Atlétika
Vári Péter

MTK legendárium | 81. rész. Szekrényessy Attila sorozata

Publikálva: 2021.01.18 Frissítve: 2021.01.17 MTK Budapest

1944. augusztus 15. Sötét lap az MTK almanachjában, mert ez Brüll Alfréd hivatalos holttá nyilvánításának napja. 1. rész

Brüll Alfréd, az MTK legendás elnöka halálának körülményei és annak ideje mind a mai napig ismeretlen. Amiben a kutatók egyetértenek, az csupán az 1944-es évszám, illetve, hogy valamikor május 10-e körüli elhurcolása után következett be. A magyarországi német bevonulást követően, Budapesten és Csepelen több internáló tábort állítottak  fel. Ezek irányítója, mint központi nyilvántartó hivatal és intézőszerv, a Rökk Szilárd utca 26. alatt, az egykori Rabbiszemináriumban működött. Az akkor még Budapesttől független Csepelen, két polgári tábor üzemelt, az úgynevezett Tsuk-telep, valamint a Weiss Manfréd gyár közelében lévő, Mauthner-telep.

Az első, a Tsuk-féle tábor a Tsuk Szőrmegyár telephelyén jött létre, és kizárólag KEOKH-os zsidó elemeket gyűjtött össze. A KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) 1931-ben, éppen a Németország irányából érkező zsidó migráció megállítására szerveződött. A Tsuk-telep deportáltjai rettenetes viszonyok közé kerültek. Minderről hivatalos jelentése alapján dr. N. T. a segélyezési osztály vezetője így számolt be:

Az üzemen kívül helyezett Tsuk Szőrmegyár r.t. telepe volt (ti. a tábor területe. A hatóságok a gyár összes használható helyiségeit lezárták és a raktárépületet, illetve két pincét jelöltek ki az internáltak elhelyezésére. Ezek a helyiségek leírhatatlan állapotban voltak, a legminimálisabb felszerelés nélkül, ablaküveg nélkül, stb. A latrina pl. az ablaktalan pincehelyiségtől kb. fél méternyi távolságra volt, úgy hogy ennek bűze az egész környéket elárasztotta. Mosakodásra és hygiéne céljaira összesen két csap állott rendelkezésre. Ha hozzátesszük ehhez azt is, hogy a telepre internáltak 90%-a 60 éven felüli, de legalább 50%-a 70 éven felüli, hogy voltak helyiségek, ahol csak 90-en felüliek tartózkodtak – elképzelhetetlen volt az ott uralkodó állapot. A tábor vezetője egy internált zsidó orvos, aki az emberi lehetőségek határain belül mindent elkövetett a tábor helyiségeinek tűrhetővé tételére, az internáltak elhelyezésére. A Tanács pénzzel anyagi tehetségéhez képest támogatta a tábort, de maguk az alapfeltételek olyan absurdok voltak, hogy huzamosabb tartózkodásra a 7-900 főnyi tömeg számára egészen képtelen volt.

Brüll Alfrédet a GESTAPO letartóztatását követően (Weiss Manfréd nászurának) Mauthner Ödön (1848-1934) magtermelő és magkereskedelmi RT tulajdonosnak csepeli telephelyére, mint ideiglenesen kinevezett polgári gyűjtőtáborba került. Természetesen a jánoshegyi Mauthner családnak ebben semmi szerepe nem volt, hisz a zsidó törvények őket épp úgy sújtották. Az egykori Weiss Manfréd-féle Acél - és Fémművek csepeli gyártelepének szomszédságában álló, rizshántoló malommal és olajütővel kiegészült magválogató-telep a béke éveiben jövedelmezően üzemelt, melyet Mauthner Ödön kisebbik fia Pál vezetett.

A hatóságok által lefoglalt, majd később államosított telepen számos fedett csarnok és a gazdasági magvak tárolására alkalmas raktárépület állt. Ezek szolgáltak a gyűjtőtábor barakjaiként, hol a tábor lakóit elhelyezték.

Brüll a tekintetben szerencsésnek mondhatta magát, hogy nem a borzalmas viszonyaikról híres fent bemutatott Tsuk-telepre került. A Mauthner-féle táborba többnyire közigazgatási úton (vasúton, községhatárokon, szökés miatt,stb) elfogottak, továbbá „illusztris", azaz egyéni behívóval behívott személyek kerültek, melyek közé Brüll is számított...

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!