Atlétika
Krizsán Xénia
MTK legendárium | 363. rész
Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.
Az erősödő zsidó polgárság társadalmi befolyása – gazdasági potenciáljának megfelelően – évről évre növekedett. Felzárkózva a középrétegek mellé, természetesen fogalmazódott meg igénye szélesebb alapú társadalmi érintkezések iránt. A dzsentri vezette középosztály kezdetben körbesáncolva állásait igyekezett saját köreitől távol tartani a zsidót, kitől immár politikai befolyását és kapcsolatrendszerét is féltette, hisz jól tudta: „a mulató társaságban lehullanak az előítéletes osztályfalak és bizalmas együttlétben közelednek egymáshoz a míveltségben egyenlő osztályok.”
Persze, mindez a valóságban némiképp bonyolultabb képletet mutatott. Egyfelől dzsentri és az új polgári elemek között – kifinomult viselkedés tekintetében feltétlenül – volt kulturális eltérés, ugyanakkor a zsidóságnak nem minden csoportja törekedett a keresztény társaskörökbe. Szekrényessy Kálmán, klubalapító toleranciájának köszönhetően folyamatosan segítette, tanácsaival támogatta a zsidók felsőbb körökben is szalonképes viselkedését. Mikor első Balaton-átúszásával népszerűvé és keresett hellyé tette a Balatont, és ott a keresztények mellett megjelentek a zsidók, sokan támadólag léptek fel: „az élet nagyon megváltozott a mágnáscsaládok nagyon megritkultak, a középosztálybeliek kezdték eladogatni villáikat jó pénzen zsidóknak is. A társaság már nem volt olyan exkluzív. A zsidók bevonultak.”
Szekrényessy Kálmán, mint jó pedagógus, kellő határozottsággal vette védelmébe a zsidóság képviselőit, de ugyanakkor igazságosan felhívta figyelmüket az általuk követett hibás viselkedési formákra is: „Nem az ront Füreden, hogy évről-évre több, több mózeshitű család jön ide, hanem hogy nagyrészt olyanok, minők az évad folytán itt megfordultak. Német nyelv társalgás közben, német hírlapok a kézben, rossz szivart füstölve – hiszen még a drága szivarok füstje is méreg – a kávéházban. Az idegen játszók mellé tolakodnak, a sétányokon oly padokra is leülnek, melyeken három-négy idegen hölgy mellett szorítható egy ötödik hely s.a.t.”
Az elzárkózók zöme még őrizte ősi (ortodox) vallását, szokatlan zárt világuk éppen ebből eredeztethető, melyet feltörni idegennek reménytelen próbálkozásnak bizonyult: „talán még féltékenyebben, tartózkodóbban vonultak el minden közeledési lehetőség elől, mint mi tettük ezt.”
A társadalmi mobilitás élharcosai a neológok vagy épp a kikeresztelkedettek voltak, kik „szemmel láthatólag más csillagzaton éltek.”
Nem véletlen, hogy a sport, e legdemokratikusabb tevékenység szélesebb körben való kibontakozása, éppen az MTK megalapításának idejére, vagyis az 1880-as évtizedre esett. A dzsentri kihívója a közép és kispolgári elem mind nagyobb részt követelt magának a testgyakorlatok terén is, s szószólói mind gyakrabban és bátrabban hallatták hangjukat: „Mert nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a sport csak egy-egy osztály privilégiuma. Oh, nem! A sportnak el kell terjedni a nép alsóbb osztályaiban is, mert áldásos hatása csak így leend neki. Sőt Magyarországon éppen az a baj, hogy a sportot kizárólag csak egy osztály űzi egész teljességében: a főúri osztály.”
A fürdőzés, s ezen keresztül közvetve az úszás sportja önmagában jól reprezentálja a sportról alkotott demokratikus fogalmainkat, melyről a korszak szemtanúja Bulyovszky Gyula (1827-1883) így vall: „Az ily társasfürdőknek legjobb oldaluk, hogy az ember egész őszinteségében és igazságában lép embertársa elé, és egy perccel előbb bármily pompásan volt öltözve, aranylánccal, gyűrűkkel, bólingó vagy feszes vatermörderekkel, a fürdőbe utoljára is, mint Charon sajkájában mindezek nélkül lép, így ahogy van, amennyi valódi tulajdona: a lélek megy vele, egyéb semmi. Én pöffeszkedő, gőgös embert még nem láttam fürdőbe lépni.”
