November 16-án ünnepli 134. születésnapját az MTK

134 évvel ezelőtt az MTK teremtett sportdemokráciát Magyarországon.

1888. november 16-ának péntek délutánján a hirtelen beköszöntött tél lehelete suhant át a városon. A városszéli szántások már fehérlettek a korai hótól, a varjak a rákosi rétek felől nagy rajokban húzódtak a melegebb budai lankákra. A kocsit húzó igáslovak hátára pokróc került, az utcasarkokra gesztenyesütögető nénike települt. A Városerdőnél kevesebb lett az andalgó szerelmespár és párbajozó krakéler.

A cukrászinasok naphosszat jégvermet tisztogattak, a reménytelen szerelemtől sorvadozó kesztyűssegédek pedig tavaszra halasztották aktuális Dunába ugrásukat. Megfogyott a Gizella téren álldogáló komfortáblisok száma, miként a mezítlábas utcasuhancoké a Múzeum kertjében. A hideg őszi szelek meghozták a férfiszemek böjtjét is, hisz az Andrássy úti gyalogjáró fodros-bodros asszonynépe vastag levendulaszagú bundák alá rejtezkedett. Az ezerfényű nyár színei és illatai a Kerepesi temető fái felett messzire szökkentek, a hirtelen beállt tél pedig ismét a kései őszben reménykedő vénkisasszonyok esélyeit kurtította. Az árnyak megnyúltak, a színek tompultak a korai szürkület gázlángjai versenyre keltek a hófelhők mögé rejtőzködő napfénnyel. A város felett átvette uralmát a tél, ismerős szag és hangelegyével. A Keleti pályaudvar állandó kőszénfüstjébe mind erőteljesebb módon vegyült bele a belváros kéményeinek füstje. Az új körutak széles gyalogjáróin reggeltől estig hasogatták a fákat, és zúdították a szenet feneketlen pincék mélyére.

A városi hierarchia legalacsonyabb fokán álló kéményseprők – velük még a demokrata Táncsics sem fogott kezet – háztól házig dülöngélve ittak áldomást valamennyi kéményre.

Nagyjából ilyen téli díszletet nyújthatott a főváros azon a köznapinak indult péntek délutánon, mikor kilenc nagyreményű fiatalember a világvárosias Teréz körút irányába vette útját.

Totis Lajos rugalmas léptekkel a Múzeum körútról érkezett, Sachs Lipót a tradicionális zsidónegyedből, a Kazinczy utcából igyekezett a körút felé, a mindig elegáns Donáth Sándor, – vélhetően ezüst végű sétabottal kezében – a Váczi körút 21. szám alól ballagott célja felé, az ábrándos Leitner Ármin a terézvárosi Új utca 34-es számú lakását hagyta hátra a fontos találkozó miatt. A szolgálatkész Klauber Izidor ugyancsak a Terézvárosból, a Gyár utca 5. szám alól közeledett a Nagykörút felé, a kis, zömök Müller Dávid a Csengery utca 49. alól. Szintén a Dohány utcai zsidónegyedből érkezett Horner Ármin, és ugyancsak terézvárosi otthonát hagyva háta mögött igyekezett friss léptekkel a találkozóra a nagy turista, Weisz Dezső, miként azt Kohn Arnold is tette.

A megilletődött ifjak talán a Körúton összevárták egymást és közösen erőt merítve indultak meg a nemzetközi hírű bajnok háza, a Teréz körút 10. felé.

A Teréz körút – akárcsak ők maguk – zavarba ejtően fiatal volt még. Épp egy esztendeje indult meg rajta a főváros – és Európa egyik – első villamosjárata. A jó öreg lóvasútat, omnibuszt ugyan nem szorította ki Pestről e zöldszínre festett ősvillamos, de már egy Béccsel, Berlinnel vetélkedő világváros álmait sugallta. A berliniek meg is orroltak saját cégükre a Siemensre, amiért Budapesten korábban létesített villamosközlekedést, mint a büszke katonai szellemű birodalmi fővárosban.

