MTTK legendárium | 368. rész

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

A sportdemokrácia útja tehát kijelölésre került, azon elindulni azonban mégsem tudott, vagy mert senki sem, így annak megvalósítása az eszme szülőatyjára, Szekrényessy Kálmánra várt. Magyarország nem a változások és újítások hazája, főként nem társadalmi vonatkozásokban, melyről a klubalapítás időszakáról így vélekedett az MTK későbbi krónikása dr. Fodor Henrik:

„A magyar nem utazott, nem kívánt idegen népeket, szokásokat és erkölcsöket megismerni, odakötötte a honszeretet ahhoz a röghöz, hol született és ez az alapjában nemes, de végtelen konservativizmusában merőben káros érzelem és politika volt megölője igen sokáig minden fejlődésnek.”

A Nemzeti Torna Egyletet (NTE) leváltani hivatott Magyar Athletikai Club (MAC) időszakunkra kimerülni látszott. Ami ennél nagyobb gondot jelentett, hogy vele együtt a modern polgári sportszemlélet került veszélybe. A MAC képviselte fair play szemlélet és amatőrizmus elve, azaz az egészséges versenyszellem előremutató eszmék voltak, Eszterházy egykori klubja azonban demokratizálódni már nem volt képes. A nyolcvanas évtized közepén éppen akkor kezdett hanyatlani, mikor tagjai közül a feltörekvő új generáció feladata lett volna az új társadalmi és etnikai csoportok befogadása: „Jó példával, folyamatos útmutatással kellene, hogy folyton előljárjon a MAC.”

A nyakra-főre alakított fiatal klubok a gyengülő, hanyatló nagyok árnyékában „jó” magyar szokás szerint összefogás helyett egymást gyengítve torzsalkodtak, civakodtak és így a sportéletben „az egyletek közti eléggé nem kárhoztatható ellenszenv” uralkodott.

Az áldatlan állapotok miatt mindennaposok lettek a panaszok, melyekkel elsődlegesen a sportszerkesztőségeket és vegyes tartalmú hírlapok kiadóhivatalait árasztották el, megoldást sürgetve:

„A magánlevelek hosszú sora jön hetenkint a szerkesztőségünkhöz, melyben panaszkodnak, hol az egyesületek rossz vezetése miatt, hol pedig a fővárosi egyesületek tétlensége miatt.”

Az idő, változásoktól terhesen vajúdni látszott, bába azonban egy sem akadt, ki életre segíthette volna a szebbreményű jövendőt, egy várva várt demokratikus sportklubot.

Mint láttuk Szekrényessy Kálmánnak alapvető szerepe volt a konvenciók fölött álló gimnazista klubok létrehívásában és a hírlapok hasábjain – felismerve a meglévő egyletek végletes zártságát – már 1885-től sürgette önálló, felnőttekből álló zsidó sportklub megalapítását is.

Eredeti, bátor személyiségére jellemző, hogy a tiszaeszlári zaklatott időkben a lehető legrövidebb időn belül tanulta meg a bibliai héber (óhéber) nyelvet. Tette ezt annak ellenére, hogy egyetlen felmenője, oldalági rokona sem volt zsidó származású. Feltűnő tette, nem egyéb, mint tudatosan vállalt szolidaritás a kirekesztett zsidó ifjúsággal.  

E szimbolikus lépésen túl azonban többre is szánta magát. 1885-től aktívan mentorálta a sportolni kész zsidó ifjakat, edzői tanácsokkal látva el valamennyi komoly ambíciójú fiatalt. Mentori tevékenysége 1886-tól fokozódott, mikor maga köré gyűjtve a főváros tanuló ifjúságának, munkásrétegének és zsidó polgárságának sportolni kész tagjait. Szakszerű trenírozásának köszönhetően tucatszám tanultak meg úszni a fiatalok, kiket azután az általa szervezett ún. Promontori úszókirándulások néven ismertté vált sporteseményre gyűjtött egybe. Atyja a „kis Széchenyi” nyomdokain haladva szervezte e dunai kiúszásait, jól tudva, hogy: „aki valaha szándékozott úszóversenyre készülni, rendesen az első nagy nehézségnél megállapodott: nincs hely a kellő tranírozásra! Nem mindenki lehet a méregdrága csónakegylet tagja, hogy mindennap a csónakház kellemes fekvését felhasználva tranírozhat. Mindenki nem lehet a Magyar Athleticai Club tagja, hogy annak egyetlen nagyobb zárt versenyén részt vehetne...” – fogalmazta meg a sport érdekében előremutató társadalom bírálatát…

Ezt olvastad már?