Szekrényessy Kálmán kései edzői tevékenysége. 4. rész

MTK legendárium | 104. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Az első magyar úszó másik kiemelkedő tanítványa Kugler Sándor, már Szekrényessy igazi szakterületének, az úszásnak lett bajnoka. Kugler, mint a Magyar Úszószövetség első ügyvezető elnöke volt ismeretes, de ennél nagyobb kunsztnak számított, hogy Szekrényessy Kálmán kedvenc úszásnemében a hátúszásban lett első magyar bajnokká. Ahhoz azonban, hogy e sikereket magáénak tudhassa Szekrényessy Kálmánnak nem kis küzdelmet kellett folytatnia. Kugler visszaemlékezésében így vall erről:

– Amikor én az iskolába jártam, abban az időben a kereskedelmi iskolában még csak torna sem volt, hát még a sport, az atlétika, a futball stb. A mai nap minden ifjú által űzött és általánosan beszéd tárgyát képező testgyakorlatok teljesen ismeretlen fogalmak voltak előttünk.

- Nem is emlékszem, hogy ott a kiránduláson, labdajátékokon, korcsolyázáson, fürdésen kívül más ilyen fajta ügyről szó is esett volna. Ezek is a legtöbb tanár szemében nem a megengedett, avagy a nevelés szempontjából kívánatos, hanem inkább a tiltott ifjúsági cselekedetek közé tartoztak.

– Ha egy tanár rajta kapta az ifjúságot kiránduláson vagy valami egyéb testedző szórakozáson, akkor másnapra bajok voltak. Különösen akkor, ha nem tanulták meg a leckét. Jöttek a hangzatos szavak: »Persze! kirándulás, szórakozás, nem tanulás!«

– A sportoló, egészséges ifjú, nemhogy előnyben részesült volna az iskolában és az életben, mint ma már sok helyütt, hanem mindenütt a szemére vetették: sportol, tehát szórakozik. Hogy én is belekerültem a sport az időben oly ismeretlen és az iskolai szabályok által szinte tiltott berkeibe, tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetem.

– Még 1895-ben egy meleg őszi napon, mi gyerekek vígan lubickoltunk a Császárfürdő férfi uszodájában, amidőn egy idősebb úr szólított meg: „Kis doktor!” – így szokta hívni a gyerekeket – miért nem versenyez? Versenyezni? Mikor? Miben? Úszásban? Hát ilyen is van? És más hasonló kérdések pergőtüzével támadtunk a jó öreg úrra, aki megszólított. Nem tartott tíz percig és mindennel tisztában voltunk. Megtudtuk, hogy az iskolán, az utcán, ahol játszani szoktunk és a családi körön kívül van még egy hely, ahol nemes versengésben, testedző szórakozásban, minden ifjú kellemesen töltheti idejét. Az idősebb úr, aki nem volt más, mint Szekrényessy Kálmán, a Balaton többszörös és ezen időben egyedüli átúszója, a készülődő úszóversenyre vonatkozólag elmondott és megmagyarázott mindent. A „Kapitány úr” – általánosságban ezt a titulust adtuk neki – mindent magára vállalt és megígérte, hogy vasárnap délben értem jön…

Ezt olvastad már?