Atlétika
Krizsán Xénia
Balog Bea és Török Petra közel egyidőben sérült meg, így a tavaszi szezon jelentős részét nélkülük hozta le a csapat. „BB” és „Pötyi” együtt végzik a rehabilitációt, így vélhetően együtt is térhetnek vissza. A konditeremben kerestük fel a két kézilabdázót.
„A sérülés soha nem jön jókor”, tartja a sportolói mondás, de — miután két szélsőről van szó — az MTK Budapest kézilabdázóinak életében ez hatványozottan igaz. Petra — december közepén — edzésen sérült meg, ám ezt követően több meccsen is játszott, míg Bea — február 25-én — a Magyar Kupa negyeddöntőjében, Kecskeméten érezte, hogy nagy a baj. Mindketten keresztszalag-szakadást szenvedtek, így kézenfekvő, hogy a műtét utáni felépülésük is azonos pályán fut.
Az Elektromos sporttelepen kerestük fel őket, és bár az állapotuk még nem engedné meg, hogy Justin Gatlin ellen induljanak (aki mellesleg július 7-én, Székesfehérváron rajthoz áll a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon), két vidám lánnyal találkoztunk.
Török Petrát kérdeztük először, akinek varázslatos mosolyát látva, össze kellett szedni magunkat:
– A sérülés után miért nem feküdtél rögtön kés alá?
– Nem voltak fájdalmaim, így – egyeztetve a vezetéssel – még márciusig játszottam, ám az egyik edzésen újra kiment a térdem, és akkor döntöttem úgy, hogy nem várhatok tovább, így április 1-jén megműtöttek.
– Milyen regulákat kellett betartani a műtét után?
– Három hétig nem csinálhattam semmit — ennek a kutyám örült a legjobban, mert rajtam lógott folyamatosan —, majd elkezdhettem gyógytornázni. A hatodik hét után jöhetett a bringa, a nyolcadikat követően az úszás és az ellipszis gép, majd a kondi. Jövő héten kezdhetek el futni.
– Vannak fájdalmaid?
– Minimális, abszolút belefér, tehát nem panaszkodom.
– A tétlenség nyilván borzasztó lehet, de mire tudtad felhasználni az edzésmentes időszakot? Sikerült elsajátítani a szuahéli nyelvet?
– Azt sajnos nem. Amikor térdgépben voltam, az csak a pihenés időszaka volt, mert ilyenkor korlátozottak a lehetőségek. Később már jöttem edzésre, kicsit kondizni, és próbáltam magam minél jobb formába hozni, amennyire az állapotom megengedte.
– Mennyi van még hátra, mikor térhetsz vissza?
– Most járok a felénél a felépülésnek, jövő héttől futhatok egyre többet, egyre gyorsabban. A negyedik hónapban jöhetnek a szökdelések, majd az ötödikben szeretnék visszaállni az edzésekbe, legalább részfeladatok szintjén. Úgy tervezem, hogy júliustól minden nap jövök edzésre, a lányokkal együtt. Október elején telik le a kijelölt hat hónap, de én már szeretnék szeptember végétől játszani, ám ez azon is múlik, hogy milyen állapotban lesz a lábam.
BB, azzal varázslatos arckifejezéssel folytatja a beszámolót, amit fénykép nem tud reprodukálni:
– A műtét után a pihenésen volt a hangsúly. Az első hét borzasztó volt a mankóval, mert rendkívül kiszolgáltatott az ember, de fokozatosan alakulok.
– Hol tartunk most, június közepén?
– Június 25-én leszek „három hónapos”, de tegnap voltam a tizenkettedik heti kontrollon, ahol engedélyt kaptam a futásra, így a felénél járok a felépülésnek. Irányváltásokról, kitámasztásokról még nincs szó.
– Mikor térhetsz vissza?
– Nálam szeptember 25-én telik le az ominózus hat hónap, így csak abban bízhatok, hogy a sorsolásunk olyan lesz, hogy nélkülem is nyer a csapat az első néhány fordulóban.
– Lelkileg mennyire vett igénybe a sérülés?
– Rosszabbra számítottam. Petrával ellentétben, én a sérülés pillanatában azonnal tudtam, hogy hosszú kihagyás következik, hogy nem lesz Magyar Kupa elődöntő, és rájátszás sem az én életemben, ebben a szezonban. Próbáltam erős maradni, bár én türelmetlenebb vagyok Pötyinél. Ennek ellenére, minden pici lehetőségnek örülök. Boldog vagyok, amikor azt mondják, hogy ezt is, vagy azt is szabad már. Próbálok minél hamarabb visszatérni.
Nézem a lányok szemét, az elszántságukat, ahogy nyomják a bringát, a gépeket, emelgetik a súlyokat, ahogy meg akarnak gyógyulni, és azt érzem, hogy ebben a két csajban rengeteg gól van, és azok ki is jönnek, be is mennek a 2015/16-os szezonban. Lehet, hogy nem az első fordulók valamelyikében, de később biztosan...
Balog Bea és Török Petra