Az MTK történetének első világcsúcstartója

A futás mellett azzal keltett feltűnést, hogy idősebb korában minden nagy sportsikerről rímeket faragott és el is juttatta az érdekelteknek. Következzék Malcsiner Gyula élete!

1874-ben született Pesten, zsidó családban. A VIII. kerületi reáliskolába járt, ahol leginkább a tornaórákon tűnt ki, a többi tantárgyból nem volt kiemelkedő. Kiválóan futott, így az 1888-ban alakult MTK igazolt sportolója lett. A középtávfutás lett a specialitása, és 1894 szeptemberében, csupán 20 évesen, az ügetőpályán rendezett 1000 méteres versenyen sporttörténelmet írt. A francia Merlin világrekordját több mint négy másodperccel megjavítva (2:43) diadalmaskodott. Ezzel ő lett az MTK első világcsúcstartója.

Már idős korában így emlékezett a legendás futásra: „Reggel letömködtük a homokpályát, azután hazamentünk. Mire visszaérkeztünk a lovak újra feltúrták. Ez a rekordom 12 évig volt magyar rekord, egy évig voltam világrekorder” – emlékezett Malcsiner Gyula. A teljesítménye azért is számított egyedülállónak, mivel akkoriban még nem ismerték a szöges cipőt, ráadásul az ügetőn csak akkor tréningezhettek, ha éppen nem volt lovasedzés vagy verseny. Ezért Malcsiner és a többi MTK-s futó rendszeresen a Városligetbe ment, ahol tavasztól őszig a jégpálya helyén lévő füves területen edzettek.

Malcsiner itthon szinte verhetetlen volt közép- és hosszútávfutóként, 1896-ban éppen ezért ért mindenkit meglepetésként, hogy egy bizonyos Zách Gusztáv 15 kilométeres távon megelőzte. A lapok felkapták a hírt, Malcsiner pedig szót kért az újságokban. „Csak annyit kívánok reflektálni, hogy a legyőzhetetlen távfutó melléknévről csupán az esetben vagyok hajlandó lemondani, ha Magyarország bármely futója, egy négy héttel előzetesen bejelentendő barátságos mérkőzés alkalmával befutandó távon vagy egyik legközelebbi nyílt versenyen lever. Aláírás: Malcsiner Gyula, az MTK bajnoka.”

Nagy szívfájdalmára, a betegsége miatt lemaradt az 1896-os athéni olimpiáról, pedig mindenki biztosra vette, hogy kiváló eredményeket érhetett volna el. A magyar atléták három érmet (egy ezüst, két bronz) szereztek. A futás mellett a kerékpározás volt a másik szenvedélye, az MTK kerékpáros alszakosztályának kapitánya lett, 1897 áprilisában pedig nála kellett jelentkeznie annak, aki a Teréz körúti Stanoj kávéháztól indulva, 33 kilométert megtéve, Vácra akart kerekezni. Egy kikötése volt, a „sportszerű öltözék.”

Malcsiner Gyula 30 évesen vette el feleségül Radó Erzsébetet, s nem sokkal később meg is született a gyermekük, György. A család a Népszínház utcában lakott. Malcsiner a futás befejezése után hivatalnokként dolgozott és az MTK (később a Hungária) focicsapatának szenvedélyes szurkolójaként minden hazai meccsen ott volt. Aztán az ötvenes éveiben súlyosan megbetegedett, soha többé nem épült fel belőle, és sokkal idősebbnek látszott a koránál. Mint ahogy az egyik újság írta: „Malcsiner bácsi kopasz, arca barázdás, és botra támaszkodva szokott járni, mert a jobblábával már évek óta bajlódik.”

Az MTK mellett a versírás volt a másik szenvedélye. A csapat minden győzelméből rímet faragott és büszkén olvasta fel a vezetőségének. Sőt, minden jelentősebb sportsikerből verset írt. 1933-ban például a debreceni Bocskai legyőzte bajnoki meccsen a nagyhírű Ferencvárost, s külön megköszönték Malcsinernek az őket dicsérő versikét. Ebben az évben a 30. születésnapját ünneplő Nemzeti Sportot is felköszöntötte versben: „Elmúlt század bajnokától,/Ki lapjuk hű olvasója,/Szól üdvözlet rigmusokra./Örömmel veszem a tollam,/Hogy lapjukra azt megmondjam,/Mit mindenki tud már régen,/Korszakalkotók e téren.”

Aztán egyre többet betegeskedett. A zsidótörvények láttán elborzadt, nem értette, és az egyik újságnak levelet is írt 1939 januárjában, amelyben zsidó emberként hitet tett a magyarsága mellett: „66 évvel a vállamon, súlyos idegbajjal, teljesen leroncsolt testtel, de ép lélekkel büszkén gondolok múltamra, amikor a magyar névnek dicsőséget szereztem. A hazaszeretetem nem változott, sőt, fokozódott és hitvallást teszek sok százezer, velem együtt érző hitsorsosommal hű magyarágunkról.”

Malcsiner Gyula a levél megírásakor nem tudhatta, hogy később hová fajulnak a zsidótörvények. Akkor már nem élt, hiszen két hónappal később, 1939 márciusában hunyt el, és a rákoskeresztúri izraelita temetőbe helyezték végső nyugalomra az MTK első világcsúcstartóját.

Nyugodj békében, Malcsiner Gyula!   

Ezt olvastad már?