Ritmikus gimnasztika: „Amíg képes vagyok fejlődni, folytatom” – Pigniczki Fanni (LAPSZEMLE)

Csaknem két évtizede ritmikus gimnasztikázik. Bár sportágában kissé szokatlan, 23 évesen egyre feljebb ível a pályafutása. Megszerezte első érmét a világkupa-sorozatban, és idén megváltaná repülőjegyét Párizsba. Klubunk olimpikonja, Pigniczki Fanni a demokrata.hu-nak adott interjút.

– Első érmét szerezte meg pályafutása alatt világkupán, karikában állhatott dobogóra a sorozat első állomásán. Önmagát mennyire lepte meg a második helyezéssel?

– Természetesen nagyon örülök, de engem is váratlanul ért, mert a világkupa-sorozat inkább felkészülést jelent az év fő eseményére, az augusztusi olimpiai kvalifikációs világbajnokságra. Ezért az athéni állomásnak sem úgy vágtam neki, hogy életem formáját kell hoznom, a felkészülés nagy része még hátravan. Hatodikként jutottam döntőbe, ami önmagában meglepett, de úgy voltam vele, a fináléban bármi megtörténhet. Még akkor sem koncentráltam helyezésre, szerettem volna élvezni a versenyt anélkül, hogy bárkinek vagy bárminek meg kelljen felelnem. Ezt sikerült is megvalósítanom, jól éreztem magam a gyakorlatom közben, ami eredménnyel is párosult.

– A korábbiaktól eltérően a világkupa-sorozaton nem szerezhető kvóta. Ennyit számított, hogy eredménykényszer nélkül versenyez?

– Minden versenyhez úgy állok hozzá, mint ha már a fő, kiemelt esemény lenne, ezért valamennyire most is nyomás alatt voltam, de azért, mert mindenképpen négy jó gyakorlatot akartam bemutatni, ugyanis az olimpiai kvalifikáció megszerzése az összetett alapján számít a világbajnokságon. Mivel tudtam, hogy a fináléban már csak egy gyakorlat kerül sorra, ott már egyáltalán semmi terhet nem éreztem magamon.

– Vízválasztó volt a tokiói olimpiai kijutása? Felszabadultabban versenyez, mióta megvalósította a legnagyobb álmát? Ráadásul húsz év után indult ismét magyar ritmikus gimnasztikázó az ötkarikás eseményen.

– Mindenképp segített, hogy megvalósítottam az olimpiai álmomat. Másfelől néha pont az ellenkezőjét élem meg: mivel egyszer sikerült, szeretném a pályafutásomban még egyszer a legjobbamat nyújtani, és kijutni a párizsi játékokra. Naponta változó, kettős érzés kavarog bennem. Leginkább mégis arra szoktam gondolni, hogy életem álmát elértem, már így is messzebbre jutottam,

– Lassan két évtizede űzi a ritmikus gimnasztikát, honnan van az extra hajtóerő, mi adja a motivációt?

– A kérdést sokszor felteszem magamnak, és nincs mindig válaszom rá. Az egyik fő motivációs tényező a folyamatos fejlődés. Nem csak a sport, a tanulás és az élet minden területén így van. Szeretek új dolgokat tanulni, mindig jobb és jobb lenni. A sportban még inkább megmutathatom, mert minden egyes nap tudok tenni azért, hogy javítsak magamon és a gyakorlataimon. Sokat számít, hogy a családom nagyon stabil hátteret nyújt, jóban-rosszban mindig mögöttem vannak. Mindig számíthatok a klubomra, az MTK Budapestre, hálás vagyok az edzőimnek – Deutsch-Lazsányi Erikának és Gelle Noéminek, Lauber Zsófiának és Koch-Tiringer Tímeának –, velük együtt haladunk a fejlődés útján. Szeretném még megemlíteni a mentális felkészítőimet, sokat köszönhetek nekik abban, hogy még mindig ritmikus gimnasztikázok, és motiváltan várom az újabb kihívásokat.

– Ha azt mondom, Párizs, mi jut először eszébe?

– A cél. Nincs olyan nap, hogy ne ezzel a gondolattal keljek és feküdjek. Még soha nem voltam a francia városban, a héten megyek először versenyre. Próbálok pozitívan előretekinteni, de néha azért már izgulok azon, hogy az augusztusi világbajnokságon minden összejöjjön.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: demokrata.hu

Ezt olvastad már?