Atlétika
dr. Nguyen Anasztázia
Rg: „Addig megyek, amíg eljátsszák nekem a Himnuszt” – Kocsis Evelin (LAPSZEMLE)
„Vérszemet kaptam, hogy felálljak a dobogó legfelső fokára” – mondja az MTK Budapest 14 éves junior Európa-bajnoki bronzérmes ritmikus gimnasztikázója, Kocsis Evelin, aki remekelt az elmúlt hetek rangos versenyein, ám az aranyérem még hiányzik a kollekciójából.
Elismerésre méltó és egyben örömteli dolog, hogy az utóbbi időben a korosztályos ritmikus gimnasztikázók legrangosabb megméretésein is reálisan várhatunk magyar érmeket – köszönhetően Kocsis Evelinnek.
Így volt ez a múlt hét végén 20. alkalommal megrendezett, nagy hagyományokkal bíró bukaresti Irina Deleanu-kupán is, melynek az egyéni juniorversenyében hatvanötfős nívós mezőny jött össze. A közelmúlt viadalain is rendre dobogós Evelin ezúttal karikával és szalaggal ezüst-, labdával és összetettben bronzérmet szerzett. A buzogánygyakorlata a kilencedik legjobb volt a sorban – ez meg már csak azért ébreszt hiányérzetet, mert éppen ezzel a szerrel nyerte tavaly év végén a junior Európa-bajnoki bronzérmét Kijevben. Az MTK Budapest 14 éves kitűnőségével beszélgettünk a hétfő kora reggeli hazaérkezése után.
– Az elmúlt hetekben többek között jártál Szófiában és Belgrádban is, most pedig Bukarestből érkeztél meg. Ismét sokat utazol.
– Szerencsére! Hiszen ez azt jelenti, hogy a járvány miatti hosszú szünetet követően újra vannak versenyek. Szeretek utazni, és ha még busszal is megyünk egy-egy távolabbi helyszínre, általában éjszaka töltjük a legtöbb időt az utakon, én pedig alszom.
– A bukaresti versenyen viszont nagyon is éber voltál. Ilyen szereplésre vágytál?
– Két éve is voltam ott, most nagyobb teremben versenyeztünk, és a hangulatot, az atmoszférát is sokkal jobbnak éreztem. Elégedett vagyok, bár a buzogányt sajnálom, mert nagyon buta hibát vétettem. Pedig erős szerem. A mezőny is színvonalas volt. Minél jobbak az ellenfelek, annál jobb a verseny, hiszen akkor nem úgy indulunk neki, hogy bármi történik, meglesz a dobogó. Igencsak oda kellett figyelni, hogy az első nyolcban végezzen valaki.
– De ha te odafigyelsz, és a szőnyegen a legjobb tudásod szerint szerepelsz, akkor már rendre az érmekért harcolsz a hasonló versenyeken?
– Elég erősre vannak tervezve a gyakorlataim, így ha jól megcsinálom azokat, és a bírók leírják azt a pontot, amelyet le kell, akkor abból dobogós hely tud kisülni.
– Meg lehet vagy meg kell újulni versenyről versenyre? Vagy elég csak a jól begyakorolt koreográfiákat bemutatni minden alkalommal a sikerhez?
– Ha egymás után szorosan jönnek a versenyek, akkor nincs nagy változás. De ha Erikának (Deutsch-Lazsányi Erika, a hazai szövetség technikai bizottságának, egyben az az MTK Budapest szakosztályának elnöke – a szerk.) van új ötlete, netán látott valami jó dolgot és az úgy be tud férni, hogy még zenére is beérjek, akkor azt kipróbáljuk. Ha beválik, betesszük. Így volt ez most a karikával is legutóbb. Jót is tett a gyakorlatnak a pici módosítás, mert karakteresebbé vált, és az egésznek egyfajta hatást kölcsönzött.
– Milyen érzés most már folyamatosan a dobogón állni a sportági nagyhatalmak számos ígérete mellett, előtt?
– Nagyon jó! És csak egyre előrébb szeretnék jutni. Vannak már bronz- és ezüstérmeim, már csak az aranyra vágyom, valamint arra, hogy nekem szóljon a magyar himnusz. De hát a csodákra várni kell...
– Ez csoda lenne?
– Számomra igen, mert még nem volt rá példa. Nagyon szeretném, ha lenne.
– Az összetett vagy a szerenkénti érmet tartod az értékesebbnek?
– Egyformán azok. Bár, ha Bukarestben esetleg szalaggal első lettem volna, szívesen elengedem az összetett harmadik helyet a magyar himnuszért cserébe.
– Látva az eddig teljesítményeid, azért a szervezők már talán számolnak azzal, hogy nemsokára le kell játszani, és „bekészítették a CD-t”.
– Remélem, hogy kéznél tartják.
– Hol lesz a következő verseny?
– Ha minden jól megy, akkor június tizennyolcadikán Kairóban. Jártam már ott és szenzációs volt minden. Így, hogy az idén nincs világ-vagy Európa-bajnokság, igyekszünk minden ilyen eseményre elmenni.
– A mezőny is nagyjából ugyanaz a különböző helyszíneken?
– Egy-két eltéréssel igen.
– Akkor újabb érmekre számíthatunk?
– Nagyon készülök! Nehéz döntést hoztam meg, mert éppen akkor lesz az iskolai ballagásom, így választanom kellett, hogy hol leszek. Kairó mellett döntöttem, mert vérszemet kaptam, hogy felálljak a dobogó legfelső fokára. Elmondhatatlanul vágyom már az aranyéremre, és addig megyek, amíg eljátsszák nekem a Himnuszt!
– A ballagáson minden bizonnyal eljátsszák.
– Ott igen! (Nevet.) De nem mindegy, hogy rengeteg ember tiszteletére, vagy csak nekem, és azért, mert úgy megcsináltam a gyakorlatomat, ahogyan megálmodtam.
Forrás: utanpotlassport.hu
