Karate
Hárspataki Gábor
Szakosztályvezetőnk, Rózsa Mihály összefoglalója a most záruló esztendőről.
Tegnap volt nálunk az év utolsó hivatalos edzése. Ma még összejövünk egyet együtt kajálni, iszogatni – rosszra ne gondoljatok, csak üdítő, hiszen gyerekekről van szó – sütizni, beszélgetni, megölelni egymást a termünkben. Aztán idén a szögre kerül a kesztyű, és ott is marad január 6-ig.
Nagyon nehéz és fájdalmas is értékelni az évünket. Hiszen az egész szezonra sajnos nagyon mélyen rányomta bélyegét vezetőedzőnk, barátunk Drexler Géza betegsége és végén tragikus halála. Több versenyen Géza betegsége miatt nem tudtunk indulni, így sok pontot szórtunk az út mellé, ami vissza is fog vetni minket a ranglistán – sajnos. Amikor nyáron megjelent mellettünk segíteni Lakatos Oszi barátom, az sokat lendített a szekéren, de ami elment, azt már nem tudtuk pótolni. Minden nehézség ellenére, jöttek szép győzelmek is, amiknek nagyon tudtunk örülni, ezekkel dicsőséget hoztunk szeretett klubunk, az MTK Budapest számára.
Akik versenyen a legtöbbet tették a sikerekhez: Virág Roland, Csen Zile Totó, Láng Rafael, Szigeti Raul, Csiki Zoli. Nekik kiemelten gratulálok és köszönöm az évet, a melót. És volt egy szuper edzőtáborunk is Andócson, ahol viszonylag nagy létszámban vehettünk részt, és felejthetetlen élményt jelentett.
Külön köszönöm az ebben nyújtott segítséget a csodálatos szülőknek, barátainknak: Drexler Zsoltnak, Drexler Évának, Csonka-Budai Gabriellának, Márton Virágnak, Kovács Henriettnek. Rájuk nemcsak itt, hanem egész évben stabilan számíthattunk. És persze nagy hálával köszönöm Komócsin Balázs barátunknak, hogy nagy szeretettel vendégül látott minket, és pofátlanul nagyon remélem, hogy jövőre is jöhetünk a csodájába.
Ami szintén nagy öröm, hogy majdnem duplájára nőtt a taglétszámunk egy év alatt. Nagyon sok gyerek számára vonzó dolog az MTK-ba jönni bunyózni. És vannak közöttük kifejezetten nagy tehetségek, akikben meg van a jövő bajnokának a reménysége. Szerethető tündéri pofák, fegyelmezett, ügyes kölkök.
Év végén ért minket az a megtiszteltetés is, hogy a kiváló válogatott versenyző, Kozák Ottó is hozzánk igazolt, vele sokat erősödünk és nagy sikerekre vagyunk „kárhoztatva”. Hálás vagyok az MTK Budapest vezetésének, klub munkatársainak azért, hogy mindig, mindenben igyekeztek maximális segítséget megadni nekünk ahhoz, hogy zavartalanul tudjunk dolgozni.
Természetesen hálámat fejezem ki szponzoraink felé, akik különböző formákban támogattak minket, remélem érzik, hogy nem volt hiábavaló, és jövőre is segítenek nekünk. Büszke vagyok arra, hogy szakosztályunk kiemelt szereplője lett a tavaly ősszel, a klub és egyesület együttműködésével indított sportot és az MTK-t népszerűsítő programnak. Jó sok iskolába mentünk el bemutató edzéseket tartani, jó sok civil rendezvényen vettünk részt. Gyerekeink itt is csodálatosan teljesítettek.
Nálunk aztán tényleg bárki megtapasztalhatja, hogy az MTK Budapest több, mint sportegyesület. Ez a szakosztály, nemcsak sportolói és szülői közösség, hanem nyitott, befogadó nagy család. Ahova jó lejárni, akikkel jó együtt lenni, és akikért érdemes tűzbe is menni. Megtiszteltetés számomra, hogy ezt a csapatot vezethetem. Géza halála után Lakatos Ottó lett az MTK Budapest ökölvívó-szakosztályának vezetőedzője. Segítője Krizsa Sanyi és Oszi fia, Mazsika. Nálunk – magabiztosan állíthatom – jó kezekben vannak a gyerekek. Megyünk előre, nincs megállás, cél a csúcsok csúcsa. Köszönöm mindenkinek, aki hosszabb vagy rövidebb ideig, velünk tartott az idei évben. Köszönöm a szurkolásokat, elismeréseket.
Nem ez lesz a legjobb évünk ugyan, de túl vagyunk rajta és ha sebekkel is, de nem vesztesen zártuk.
Jövőre folytatjuk.
Hajrá amatőr ökölvívás! Hajrá MTK!!!
Rózsa Mihály