Budapest előbb dicsekedhetett villamosjárattal, Berlin viszont magáénak tudhatta a világ legnagyobb sportegyesületét a Berliner Turner-schaft nevű klubot, mely éppen emez 1888-as esztendőben ünnepelte negyedszázados jubileumát, s mely egylet ekkor mintegy négyezer főt számlált.

Ha mindezzel tisztában lett volna az a néhány megilletődött fiatal, kik lassú léptekkel indultak meg Szekrényessy Kálmán háza irányába, talán kevésbé lett volna bátorságuk (egyébként is az árral szemben) klubot alapítani.

A mestert jól ismerték valamennyien a tréningek és versenyek világából, hol évek óta állt mögöttük. Ez azonban mégis más volt, behatolni egy országos ismertségű ember magánszférájába…

Tizennyolc esztendős embereknek tárgyalni a negyvenkét esztendőssel, ismeretleneknek az ismerttel, tapasztalatlanoknak a bölccsel, szegényeknek a gazdaggal, lenézetteknek az előkelővel…

A bátorságnak jelentős próbája volt mindez, egy messzire vezető út kezdete, a berlinihez hasonló – magyar léptékű – klub megalapításának rögös útján.

A délután további részéről apró nüánszokat nem ismerünk, a díszlet és a szereplők azonban ismertek, a cél világos, a festett háttér rekonstruálható, az este néhány impresszionista ecsetvonással, eleven tónusú színnel mégis életre kelthető.

Mielőtt átlépnénk Szekrényessy Kálmán elegáns pompával berendezett lakásának küszöbét, essen néhány szó a házról. A klubkrónikások egyebet nem közöltek az alapítás helyszínéről, minthogy az a Teréz körút egyik házában történt.

Máshol még azt is olvashatjuk, miszerint a Teréz körúti Samassa-házban alakult az egylet. E két információ egyfelől valós, másfelől azonban helytelen, és mint ilyen félrevezető, hisz Szekrényessy otthona nem a Samassa-házban, hanem a mellette lévő Teréz körút 10-es szám alatt, az Abbázia kávéháztól a Király utca felé eső második ház körútra tekintő elegáns első emeleti lakásában volt.

Szekrényessy Kálmán a hőskorát élő magyar sport héroszi alakja, népszerűsége jelentős, baráti és tanítványi köre kiterjedt. Szakmai bravúrjainak köszönhetően sokan csatlakoztak társaságához, és ő a kor szokásainak megfelelően úgynevezett törzsasztalt tartott fenn, mely 1888-tól megnyíló Abbázia kávéházba tette át székhelyét és e mellett a lakásán is rendszeresen vendégül látta a társadalom jeleseit. Megfordult nála Eötvös Károly, a Vajda, ki egyébiránt Szekrényessy apósával alapította Veszprém első napilapját és a nemzetközi bajnok nagyanyján, Szekrényessy Jánosné szül. /Nagy/ Eötvös Erzsébeten (1774-1842) keresztül a Szekrényessy családdal is rokoni kapcsolatban állt. De ide járt még Klapka György, Görgey Artúr, Thann Károly, Sárkány János Ferenc, Vermes Lajos, gr. Vay Sándor (Sarolta), gr. Károlyi Gábor, Matolay Elek, Pázmándy Dénes, de megfordult nála Jókai Mór és felesége is stb.

Lakása tehát társadalmi rangjához mérten reprezentatív, melyben kellő hangsúlyt kapott a felmenők néhány jeles klenódiuma, egy-egy 17-18. századi tabernákulum, szekreter és falikárpit, néhány finoman metszett üveg holmi és számlálatlan antik ezüst dísztárgy, és a mustrás falakon több metszett kép és olajfestmény.

Ampire szekreterében néhány nagybecsű levél Kossuthtól, Garibaldin át gróf Zeppelinig, akivel szoros szakmai értekezést folytatott, de itt kapott helyet országosan egyedülálló bélyeggyűjteménye, könyveinek és tanulmányainak kézirata.  

