Nehéz helyzetben a magyar vívás

Megtiszteltetésként értékelte szövetségi kapitányi felkérését Udvarhelyi Gábor, az MTK vívószakosztályának vezetőedzője. A magyar sport egyik sikerágazatát valóban halhatatlan mesterek fémjelezték és tették innovatív mentalitásukkal világvezetővé. Mostanság erősebb a gazdasági háttér, viszont odaveszett a tudásfölény. Nem egyszerű a helyzet.

– Olyan szakemberek, komoly személyiségek voltak előttem, mint Bay Béla, Sákovics József, Kovács Tamás, Kulcsár Győző, Szabó Bence. Nagy elődök után tényleg megtiszteltetés a felkérés. – mondta az új kapitány. – Másrészt Kazany, az utolsó világbajnokság után, rosszul áll az olimpiai kvalifikáció tekintetében a magyar vívás. Kemény munkára van szükség.

– Mennyire volt beleszólása a szakmai csapat fölállításába? 

– Egy kivételével egyedül döntöttem. Pézsa Tibor nevét kaptam jelzésszerűen, de maximálisan egyetértettem vele és a mai napig is így gondolkodom róla. Remélem működni is fog a közös munka. A többieket én választottam – jelentette ki egyértelműen Udvarhelyi.

– A magyar sport vívőágazata a vívóágazata. Nehéz megkerülni a riói olimpia kérdéskörét. 

– Rióról azért nehéz és korai beszélni, mert az első feladat a jövő évi kvalifikáció sikeres megoldása. Hangsúlyozom nem célkitűzés, hanem feladat. Az első dolgunk, hogy a lehető legnagyobb létszámban jussunk ki az olimpiára. Utána ráérünk leülni és megnézhetjük mik az esélyek. Maximalista vagyok.

– Az fegyvernemenként egy aranyérem. 

– De szép is lenne! – nevet Udvarhelyi. – A lehető legjobb eredményt szeretnénk hozni. Én lennék a legboldogabb azokon kívül, akik nyerik! Elsősorban a csapatok, illetve akik csapatban nem tudnak indulni, egyéniben vívhatják ki az olimpiai szereplés lehetőségét.

– Miként tudja összeegyeztetni a válogatottbeli munkáját az MTK-ban ellátott feladatkörével?

– Deutsch Tamás elnök úrral ezt megbeszéltük. 37 éve dolgozom az MTK-ban, szeretek itt lenni, valamikor innen szeretnék nyugdíjba vonulni, de nem is a nyugdíj a célom. Tulajdonképpen szakmai összetartás van, a fiatal edzőknek továbbképzést tartok, felügyelem a beiskolázást, a felméréseket, a szakmai munkát. Nem üti a kettő egymást. Nem hiszem, hogy az MTK-nak, vagy a vívószövetségnek szüksége lenne rá, hogy az a kitűnő hagyomány, hogy ott dolgozom, ne folytatódjon. – zárta a kapitány.

Ezt olvastad már?