Tenisz
Kincses Kolos

Sakk: Mindenki felé nyitottan – beszélgetés Kállai Gáborral

Publikálva: 2021.07.03 Frissítve: 2021.07.03 Sakk

Hogy az MTK Budapest népes sakkszakosztályában sikeres nevelőmunka folyik, annak nemcsak a kiváló szakmai háttér a kulcsa – többek között erről is beszélgettünk Kállai Gábor nemzetközi nagymesterrel, sakkszakosztályunk elnökével és vezetőedzőjével.

– Akkor vagyok elégedett egy tanítványommal, ha azt látom, hogy jól alakul az élete. Akkor, ha a sakkozásban nem is fejlődik olyan gyorsan, de nyelvvizsgát tesz, bekerül egy jó iskolába, lediplomázik, és az élete részben a sakkozásnak köszönhetően kiteljesedik – mondja Kállai Gábor, aki természetesen azt is hozzáteszi, hogy a sakkozásban a gyarapodó Élő-pontszámok, a ranglistákon elért egyre előkelőbb helyezés és a növekedő magabiztosság, kreativitás legalább hasonló büszkeséggel tölti el egy-egy növendékkel kapcsolatban.

Minden bizonnyal ez a vezetői hozzáállás is szerepet játszik abban, hogy a játékosok szeretnek az MTK-ban sakkozni, és jelenleg a klub a legnépesebb szakosztállyal bír az országban. A nyüzsgés nem egyről a kettőre indult be a szakosztályban, sokkal inkább „nulláról a százra”. Na, de miért is?

– Amikor Deutsch Tamás, a klub elnöke felkért, hogy szervezzem újra a már meglévő sakkszakosztályt, akkor furcsa helyzetben találtuk magunkat, hiszen nulla létszámot tartalmazó szakosztályba kellett életet lehelni – kanyarodik vissza Kállai Gábor a 2014-es évhez. – Szerencsére, gyerekkori barátomhoz, Szabolcsi Jánoshoz fordulhattam, aki akkor a Rákosligeti AC-ben volt edző és játékos – abban a klubban, melynek szakosztályvezetője Balla Attila volt. Ők hirtelen kezdtek el növekedni, bejutottak az NB II-be, viszont a megfelelő háttér hiányozott a folytatáshoz. Az ő játékosállományukra építkeztünk. Elhívtuk még a barátainkat is és invitáltuk a tanítványainkat is. Így gyakorlatilag repülőrajtot véve, azonnal több mint száz játékossal, működő edzői gárdával rendelkeztünk. A bajnokságban rögtön négy csapatot indíthatott az egyesület. Komoly probléma volt, hogy még nincs a sakkszakosztálynak saját főhadiszállása, ahol össze tudunk jönni, edzéseket tarthatunk, versenyeket szervezhetünk. Erre is megoldást kellett találni. Tudtam, hogy a Lauder Iskolában szeretik a sakkot, hiszen az MTK-legendájáról, Szabó Lászlóról elnevezett ösztöndíjat is ad az intézmény a legjobb játékosainak. Aki a Lauderbe jár, mindenki megtanul sakkozni. Horányi Gábor főigazgató szeretettel és nyitott kapukkal fogadott minket.”

A szakosztály tehát a Balla, Kállai, Szabolcsi szakmai alappillértrióval beindult, a fiatalokat pedig a sportág szépségei és kihívásai mellett a gondoskodó közeg is az MTK-ba vonzotta – mint ahogy ma is. Az egyesületnek számos ígéretes játékosa van – főleg a korosztályos ifjúsági mezőnyben –, azonban nemcsak ők kapják meg a kellő odafigyelést a szakemberektől.

– Olykor mi is hívunk gyerekeket, akikről úgy gondoljuk, jól beilleszkednek a nevelőprogramunkba. Ezzel együtt évről évre jelentkeznek nálunk fiatalok, akik úgy érzik, máshol nem kapták meg azt a törődést, amelyre szükségük lenne. És persze, sok kezdő gyerek is hozzánk talál. Az MTK minden szakosztályára mindig is jellemző volt, hogy a bajban lévőket, az úgymond kitaszítottakat vagy problémás helyzetbe kerülőket is szívesen látja. Amikor például megszűnt a Budapesti Titánok igen sikeres nevelőmunkát végző sakkegyesület, akkor mindenkinek felajánlottuk, hogy folytassa nálunk, és javarészt át is jöttek a játékosok. Így kerültek hozzánk a három Juhász testvér is, akikből Kristóf és Ármin ma már nemzetközi mester és edző, Ágoston pedig az egyik legreményteljesebb ifjúsági játékos az országban. De nemcsak a legjobbak kapnak kiemelt figyelmet nálunk, hanem mindenki. Amikor annak idején a Magyar Sakkszövetség részben a terveim alapján elindította a Maróczy Géza Központi Sakkiskolát, az alapító igazgató Szabolcsi János volt. Azt a munkamódszert, azokat az elveket, melyeket ott a legtehetségesebb, országos szinten is kiemelt gondoskodást igénylő gyerekekkel kapcsolatban kidolgozott, most az MTK-ban alkalmazzuk és visszük tovább. Minden gyereknek van kijelölt edzője, aki edzi, vagy ha nem közvetlen edzést ad neki, akkor is bármikor fordulhat hozzá. Mindenkinek figyeljük a játszmáit, a szakmai és az egyéni problémáit is. Ha sakkon kívül akad gondja, akkor is tud kihez fordulni segítségért.

Az is a segítségek közé sorolható, hogy a két éve, ösztöndíjjal külföldre költöző Balla Attila az idei hazatérése után újra elvállalta a szakosztályvezetői teendőket. Sajnos, a pozíció a munkáját hasonló alázattal és elhivatottsággal végző Kocsis József tavasszal történt hirtelen eltávozását követően üresedett meg ismét. A legutóbbi sikereket tehát már újra Balla Attila szakvezetése mellett könyvelhették el a játékosok: nemrégiben az online rapid ifjúsági U18 csapatbajnokságon aranyérmes lett az MTK. És bár még a pandémia jócskán jelen van a mindennapjainkban, óvatosan, de újraindulni látszik a tábla melletti sakkozás is.

– A nyáron is sűrű a program – tekint előre Kállai Gábor. – Például jönnek az egyéni korosztályos döntők, amelyek a magyar ifjúsági sakkozás legnagyobb seregszemléi. Emellett az MTK-val az utolsó hét évben nem nyertük meg az ifjúsági csapatbajnokságot. Eddig ifjúsági edzők vezették a csapatot. Az idén ősszel én is szeretnék bekapcsolódni, mert úgy gondolom, itt az ideje, hogy hozzánk kerüljön a trófea. Összességében nem panaszkodhatunk, hiszen az elmúlt években mi végeztünk az egyesületek közötti utánpótlás-pontverseny élén, és ez is mutatja, hogy a gyerekeink megállják a helyüket, a korosztályaikban a legjobbak közé tartoznak.

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!