Sokat fejlődött az utóbbi időben (LAPSZEMLE)

A tavaly párosban Australian Opent nyerő Nagy Adrienn előre lépett Amerikában, mert jó edzőpartnerei voltak és sokat játszhatott keménypályán. A Nemzeti Sportnak nyilatkozott.

– Beszéljen a félbeszakadt amerikai kalandjáról!

– Az volt a tervem, hogy fél évre megyek ki, mert olyan lehetőséget kaptam, hogy a Texas Egyetem csapatánál eltöltött öt hónap után elkezdhetem a profi pályafutásomat, aztán később teljes ösztöndíjjal befejezhetem az egyetemet – felelte a 19 éves Nagy Adrienn, aki tavaly junior párosban megnyerte az Australian Opent. – Ezért is döntöttem úgy, hogy meglépem ezt, hiszen B-tervként – ha a teniszkarrierem nem úgy sikerül vagy esetleg megsérülök – még mindig tudok valamihez kezdeni az életben.

– Aztán közbeszólt a koronavírus.

– Emiatt két és fél lett az öt hónapból, utána haza kellett jönnöm. Minden órát áttettek online felületre, így itthon teljesíteni tudtam a szemesztert. Innentől kezdve bármikor visszamehetek, amikor úgy döntök.

– Sima volt a hazaút?

– Csütörtöki nap volt márciusban, amikor törölték az országos egyetemi bajnokságot, az NCAA-t, péntekre azonnal megvettük a repülőjegyet és hazajöttem – az volt az utolsó Lufthansa-járat, ami egyenesen Magyarországra jött, onnantól kezdve több átszállás várt volna rám, ezért nagyon örültem, hogy sikerült még időben elutaznom.

– Hogy ment a versenyzés?

– Fejlődtem. Sokat játszottam kemény pályán, amit nagyon szeretek, és itthon kevés lehetőség van azon a borításon gyakorolni, mert nálunk többnyire salakos pályák vannak. A keménypálya sokat javított az időzítésemen, hogy jó helyen találjam el a labdát. Remek edzőpartnerekkel dolgoztam, a csapatom tagja volt a világranglistán 314. olasz Bianca Turati és ikertestvére, Anna, aki az ötszázadik hely környékén található. Sokat edzettem velük, ami segített a fejlődésben, egyébként mögöttük én voltam a harmadik számú játékos a csapatban. Voltak jobb és valamivel gyengébb ellenfeleim is, de az egyensúly megvolt, „felfelé” és „lefelé” is játszottam.

– Az utóbbi időszakban ismét visszatérhetett a pályára tétmeccseken. Miként értékeli a Budapest-kupát és a Szuperligát?

– A Budapest-kupa döcögősen indult, Amerika után két hét karanténba vonultam – noha nem volt kötelező, de nem szerettem volna, hogy a nagyszüleimmel bármi baj történjen –, ezért nem csináltam szinte semmit. Utána elkezdtem edzeni, de nem mondhatnám, hogy nagy formába lendültem, ezért Jani Réka ellen nem is ment a tenisz – később viszont kezdtem belejönni. A Szuperliga előtt beteg voltam, két hétre kidőltem, emiatt nem játszottam sok meccset, inkább próbáltam felépíteni magam, vagy egyénivel vagy párossal kezdeni, a Fehérvár ellen viszont már bírtam mindkettőt. Így el lehetett kerülni, hogy az első néhány párharcban nagyon kifáradjak – a fehérváriak ellen jól ment a játék, és hoztam a mérkőzéseimet.

– Hajdúszoboszlón viszont nem sikerült az első napja. Hogyan élte meg?

– Bondár Anna ellen nagyon jól játszottam, sok lehetőségem volt elvenni a szerváját, de mindig előhúzott valami különlegeset. Talán egy-két pont ment csak el ki nem kényszerített hibám miatt, aztán a szoros első gém után kissé megtörtem a második szettben. Stollár Fanny ellen három egyre vezettem, a váratlanul feltámadó szél viszont megzavarta a szervámat, Fanny is feljavult, megérezte, hogy megfordíthatja a meccset, én pedig elkezdtem rontogatni.

– Ez az év a hosszú leállás miatt mehet a „levesbe”, vagy jól jött, hogy volt némi ideje felkészülni a profi életre?

– Nem könnyű motiválnom magam a mindennapi edzéseken, mert nagyon szeretek versenyezni. Vannak technikai problémáim, ezeket ki tudjuk javítani ebben a fél évben. Ha mindent a helyére raktunk, teljes erőbedobással tudok nekiindulni.

Képek: Magyar Tenisz Szövetség/Zádor Péter

Ezt olvastad már?