Néha előny, ha a sakkozó nem langaléta (LAPSZEMLE)

Kállai Gábor rovatában a mesterséges intelligencia múlt heti boncolgatása után sorra került a világ első sakkautomatája. Amelyet persze még ember működtetett, elbújva, titokban.

Folytatódik a sakkrovat, amelyet Kállai Gábor nemzetközi nagymester jóvoltából indított az Utanpotlassport.hu szerkesztősége. Bizonyára üdítő olvasmányélménnyel szolgálnak mind a fiataloknak, mind a szülőknek azok a történetek, amelyeket a 2002-ben ezüstérmes sakkolimpiai csapat kapitánya, a Testnevelési Egyetem mesteroktatója, az MTK Budapest sakkszakosztályának elnöke és vezetőedzője oszt meg az olvasókkal.

Egyáltalán nem volt túl magas, éppen ellenkezőleg, de már harminc is elmúlt, így érthető: alaposan be kellett húznia a lábát, hogy elférjen ebben a rejtett lyukban.

Mindig szeretett sakkozni, máshoz nem is igen értett. Már gyerekkorától elvarázsolta és vonzotta a magyar Kempelen Farkas (1734–1804) csodálatos sakkautomatája, a Török. És most itt ül benne! Összehúzódzkodva, a tábla alatt. Kempelen már nem él, ezért a show elején a bábu mostani gazdája nyitja ki nagy csinnadrattával a gépezet összes ajtaját. Ami persze a ravaszul megszerkesztett rendszerével elrejtette a benne szorongó mestert.

Kezdődik a játszma. Nem könnyű ilyen testhelyzetben, a táblát csak alulról látva sakkozni. Ráadásul a figurák helyzetére emlékezni kell, mert innen, a dobozból csak azt lehet tudni, hogy hol áll fekete, illetve fehér bábu. De hogy pont melyik van ott?

És a gépezet, na, az maga volt a csoda! Belülről irányította a Törököt, ami pontosan fogta meg, és helyezte a kívánt mezőre még a legkisebb figurákat, a gyalogokat is. Nem kellett érteni hozzá, egyértelmű volt, a Török fantasztikus mérnöki teljesítmény. Egy igazi manipulátor! Persze a Török sakkozni nem tudott, ahhoz ő kellett. A sakkozás szinte gyerekjáték volt William Lewis (1787–1870) angol mesternek, sőt nagymesternek, merthogy a sakktörténetben őt nevezték először így.

Eltelt már egy év is, Lewis új kihívásokra és talán kényelmesebb testhelyzetre is vágyott, de nem hagyhatta a Törököt élettelenül porladni. Így aztán az angol mester egyik partit nyerte a másik után… Mígnem az egyik játszmában különös dologra lett figyelmes. Az aktuális ellenfele, akit a Török gyomrából nem láthatott, nagyon ismerősen játszott. A figuráit pont úgy fejlesztette és használta, ahogyan azt ő is tanulta a mesterétől.

Ez nem lehet más, mint korábbi sakktársa, Peter Unger Williams! A parti után lett bizonyos: bingó, eltalálta, hogy az ellenfele valóban a gyerekkori sakkbarátja volt, akit ugyanúgy elbűvölt a Török, mint őt. Lewis meggyőzte a barátját és a sakkautomata tulajdonosát is, így a gépezetben átadhatta a helyét Williamsnek. Őt pedig még vagy fél évszázadon át újabb kihívások és még számos maradandó sakkmű megírása várta.

Ezt olvastad már?