Nem Soma választotta a párbajtőrt, a párbajtőr választotta Somát (GALÉRIA)

Első edzésén üres terem fogadta, majd elkésett első versenyéről, de temérdek munka után berobbant a hazai köztudatba a Brüll Alfréd Akadémia párbajtőrvívója, Somody Soma. Születésnapján beszélgettünk vele az eddig megtett útról.

– Először is boldog születésnapot! Mi a program?

– Semmi különleges. Valószínűleg biciklizünk, és óvatosan megpróbálunk együtt ünnepelni a nagyszülőkkel.

– Hogy kötöttél ki a klubunknál és miért a vívásra esett a választásod?

– A legelején kipróbáltam néhány sportot, mint például a kosárlabdát és a focit. Utóbbinál viszont inkább csak a meccsek tetszettek, az edzések nem fogtak meg. A vívás úgy került előtérbe, hogy az anyukám és a nagymamám is az MTK-ban vívott, viszont először a BVSC-be mentem le edzésre, mert az közelebb volt. Azonban amikor odaértem, nem volt ott senki, így rögtön átmentünk aznap az MTK Budapest csarnokába, ahol Török Tibi bácsi fogadott, aki édesanyámnak is az edzője volt. Mondta, szívesen látnak, így el is kezdtem vívni – körülbelül tízéves lehettem.

– Mi tetszett meg benne?

– Eleinte rengeteg játékos foglalkozást tartottak, majd szépen lassan elkezdtünk vívással kapcsolatos elemeket gyakorolni. Amikor az edző közölte, szabadvívás lesz, nekem gőzöm nem volt, hogy az mit takar, de körülöttem mindenki nagyon megörült. Mint kiderült, az már a víváshoz hasonló dolog volt, és nagyon élveztem. Onnantól kezdve egyre jobban tetszettek a közös tréningek.

– Miért éppen a párbajtőr lett a fegyvernemed?

– Török Tibi bácsi párbajtőrt tanít, nagyon szimpatikus volt, és ő volt az első arc, akit a klubnál megláttam. Másfél éve vívtam, amikor csoportokba osztottak minket, és én pont hozzá kerültem. Nem az én döntésem volt, de boldog voltam, hogy így történt.  

– Milyen volt az első néhány verseny?

– A kezdeti viadalok óriási élményt jelentettek, bár az egyikről sikerült elkésni. GPS-szel próbáltunk meg odatalálni, de teljesen elkeveredtünk. Úgy volt, hogy egy órával a verseny előtt érünk oda, ám 10 perccel a nevezés lezárása után estünk be. Némi könyörgés után szerencsére végül indulhattam.

– Mennyi idő után jött meg az áttörés? Mikor hitted el, hogy profi sportoló lehetsz?

– Az elején természetesen nem számítottunk nagy eredményekre, de ahogy telt az idő, fokozatosan jobban teljesítettem. Amikor a törpici korosztályban hatodik helyet szereztem meg, szenzációsan éreztem magam, hiszen már annak is örültem volna, ha egy asszót megnyerek. Onnantól kezdve folyamatos a fejlődés, de az is jelentős volt, amikor újoncként nyolcba kerültem, mert utána már a dobogót ostromoltam a ranglistákon.

– Mik az erősségeid? Úgy tudom, meglehetősen különleges stílusban vívsz.

– Igen, mondhatni, hogy picit furán vívok, hogy összezavarjam az ellenfeleimet. Egy éve egyre jobban megy az, hogy előre ugrok, és várom a lehetőséget a szúrásra. Az Európa-bajnokságon sokszor gyorsan lerohantam az ellenfelet, így neki kellett reagálnia. Természetesen segít ebben a stratégiában, hogy jók a reflexeim. Emellett még előszeretettel alkalmazom a lábszúrást, mert erre ritkán számítanak a vetélytársak. Persze nem szabad túlzásba vinni, nehogy kiszámíthatóvá váljék ez a taktika.

– Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?

– Az országos bajnoki győzelem és az Európa-bajnoki, csapatban megszerzett harmadik hely között vacillálok. Leírhatatlan volt, amikor az ob-n a dobogó legfelső fokára álltam, de az Eb-érem is hatalmas dolog. Utóbbi miatt kicsi hiányérzetem van viszont, mert az egyéni verseny nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna.

– Mit szeretnél elérni 2020-ban és hosszú távon?

– Kadetban a ranglista első helyére török, amire reális esélyem lehet: tavaly negyedikként zártam, de mindhárom ellenfelem, aki előttem végzett felkerült a juniorok közé. Ezen kívül a világbajnokságra szeretnék kijutni, amit Kairóban rendeznek. Még sosem jártam ott, kíváncsi vagyok, milyen lehet. Ha előrébb tekintek, a felnőtt válogatott a cél.

– Mivel töltöd az időt, amikor nem a vívással foglalkozol?

– Mondanám, hogy tanulással, de ez nem mindig igaz. Néha akad idő videójátékokra, de szeretek visszanézni felnőtt vívóversenyeket. Érdekes a környezet, a sportolók, és a szoros asszók. Fél éve kiskutyám is van: Fahéj nevű törpeuszkár, azóta vele is sok időt töltök.  

Somody Soma

Ezt olvastad már?