak az indulók egymással.

– Igen, valóban így van. Folyamatosan kommunikálunk, nagyon kedvesek a női hétpróbázók, és szeretünk is együtt versenyezni. Néha persze a lányoknál az irigység felütheti a fejét, amiből még én nem tapasztaltam soha komolyabb fennakadást, de ezért azt mondanám, a férfi tízpróbázok talán még nálunk is közelebb állnak egymáshoz.

– Rióban mennyire segített, hogy Zsivoczky-Farkas Györgyi személyében volt másik magyar induló is? Tudtátok támogatni egymást?

– Nagyon jó, hogy ott egy másik magyar lány, aki még velem van, hiszen így nem érzem magam annyira egyedül a pályán. Persze amikor versenyzünk, már nem foglalkozunk mással, de ha valami olyan adódik, akkor meg szoktuk beszélni az adott szám után, hogy mi történt.

– A pályán kívül történt bármi szokatlan dolog, amire esetleg nem számítottál?

– A riói körülmények nem voltak optimálisak, de ehhez hamar tudtunk alkalmazkodni. Ami furcsa, volt, hogy tényleg minden sportágból voltak ott igazi sztárok, ami azért fel tudja dobni az embert. A magyarok közül Hosszú Katinka nagyon kedves volt, ráadásul az egyik versenynap estéje után azt mondta, az úszás után az atlétikai verseny tetszett neki a legjobban. Ezzel a szívembe lopta magát.

– A nagyobb sztárok közül kivel sikerült összetalálkozni?

– Legfőképp az atlétákkal futottam össze. Shelly-Ann Fraser Price-ot és Usain Boltot is láttam, de nem vagyok az a típus, aki odamegy, hogy kicsikarjon egy szelfit tőlük, de beismerem, régebben egyszer Jan Železnývel, a gerelyhajítás világrekorderével készítettem közös képet.

– Még két versenyed van hátra az évben: a csapatbajnokság és a franciaországi hétpróba. Mennyire nehéz ilyenkor motiváltnak maradni, most, hogy a nagyobb megmérettetéseknek már vége?

– Kicsit ilyenkor már nehezebb összeszedni magam, de nyilván mindig a legjobb eredményemre próbálok törekedni. A csapatbajnokságban igyekszem minél több pontot hozni az egyesületnek, a hétpróbán pedig már gyakorlatilag tét nélkül és felszabadultan versenyezhetek.

– A hétvégi Szuper Liga döntő is elég jól sikerült.

– Igen, nagyon örülök, hogy én lettem az MTK Budapest legeredményesebb atlétája. Nagyon jól szervezett esemény volt, mindenkinek nagyon tetszett az új pálya, és ez nagyon feldobott.

– A beosztásod azért elég hektikus volt a versenyen.

– Az első napon volt kicsit megterhelő, hogy a távolugrás és a 100 méteres gátfutás fedte egymást, de ezt már nagyjából megszoktuk. A csapatbajnokságon a magasugrás és a gátfutás lesz egy időpontban, de megpróbáljuk valahogy megoldani.

– A távoli jövőre nézve mik lehetnek a célok?

– A felkészülésem már a következő olimpiára is megkezdődött fejben. Most, hogy kint voltam az első ötkarikás játékomon, tudatosult bennem, mekkora dolog itt lenni és olyan jó eredményt elérni, amire büszkék lehetnek mások is. Most értettem meg igazán, mit is jelent azt mondani, olimpiára készülök. Messzinek tűnik még, de hamar el fog telni a négy év és sokat fogok gondolni rá, hiszen már most tudom, mit szeretnék elérni. Ami a következő évet illeti, még nem ültem le az edzőimmel megbeszélni, de a jövő évi londoni vb-n mindenféleképpen szeretnék egyéni csúcsot dönteni és az első nyolcba kerülni.

– Ha már most is tudod, mi a cél a 2020-as olimpián, elárulod?

– Nem akarok nagyon nagyot mondani, vagy ígérni egy 16. hely után, de ha jól sikerül a felkészülés, akkor szeretnék a nyolcban lenni és akár a dobogóra is felkerülni. 

Ezt olvastad már?