Szekrényessy Kálmán kései edzői tevékenysége 5. rész.

MTK legendárium | 105. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Utoljára az MTK-alapító Szekrényessy egyik kései úszó tanítványáról, a Magyar Úszó Szövetség első ügyvezető alelnökéről és első honi hátúszóbajnokunkról ejtettünk szót. Kugler saját beszámolójában addig jutott, amikor Szekrényessy Kálmán (a „Kapitány úr”) egy vasárnapi versenyre invitálta őt. Kugler így folytatja emlékezését…

„Nem várta oly epedve aráját még szerelmes szívű leányzó, mint én Őt! (Szekrényessy Kálmánt. A szerk). Nehezen múltak a napok, éjjel-nappal a verseny volt előttem: úszóverseny, győzelem, érmek stb. Vasárnap már nem is az órákat, a perceket számláltam.

Nehezen múltak, de végre mégis elérkezett a pillanat: a Kapitány úr jelentkezett.

– Eljöttem a Sándorért – mondta édesanyámnak, persze ekkor már én is ott voltam.
– Mit akar vele?
– Elviszem úszóversenyre!
– Abból ugyan nem lesz semmi. Nem úszómestert akarok én a fiamból nevelni. Az csak tanuljon! Mars a szobába tanulni! – mondta nékem édesanyám szigorúan, és betuszkolt a szomszéd szobába. A biztonság kedvéért az ajtót is reám zárta.

A vita – amint az én szobámba is behallatszott – még sokáig tartott és reám nézve sajnos mindig kedvezőtlenebb kilátással. Végül erélyesen kiadták a Kapitány úr útját.

– A Sándor itthon marad, maga pedig menjen a dolgára, majd felneveljük a mi fiunkat úszóverseny nélkül is – ezek voltak édesanyám végző szavai.

A Kapitány úr látta, hogy itt nem fog zöld ágra vergődni, haragosan eltávozott az úszóversenyre.

Szomorúan láttam elhaladni a ház előtt és ez oly hatással volt reám, hogy nem bírtam uralkodni magamon: kinyitottam az ablakot, kiugrottam azon – földszinten és nem a harmadik emeleten laktunk – és rohantam utána.

– Kapitány úr! Kapitány úr! Itt vagyok, megszöktem! – E szavakkal értem el őt a Lukácsfürdő uszodájánál (a Császárfürdőben ekkor még nem engedélyeztek úszóversenyt).

– Jól tetted fiam, jó sportman lesz belőled – voltak a dicsérő szavak.

Reám nézve nagy izgalmak között pergett le minden: a vetkőzés, a jelentkezés, a start, a verseny, stb., és főleg a hazamenés.

Nem fontos, de az igazság kedvéért fontosnak tartom felemlíteni, hogy életem egyetlen napja ez volt, amidőn kettős vereséget szenvedtem: egyet az uszodában és egyet otthon. Mindkettő nagyon fájt nekem, a fájdalmat az is súlyosbította, hogy ebédet sem kaptam.

Később belátták szüleim, hogy ártatlan cselekedetemért kissé súlyosan büntettek és különösen édesatyám, aki nagy vadász lévén és maga is sportolt, nem vette oly tragikusan a versenyzést.

Hogy sportbeli működésemből éppen az első epizódot mondtam el, annak tulajdonképpeni oka, hogy ez alkalommal néhány betűvel emléket akartam állítani annak, akinek köszönhetem, hogy sportember lettem, a legelső magyar úszónak, a Balaton többszörös átúszójának: Szekrényessy Kálmánnak, akinek a magyar úszósport sokat köszönhet és akiről az utódok gyakran megfeledkeznek...”

Ezt olvastad már?