MTK legendárium | 364. rész

Publikálva: 2025.02.10 Frissítve: 2025.02.08

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

A polgári elem bizonyos tagjai – ha szórványosan is – bejutottak a meglévő klubok némelyikébe, melyek tagjai, érezve az idők fordulását, önvédelmi szabályozásba, a szokásjog átalakításába kezdtek, mely eszme még a huszadik század elején is élt:

„Demokratikus szellem lengi át századunkat.
Szeressük meg egymást, legyünk ott igaz, jó barátok, tegezzük egymást.
Állj! Itt egy kicsit gondolkozzunk!
Tegezzük egymást? Kötelezőleg, mindjárt, amint belépünk az összegyülekezettek közé? Az egyletekbe belépő különböző állású és korú egyénektől sehogysem kívánhatják, hogy e tegezési szokásuknak alávessék magukat. Látásból ered a szerelem, becsülésből a szeretet, látás és becsülésből a barátság. Kit még nem ismersz jól, ne tedd barátoddá!”

A sportklubok terén a változás, átalakulás mind égetőbb szükséggé kezdett válni. Mint azt az előző fejezetben is láthattuk, klubjaink következetesen elzárkóztak az új társadalmi csoportok befogadásától. „A sportnak, a mulatságos testedzésnek szükségét az úri osztály érezte legelőbb, és kényelmes életében ő vitte legelőbb gyakorlatba. Minden testgyakorlat, melyet mi rendszeresen egyletileg űzünk, ma is főleg csak az úri osztály erősödésére szolgál. Idő kell hozzá, hogy maga a kézműves nép is belássa, hogy sportszerű testi munka nem test és lélekölő haszontalan időtöltés, hanem vidám erősödés. De mindezeken felül a magyar úri osztály gondolkodása nagyon arisztokratikus és először ő foglalván el helyét a sporttéren, ezt előítéletszerűleg meg is akarja védeni az alsóbb osztályokkal szemben. Nemcsak a zsidók, de a középosztályon alul álló férfiak sem léphetnek be sport-egyleteinkbe. Még középosztályunkat is oly távolállónak tartjuk a míveltebb kézművestől, hogy még a tornaterem porondján sem akarunk vele egybevegyülni. Igaz, sok érdemeik vannak mágnásainknak a sporttéren, legtöbb sportot ők honosították meg nálunk, és egyleteink szellemi és anyagi támogatása nélkül még ott sem volnánk, hogy a sport kizárólagos arisztokratikussága ellen panaszkodhatnánk.”

Amióta Náci bácsi (Clair Ignác) a reformkor hajnalán (1833) megalapította Pesti Gimnasztikai Iskola nevű oktatási intézményét, sok víz lefolyt a vén Dunán. A feudalizmusból polgári társadalom, a márciusi ifjakból nemzeti hős és nagypapa, a Clair-féle műintézetből pedig 1863-ra Pesti Torna Egylet, utóbb pedig a nagyhatalmú Nemzeti Torna Egylet (NTE) vált. Ezzel – mint korábban láthattuk – meg is honosodott hazánkban a német szellemű tornamozgalom, melynek mindenhatóságát 1875 madárdalos tavaszán (Szekrényessy unokatestvére) Eszterházy Miksa gróf hetykesége törte meg a Magyar Athletikai Club (MAC) megalapításával. Az NTE és MAC víg torzsalkodása és ásatag vitája ezt követően nem szólt másról, mint az újszülött magyar sport jövendőjéről. Azaz a kisded első lépéseit szigorú porosz, avagy könnyed angol szellemű tutorok vigyázzák. A nagy sportmozgalmi tülekedésben kétirányú befolyás érvényesült, felülről a nagypolitika, alulról pedig az utca embere képviseletében. Míg a MAC-ot a kormánykörök, addig az NTE-t az ellenzéki csoportok részeltették előnyben. Kettejük arisztokratikus vitájától távol, a Dohány és Síp utcás Terézvárosban kereskedősegédek és gimnáziumi tanodák jeltelen polgárai lassan levéve felöltőiket, felgyűrve ingujjukat, fegyelmezett tornasorokba tömörültek és vállvetve, izmot feszítve, ég felé törő akaratból mind magasabb emberi gúlákat építettek, ami már messzebbre is látszott…

A pesti zsidó ifjúság lelkesedése azonban önmagában kevés volt, vékony csörgedező erecske a nagy szellemár ellenében, mely helyzetet jól példázza az MTK megalapítását egy évvel megelőző vidéki beszámoló: „Sok oly körülmény tűnt előttem e házalásnál fel, melyek nagyon sokáig reménytelenné teszik a jövőt. Az volt ugyanis a sport-egylet megalakulásánál az első kérdés, hogy a zsidó bankhivatalnokok, kereskedősegédek és önálló iparosok beléphetnek-e a körbe. És e kérdésre az urak kivétel nélkül nemmel feleltek. Éppen az említett ifjak között találkozott volna a legtöbb lelkes működő tag. Így hát az antiszemitizmus és a dzsentrigőg volt a megakadályozója egy valóban szükséges mozgalomnak. Éppen a sportnak kellene azon térnek lenni, hol a különböző társadalmi rétegek érintkeznek, hanem bizony erre még nem elég fejlett a magyar társadalom.”