Atlétika
Magyari Zoltán
Pótpapa
A lélek húrjain is játszik az igazi gyúró, nem csak a látványosabb izomlazítás a feladata. Az apróbb konfliktusok elsimítása sokszor jobb is, ha elakad a masszőrpadnál az öltözőben. Az izmok mestere barát is, főnök is, hangulati elem is, és kicsit apa is.
Lassan negyedszázada szolgálja hűen az MTK-t, a klub örökös gyúrója, Molnár István. Vele beszélgettünk a masszőri munkáról a szakmai stábot bemutató interjúsorozatunk keretein belül.
– 1991 nyarán lettem masszőr a Kispest-Honvédnál, Tóth Kálmán barátom és tanítómesterem mentorálásával. ’92 decemberében aztán megkeresett Brünyi Béla és Gellei Imre, hogy lenne-e kedvem átigazolni az MTK labdarúgóihoz. – révedt a múltba István. - Kálmán biztatott, kezdjem el egyedül a nagy múltú klubnál a szakmát, ami óriási lehetőség volt számomra. Elvállaltam, és nagyon örülők, hogy anno így döntöttem, mert ezáltal lehetek ma már én is családtag az MTK-nál.
– A gyúrók munkájából sok szurkoló csak annyit lát, befutnak a pályára a sérült játékoshoz. Mi tartozik még a feladataitok közé? Mikor végeztek jó munkát?
– A munkánk nagyon sokrétű. Beletartozik a srácok testi és lelki problémáinak kezelésén túl, a csapat zavartalan működésének biztosítása is, az edzők és a csapatorvos irányításával. – folytatta Molnár. - Véleményem szerint a masszőr akkor végez jó munkát, ha igazi csapatjátékosként hozzájárul a játékosok fizikai és mentális felkészítéséhez. Rendkívül jó érzés, amikor a masszírozás után a fiúk kipihenten és elégedetten távoznak a gyúró szobából. A labdarúgó öltözőknek megvan a sajátságos hangulatuk, így van ez az MTK-nál is. Ezt a légkört a mindenkori edzők és játékosok alakítják ki, velünk, masszőrökkel együtt. Sok pozitív visszaigazolást kapunk, hogy ez az atmoszféra kimondottan jó nálunk.
– Melyik volt a legjobb csapat, amelyikkel valaha dolgoztál, volt-e személyes kedvenced a pályán?
– Nagyon jó edzőkkel és játékosokkal dolgoztam együtt az elmúlt 22 év alatt. – mondja, de nem akar senkit sem megbántani. - Több személyes kedvencem is volt, ők tudják, kikre gondolok. Valaki kivételével, aki már nincs közöttünk.