A polcokon százával sorakoztak katonai, léghajózási és sporttémájú könyvei, majd valamennyi jelentősebb európai nyelven. Tucatszám trófeák, ezüst serlegek, érmek, díszes kiállítású oklevelek és kézzel írt gratulációk, nem egy közülük uralkodói kéz által hitelesítve. Egy szép, és patinás sport és tudományos múlt relikviái.

A falakon katonai témájú metszetek és festmények, hol csak valaha megfordult és harcolt. Az 1877-es plevnai hadállást föltüntető rajz és sorra egykori híres fegyvertársainak metszett képmásai: Osman pasa, Tefik bej, Gambetta, Mehemed pasa és a nagy Garibaldi gondosan keretezett portréi.

A fiatalság nem győzött ámulattal és mély áhítattal szemlélődni. A látottak minden bizonnyal legjobban a műremekek iránt mélyen érdeklődő Donáth Sándort kerítették hatalmukba, kinek épp ez idő tájt volt titkos ideája, egy régiségüzlet alapítása…

A patinás cserépkályhában vígan pattogott és ropogott a faláng, mikor a nagyszalon ódon asztalát körülülve kezdetét vette az alakuló értekezlet.

Szekrényessy, kinek jelentős tapasztalata volt a klubalapításban, – alig akadt komolyabb fővárosi klub, melynek születésénél ne lett volna jelen – frappáns határozottsággal építette fel az est tennivalóit. Mindjárt az első lépések egyikén titkárrá szavazták a jólfésült Donáthot, kinek egyben feladata lett az elhangzott állásfoglalások és határozatok rögzítése, a jegyzőkönyvvezetés.

Legelső napirendi pontként meg kellett határozni az alakítandó egylet szabatos elnevezését. Az ötletadó, vagy ötletadók személyét illetően nem rendelkezünk adatokkal. Meglepődnénk azonban, ha ne jutott volna oroszlánszerep a szógyártásairól és névalkotásairól elhíresült Szekrényessy Kálmánnak. Egy bizonyos Magyarország első demokratikus sportegyletének neve tudatos, átgondolt névalkotás.

A kilenc ifjú alapító jelentős részét képező kemény mag (Totis, Kohn, Klauber, Sachs) már tagjai voltak a Szekrényessy patronálta Sportkedvelők Körének (SK), melynek, mint látható nem kis szerep jutott a klubalapításban. Az előd szervezet, - mert hisz tekinthetjük a Sportkedvelők Körét annak – mind kivált tagjaival, mind pedig névformájával megkerülhetetlen tényezővé lépett elő. A kicsiny klubocska betöltötte hívatását, mint a sasfiók, mely a tojáshéjat ugyan levetkezi, de sas természetét megőrzi s mind nagyobb magasságokba vágyik.

Így lett a lokális célú sportot kedvelők csapatának provinciális céljaiból szárnyalóbb, nagyobb távlatokat célzó (Magyar) elnevezés, az ifjak puszta önfeledt játszása helyett komoly harcos program (Testgyakorlók) kifejeződése, míg az utótag, (Köre) mint, egy elcsatangolt szertelen gyermek nyargalt komoly bátyjai nyomába, közvetlen utalva az egykori kisded klubra.

A cél, a szándék mindenki előtt nyilvánvaló volt. Adassék szabadság sportkérdésekben Magyarország polgárainak, azt se vallási, se nemzetiségi alapon senki ne korlátozza. Ki-ki maga dönthesse el, mely típusú sporttevékenységhez kíván csatlakozni, a múltbaragadt német szellemű tornához, avagy a szabadon szárnyaló angol szabadtéri sportok válfajához, vagyis az atlétikához.

A dokumentum elkészültét követően ünnepélyes, emelkedett pillanat következett, mikor a sporttörténelem szeszélye folytán alapítóvá nemesedett hétköznapi hősök egyenként gyűltek Donáth Sándor köré, hogy nevükkel együtt beírják magukat a sporthistória halhatatlanjai közé.

Így zajlott 134 évvel ezelőtt az MTK alapításának napja, mely egyben a magyar sportdemokrácia születésének pillanata is volt…

Köszönet és tisztelet az elődöknek!

Boldog születésnapot!

Ezt olvastad már?